A reneszánsz király betegségei és halála
Az írott történelem meglepően keveset foglalkozik nagyjaink testi megjelenésével, haláluk körül is túl sok a misztikum, a kitalált, valami által befolyásolt elem. Pedig bármilyen nagy hatalmú, gazdag fejedelem, király, hadvezér valaki, a természet törvényeit őket sem kerülik meg. Éppúgy elérik őket a járványok, a környezeti ártalmak, a harcban kapott sebek, az ételek veszélyei, mint minden más halandót. Ebben nincs kivétel, sőt, az ármány okozta halál körükben még bőségesebben aratott. A reneszánsz év alkalmat ad arra, hogy Mátyás királyt mint földi halandót ismerjük meg; testi adottságait, betegségeit, halálát.
A Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet házasságából született két fiú - László és Mátyás - sorsa igen különbözőképpen alakult. Ahogy a történelemből ismerjük, Lászlót a belviszályok dúlta Magyarországon elfogták, és fejét vették. V. László magyar király, hogy a gyermek Mátyást megmentse, Bécsbe menekült, és magával vitte a gyermeket. A legjobb nevelőkre bízta testi és lelki fejlődését, hogy alkalmassá tegye később a királyi trónra. Bécsből Prágába vitte, majd a hazai ügyek rendeződése után nevelője Esztergomban Vitéz János érsek és Országh Mihály lettek. Életének már korai szakaszában kitűntek jellemző tulajdonságai, a gyors elhatározás, a személyes bátorság, a nagyfokú önállóság és önérzet. Nem is lehetett másképp, hiszen a törökverő Hunyadi János és az érzékeny, hős asszony, Szilágyi Erzsébet gyermeke volt, vérében hordozta az uralkodásra alkalmassá tevő örökséget.