Furcsán-zavarodott szomorú lelkiállapot, kavargó, egymásnak feszülő érzelem-forgácsok jellemzik a legtöbb szakítást…
Valami elmúlt, valami meghalt…
Az „egymásranézés” már nem olyan mint korábban, kihunyt belőle a szövetség tudata, az „enyém-vagy” érzése. Ehelyett hangok és csendek hordozzák az űrt, a felbolygatottságot, a „kényelmetlenül-nehézkedő” zavart.
Szilánkokra tört a személyiség-szeletek összetapadása.