"Nem a rockoperától lettem Deák Bill Gyula"

A taxis nem fogad el tőle borravalót, a felszolgálónő azonnal odajön az asztalunkhoz és a

szokásosnál kedvesebben veszi fel a rendelést. A kávéház vendégei megbámulják, itt-ott

összesúgnak. Megismerik - pontosabban ma már megismerik -, holott húsz éve hevíti a blues

mikrofonláza. S mégsem tudunk róla semmit. Csak annyit, hogy ő "a" Bill. A blueséneklés

hazai legjobbja.

- Magánéleted meglehetősen homályban maradt, jóformán ismeretlen ismerősként tartunk számon.

Ennyire zárkózott lennél? Vagy az újságírók feledkeztek el rólad?

- Nem nagyon szeretek nyilatkozni, s az újságírók sem jöttek egymás után. Nézd, nekem talán

mindegy, mit írnak rólam, csak foglalkozzanak velem. A közönség dönti el, hogy jól

csinálom-e vagy sem. Az se nagyon érdekel, a lemezemről mit írnak. Egyszerűen arról van szó,

hogy a gyerekek úgyis elmondják, tetszik nekik vagy nem tetszik.

- Ha már a szólóalbumod említetted. Elterjedt, hogy az István, a király című rockopera

annyira népszerűvé tett, hogy szinte illett csinálnod egy nagylemezt.

- Ezt én is visszahallottam, pedig már két éve szó volt róla. Úgy látszik, akkor még nem

voltam érett és főleg elfogadott. Féltek, hogy csupán néhány száz kél el a lemezből. A Rossz

vér nem blueslemez, bár igazán csak azt tudok énekelni. Bluesénekes vagyok. A gyerekek mégis

megkérdezték, miért énekeltem rá azt a Presser-szerzeményt, mert szerintük nem illik oda. Én

szeretem azt a csodálatos dalt és tisztelem Presser Picit. Egyébként is szándékosan

csináltunk több rétegű lemezt. Hobó is elmondja a koncerteken, hogy mi nem csak az első öt

sornak játszunk.

- A blues nem azok ajkán szólalt meg, akik tejben-vajban fürödtek. Te is arról énekelsz,

hogy "sokat vertek / senki sem várt semmit tőlem". Abban, hogy a blues énekese lettél,

vélhetően közrejátszottak személyes életmozzanatok is.

- Igen, így van. Aki nem szenvedett eleget, akibe nem rúgtak bele, az talán nem is tud

bluest énekelni. De abban a nótában az is benne van, hogy "sosem sírtam". Pedig lett volna

okom, mert nem estem bele a jóba. Tizenegy éves koromban orvosi műhiba következtében

levágták az egyik lábamat. Szomorú voltam, öngyilkos akartam lenni. Tudod, nagyon szerettem

focizni, s ha nem történik meg ez a tragédia, most bizonyára sportoló vagyok. Közben zenével

is foglalkoztam, sokat énekeltem otthon. A szomszédban lakott egy cimbalmos, akinek a fia,

Sárközi Pali lehozta a gitárját és a lépcsőházban zenélgettünk. Csináltunk egy kis zenekart

is, és a divatos számokat másoltuk. 1968-ban megalakítottuk a Star zenekart, ORI-vizsgát

tettünk és a Lloyd együttessel turnéztunk. Új arcok, új zene, roma beat - így hirdettek

bennünket, mert cigány fiúkból állt a zenekar. Ezután csak hánykolódtam össze-vissza,

énekeltem a Wanderers együttesben és sok más zenekarban.

- És miből éltél?

- Apám vasöntő volt, anyám a dohányelosztóban dolgozott, s nekem is munkát kellett

vállalnom, hiszen négyen voltunk testvérek. A vasöntödében műlábbal toltam a talicskát, majd

egy teherportán voltam mázsamester. Öt évig dolgoztam, s közben kaptam a rokkantsági

nyugdíjat, ami ma is rendszeresen érkezik. A főszerepet azonban mindig a zene játszotta az

életemben. A zenének köszönhetem többek között Orszáczky Jackie barátságát.

- Mit jelentett számodra a legendás Syrius legendás tagjának barátsága?

- Nagyon sokat köszönhetek neki. Kötődést, zenét, szakmai fejlődést. S a "Bill" nevet is

tőle kaptam. Amikor először hallottam az Új Rákfogóban énekelni, azt mondtam, kész,

abbahagyom, hogy lehet így énekelni? Mégis, később beszálltam a Syriusba énekelni, s ez

tetszett Jackienek is. De játszottam együtt Szakcsi Lakatos Bélával, Kőszegi Imrével,

Lakatos Bögöly Bélával, Babos Gyulával. S persze, Radics Bélával; ilyen gitáros egyénisége

nem lesz már a magyar rockzenének. Szóval, nem akármilyen névsor, ugye? Orszáczky távozása

egyébként emberileg is megviselt.

- De szerepét az életedben bizonyos értelemben átvette Földes László. Úgy tetszik, életedet

meghatározó találkozások irányították, hiszen miután Földest megismerted, azonnal a Hobo

Blues Band társulatához igazoltál.

- Az Energia nevű együttesben játszottam, amikor Póka Egon, aki szintén kőbányai gyerek

volt, szólt, hogy menjek le vendégként a Hobóba énekelni. Akkoriban volt közös turnéjuk az

Omegával, s én önálló énekesként felléptem velük. Ott maradtam. S majdhogynem alapítótag

vagyok, két-három hónappal a megalakulásuk után kerültem hozzájuk.

- A koncerteken látva mintha elfeledkeznél a gyerekkori tragédiáról. El lehet ezt felejteni

akár a fájdalmasan szomorú bluesok éneklése közben is?

- Ha arra vagy kíváncsi, zavar-e a színpadon, hogy mankóra kell támaszkodnom, azt

válaszolom, nem. Kisebbségi érzésem sincs, bár többször visszahallottam, hogy nem vagyok

színpadképes. Egyszer például behívták a tévébe Hobót, hogy csinálnak ugyan az együttesről

felvételt, de én ne legyek ott. Hobó közölte, hogy nélkülem nem vállalja. Mindenesetre az

idén készített velük egy önálló műsort a televízió. Nem foglalkoztat, hogy sztár vagyok-e

vagy nem. Örömet szeretnék okozni a közönségünknek. És erőt adni a hozzám hasonló helyzetben

lévőknek. Nem szabad elkeseredniük, sokféle területen eljuthatnak ugyanide. Én tíz évig

hányódtam. Most bejött.

- Bejött a siker, a népszerűség, s mindezzel együtt a pénz is. Gondolod, hogy az István, a

királyban játszott szereped segített fellobbantani a szunnyadó hírnevet?

- Már korábban is el akartam mondani, amikor Szörényiék rockoperáját először említetted; nem

a rockopera csinált belőlem Deák Bill Gyulát ! Sokan hiszik ezt. Ezelőtt is Deák Bill Gyula

voltam, hiszen nem linkre szóltak a Koltayék, hogy vállaljam Torda, a táltos szerepét.

Fogalmam sem volt arról, hogy ekkora sikere lesz Leviék művének, hogy nekem is bejön majd

minden. Azt persze nem tagadhatom le, hogy ennek köszönhetően már nem csak a fiatalok

ismernek.

- Ez fontos számodra?

- Persze, jó, ha ismerik, megismerik az embert, s talán a lemezeinkre is többen lesznek

kíváncsiak.

- Tegyük hozzá: külföldön is kíváncsiak rád.

- A hollandiai Jimi Hendrix Fan Clubba eljutott felvételeinket meghallgatta Hendrix egyik

volt barátja, s nagyon tetszettek neki. Szeptemberben meghívta a zenekart az angliai

Redfordba, ahol felléptünk a Jimi Hendrix emlékére rendezett fesztiválon.

- Mindent összevetve: sikerek a HBB-vel, önálló album, rockopera főszerep, külföldi meghívás

- elégtétel mindez az élettől az elszenvedett tragédiáért?

- Tedd hozzá mindehhez azt is, hogy újra megházasodom, s feleségül veszek egy tündéri

asszonyt. Csak ezzel együtt érzem a többinek az ízét, azt, hogy két éve a legboldogabb

emberek közé tartozom.

Csontos Tibor, Ifjúsági Magazin 1984

vissza a lap tetjére

Szürke blues-énekes Magyarországról..."
Deák Bill Gyula Szombathelyen

A telefonnál a hazai blues avatatlan énekes-királya, Bill. A hívás apropója, hogy

csapatával, a Deák Bill Blues Band-del február 27-én, csütörtökön a Murphy's Mojo Clubban

koncerteznek. A "bluesistával" a karácsony táján megjelent új nagylemezről, a bulikról és a

"hoboságról" beszélgettünk.

- Miért kellett hat év évet várnunk az új nagylemezedre?

- Sajnos ez jórészt az én hibámból történt, de a kollégáknak is nagy szerepe volt benne,

hiszen nem a saját szerzeményeimet adom elő. A lemez zenei anyagát mindenképpen Póka Egonnal

szerettem volna elkészíteni, ő azonban összeveszett Hoboval, így a dalszövegeket végül

Horváth Attila írta. Nem lett volna szabad ennyit várni, de úgy érzem megérte a hosszú

hallgatás, hiszen egy olyan anyagot sikerült készíteni, ami egyedülálló. Ilyen a Vadászat

óta nem készült. Olyan világsztárokkal dolgoztunk együtt, mint a szaxofonos Lakatos Tóni, a

gitáros Babos Gyula és Szakcsi Lakatos Béla.

- A jubileumi, 50. születésnapi koncerted is egy évet csúszott.

- Voltak itt mindenféle csúszások, ráadásul a lemezbemutató jubileumi koncertet rendkívül

rossz időpontban, december 23-án sikerült megtartani. A lényeg, hogy a "Bort, búzát,

békességet" című lemez megjelent és tetszik az embereknek. Erre az albumra, ellentétben az

első szólólemezemmel, a "Rossz vér"-rel, még senki sem mondta, hogy rossz.

- A turnén az új számokat adjátok elő?

- Az egész lemezt persze nem lehet majd hallani. A Rolling Stones például a magyarországi

koncertjén az új lemezéről csak három-négy nótát játszott. Az nem lehet, hogy ne játsszunk

régi számokat, hiszen azokat ismeri és igényli a közönség.

- Akkor lesz a Hey Joe is!

- Szereted? Jaj, az én egyik kedvencem is ez. Tényleg, tegnap nem játszottuk Miskolcon.

Mostanában egyébként elég sok új számot adnunk elő, tegnap is öt-hatot.

- Csapatod, a Deák Bill Blues Band tagjai meglepően fiatalok.

- Többen Póka Egon kőbányai zenetanodájából jöttek, így a szólógitáros, Tornóczky Ferike és

a basszusgitárosunk, Barán Attila. A szájharmonikásunk, Vígh Ákos Győrből érkezett.

Mindhárman huszonévesek, ám tapasztalt, jó zenészek. Nagyon jó a dobosunk is, Hirlemann

Berci, aki az Eddában, a Bikiniben és a Beatricében is játszott.

- Mennyire tudsz azonosulni a mások által írt dalszövegekkel?

- Nem egy egyszerű dolog ez, de úgy érzem, Horváth Attila most nagyon ráérzett az én

világomra. Hol kemény, hol szép, egyszóval igaz és egyenes nótákat kaptam.

- A "hobó" életforma, ha létezik ilyen, szerinted most is élhető?

- Úgy érzem, igen, egész életemben, helyesebben 11 éves korom óta, mióta a lábam amputálták,

hobóként élek. Előtte a foci volt a mindenem, annak éltem, egyébként máig fradista maradtam.

Nekem a hobóság a teljes szabadságot jelenti. Amennyire lehet, így idősödő fejjel is

próbálok úgy élni: a szabadság számomra még mindig a legfontosabb.

- Vevők még erre az érzésre a fiatalok? Ott vannak a bulikon?

- Tizenévesek is éppúgy eljárnak a koncertjeinkre, mint az idősebb generációk. A rhythm and

blues egy önkifejező műfaj, olyan, mint a képzőművészet vagy a szobrászat, minden bele lehet

tenni: a szomorúságot, bánatot és örömöt, fintort és csavarokat.

- Akkor mindhalálig blues...

- Nem is értek máshoz, és nem is akarok máshoz érteni. Utálom a nyálas, tátogó, befestett

hajú, kipúderezett zenészeket, meg azt, amit képviselnek. Hányingerem van tőlük. Én ezt a

zenét szeretem, és ehhez ragaszkodom. A blues nem csak egy stílus, ami lecserélhető, hanem

az életem.

- Voltak kitérők, a Rockszínház produkcióiban egy időben gyakran szerepeltél.

- Utoljára tavaly nyáron, a szegedi szabadtéri játékokon, az Attilában léptem színpadra.

Elég szép sikerrel, de ez a műfaj azért egészen más. Nem érzem magam színésznek, nem is

akartam soha az lenni. Én bluesista vagyok, egy szürke bluesénekes Magyarországról. Azért ha

meghívnak, és olyan szerepet tudnak adni, amit tisztességesen el tudok játszani, akkor annak

nagyon tudok örülni.

- Húsz éve alakult a Hobo Blues Band. Lesz jubileumi buli?

- Majd meglátjuk. Nemrég volt egy Hobo koncert a Budapest Sportcsarnokban, vendégként én is

felléptem. Meg kell mondanom, a többiek közt nekem volt a legnagyobb sikerem. Nekem semmi

bajom sincs a Hobóval, jól megvagyunk, lehet, hogy egy közös lemezt is készítünk, egy

Hobo-Bill-t. Tervek bőven vannak, sok meló lesz a nyáron, rengeteg fesztivál, motoros

találkozók, amiken játszunk, ősztől pedig egy igazi országos lemezbemutató koncertre

indulunk.

2001. február 25. Savaria Fórum, pais

Interjú Deák Billel és Pókával

"Nem fogok mást énekelni soha, mint bluest !"

Deák Bill Gyula

Ami sok az sok ! Egy híján hét szűk esztendőt váratta Bill király a híveit vadiúj

szólólemezével. Ennyi idő alatt a csecsemőből kisiskolás lesz, a serdülő pedig jó esetben

komoly családapává (-anyává), rosszabb esetben diszkó-patkánnyá válik, anélkül, hogy

megérintené a Hang varázsa. Szóval: nagyon kellett már ez a lemez! A főszereplő Deák "Bill"

Gyula, készséggel vállalkozott egy villáminterjúra. Egyik törzshelyén ,az Old Man's Pub-ban

sikerült elcsípni, buli előtt.

Legutóbbi lemezed 1993-ban a Hungarotonnál jelent meg. Most miért léppen a SONY-t

választottad? Esetleg a SONY választott téged?

Nem. Az volt, hogy a barátaim ajánlották ezt a kiadót. A szövegíró Horváth Attila is

dolgozott velük, így jött össze.

Azt hiszem, kézenfekvő a kérdés: miért kellett hat évet várnunk a lemezre?

Mindig vannak problémák, amelyek csúszásokat okoznak. A legnagyobb az, hogy nem én írom a

zenét, és a szövegeket sem. Egon összeveszett Hoboval és kivált a Hobo Blues Band-ből. Ezzel

kiestt Hobo, mint szövegíró, mert én Pókával akartam megcsinálni ezt a lemezt. Beszéltem

Horváth Attilával, és így jött össze a Póka-Horváth szerzőpáros. Időre volt szükségük a

számok megírásához, de én úgy érzem, hogy egy nagyon-nagyon erős anyagot sikerült csinálni,

kitűnő zenészekkel. Szerintem ez lett a legjobb lemezem. Ilyet a "Vadászat" óta (legendás

HBB album) nem csináltak! A hangzás is nagyon jó, mai megszólalás. (A felvételek a

törökbálinti stúdióban készültek, Ottó Tivadar volt a hangmérnök.) A közreműködő zenészek

között világsztárok is vannak. Lakatos Tóni szaxofonozik. Babos Gyula gitározik egy gyönyörű

bluesban. Szakcsi Lakatos Béla billentyűzik. Borlai Gergő és Kaszás Petike dobol. A

basszusgitáros természetesen Póka Egon. Van egy tehetséges, fiatal szólógitárosom. Tornóczky

Ferike. A fúvós kórus Fekete Kovács Kornél vezetésével játszik, és dolgoztak velünk

vokalisták is. Nagyon kellett már ez a lemez a közönségnek, hogy legyen benne zene is végre.

Túlságosan elterjedt már a techno és a hozzá hasonló zenék, amelyek csak butítják a

gyerekeket.

Ki verbuválta ezt a nívós zenész-stábot?

Végül is Egon szedte össze őket, de valamennyien jó barátaink. Ezért is jöttek el játszani,

mi is olyan embereket hívunk, akik közel állnak hozzánk.

Úgy tudom, három kuriózum lesz a lemezen. Egyik egy Hendrix-feldolgozás...

Igen, amely sajnos lehet, hogy le fog maradni, hogy az engedély megérkezésének elhúzódása

miatt ne csússzon tovább a lemez megjelenése. A "Manic Depression" lett volna. Maradtak

azért így kuriózumok a lemezen. Radics Béla emléke előtt tisztelegve hangszerelte át Egon a

"Zöld csollag"-ot. Aztán nekem egy nótám, amelyet a "Kutyából szalonna" lemezre már

felvettünk, a "Báró roma csaj", újra hangszerelve, nagy szaxofon szólóval. Nagyon régen, még

a Star együttessel csináltuk és rengeteg amatőr fesztivált nyertünk vele. A többi kilenc

nóta vadonatúj.

Azt hiszem feleleges megkérdeznem: az új lemez stílusa nem változott meg...

Nem, egyáltalán nem változott meg. Én nem fogok mást énekelni soha, mint bluest: rhytm and

bluest.

Horváth Attila mély szövegeket képes írni különböző élethelyzetekből.

Igen, nagyon ráérzett az én világomra. Meggyőződhet róla a közönség is, hogy mennyire jókat

írt. Vannak nagyon kemény,de nagyon szép nóták, kemény, egyenes nóták, és nagyon művészi

dolgok is. Mindenki meg fogja találni, melyek azok.

A lemez (és az egyik szám) címe: "Bort, bluest, békességet!" jól eltalált szójáték, de

mintha némi politikai felhangja is lenne.

Én ezt nem így érzem. Arról szól a dal, hogy legyen békesség. Voltak háborúk, a közelünkben,

és én nem szeretem a háborút. Az embereknek is jobb, ha béke van. Én ebbe nem akarok

belemagyarázni semmit! Ez a gyönyörű ballada, - melybe a gitárszólót Babos Gyula játszotta -

jelent meg előzetesen ún. maxin az Öreg Billy Rock and Roll kocsmája című tempós darabbal. A

klip a Bort, Bluest, Békességet-re készült Benkő Laci fiának, Benkő Balázsnak rendezésében.

Mostanában vágják. A lemez december 1-én jelent meg.

Az előző lemezeiden van néhány olyan dal, amelyeket azért nem játszol koncerteken, mert a

zenekarod nem igazán vokálozik....

Nem, ilyesmiről szó sincs! Van néhány olyan szám, amelyeket azért nem játszottunk az utóbbi

időben, mert zongorista kellene hozzá. Most sincs billentyű a Deák Bill Blues Band-ben. Vígh

Ákos szájharmónikán játszik. Ő győri fiú, Hirlemann Berci dobol nálam ismét: Edda, Bikini,

Beatrice, nem kell bemutatni. Barán Attila basszusozik, aki Póka Egon iskolájába jár

Tornóczky Ferikével együtt, aki szólógitáron játszik.

Az előző kérdésemmel oda szerettem volna kilyukadni, hogy a lemezre vokállal felvett nóták

elhangozhatnak-e koncerten is?

December 23-án a Petőfi Csarnokban lesz a lemezbemutató koncert, amelyen a vokalisták is

fellépnek, sőt szinte mindenki játszani fog, aki a felvételeken közreműködött. Lakatos Tóni

hazajön Németországból. Sajnos Szakcsi Lakatos Béla éppen Amerikában lesz, Fogarasi János

fogja helyettesíteni. Vendégeket is várok erre a koncertre. Eléggé rosszul jön ki, hogy Hobo

lemezbemutató bulija december 25-én lesz, de beszéltem vele, és eljön. Itt lesz még egy

többszemélyes fúvós szekció, Schuster Lóránt, Vikidál Gyula, Rudán Joe, Póka Egon, Borlay

Gergő. Melyik nótában szállnak be? Nem mondom el! Legyen meglepetés!

A továbbiakban Nemes Nagy Péter kollégánk faggatja Póka Egont, Bill lemezének zeneszerzőjét

és producerét.

Tudtommal a HBB-ből való távozásod óta nem igazán foglalkoztál dalírással. Nem is nagyon

juthatott erre időd a zeneiskola vezetés mellett. Milyen érzés volt újra komponálni,

ráadásul új szövegíróval?

De, írogattam számokat - Varga Miki lemezén jelent meg belőlük, Azonban furcsa dolog vlt

most egy komplett lemezen dolgoznom. Korábban Hobonál megszoktam, hogy kész szövegre

komponáltam, Horváth Attilát is erre kapacitáltam, de ő pont fordítva dolgzik: kész zenére

ír szövegeket. Így kissé hosszadalmas volt a közös munka, de kompromisszumot kötöttünk. Írt

ő is gondolatokat, és amikor voltak sorok, akkor én is adtam neki zenéket. Végül jópofa volt

a közös munka

Nemcsak a zeneszerző voltál, hanem a lemez producere is Te vagy. Mennyire nehéz ilyen

színvonalas zenészgárdát összehozni?

Nem volt nehéz. Nekem legalábbis nem. Szerencsém van, mert ezeket az embereket mind régóta

ismerem. Együtt dolgozom velük a zeneiskolában, vagy oktatóként, vagy a tanítványaink.

Ráadásul ezek a muzsikusok ahhoz a körhöz tartoznak, akik nem szeretik a szintetikus

hangzást. Nem is hallani ilyet a lemezen

(Amúgy nem szeretem a mai  magyar rock és blues zenét, értékelnivaló szerintem csak a régiek között akad./lsd fent:)/Rajta kívűl még Vikidál hangját szeretem)