Vizeletet, szögeket, horog alakúra hajlított gombostűket, körömdarabkákat és hajat találtak egy több mint 300 éves mázas cserépflaskában. A régészek szerint a lelet legkomplettebb ismert boszorkányüveg.
A
boszorkányüveg egy rontásűző eszköz, aminek az volt a célja, hogy
magába zárja a negatív energiákat. Ez a gyakorlat eléggé elterjedt volt
a XVI-XVII. században, ám az eddig előkerült boszorkányüvegek mind
üresek voltak. Nem így a londoni, amit elég alaposan bedugaszoltak.
A
korabeli elképzelések szerint az átkot mondó boszorkány kapcsolatba
kerül az üveg tartalmával, és vizeléskor érezni kezdi a tűk és a szögek
okozta iszonyatos fájdalmat. Szenvedései arra késztetik, hogy
visszafordítsa a varázst, ez az egyetlen módja annak, hogy ő maga
megszabaduljon a kínoktól. A kutatást irányító Alan Massey szerint a
boszorkányüvegben talált tárgyak igazolják a korabeli rontásűző
receptek hitelességét, amelyeket a ma embere annyira képtelenek tart,
hogy hamisítványnak hiszi őket.
Egy
1682-es keltezésű bírósági feljegyzés szerint egy férfi arra
gyanakodott, hogy feleségén rontás ül. A férjnek azt javasolták, hogy
felesége vizeletébe az asszony körömdarabkáit és haját tegye, majd
alaposan főzze fel az egészet egy cserépfazékban. "A kiásott
boszorkányüveg tartalmát is hasonló recept szerint állíthatták össze" -
jegyezte meg Alan Massey.
Az üveget
komputeres tomográfiának, tartalmát pedig vegyelemzésnek és
gázkromatográfiának vetették alá. Kiderült, hogy a vizeleten kívül kén,
12 vasszög, nyolc vörösréz gombostű van benne. Találtak még a palackban
10 körömdarabkát, valamint egy szív alakúra kivágott bőrdarabkát, amit
egy meghajlított szöggel szúrtak át. A vizeletben nikotin találtak,
tehát egy dohányosé lehetett. A köröm nem volt kopott, ami arra utal,
hogy tulajdonosa jómódú lehetett.
A
keveréket egy mázas cserépflaskába töltötték, amely Hollandiában, vagy
Németországban készült, rajta Roberto Bellarmino bíboros (1542-1621)
arcmása látható.