Mindössze három helyen: Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban, az Appalache-hegységben él a különleges erdei virágos növény, a Diphylleia grayi, vagy ismertebb nevén a csontvázvirág. A csontvázvirág arról nevezetes, hogy amint elered az eső a fehér szirmai átlátszóvá válnak, üvegszerűek lesznek. Erre a nem mindennapi jelenségre utal a neve is. Mikor a szirmai megszáradnak, ismét fehér színűek lesznek. A csontvázvirág felismerhető a nagy, esernyőszerű leveleiről is.

 X. 31. Szerda, Az oroszok megkezdik a kivonulást - Egy kis séta

Ma reggel 7h körül ébredtem. Olvastam a „Tom Sawyer kalandjai”-ból. Góré (Csics Gyula nagybátyja - a szerk.) elment már korábban sétálni. Mikor hazajött azt mondta, hogy a Pártháznál sok halott ávós van. Az ávósok nagyon kegyetlenek voltak, s ezért minden ember legalább egyszer belerúgott. Ezért már soknak kint volt az agyveleje, vagy a bele. Apuval 9h-kor sétálni akartunk menni. A kapuban megtudtuk, hogy a „Palace” szállóban még sok az ávós. Ebben a pillanatban egy autó jött szirénázva. Az egyik ablakból egy nemzetiszínû zászló, a másikból pedig egy golyószóró állt ki. Mindenki azt mondta, hogy a „Palace” szállóba ment. Ezután elindultunk. A Guttenberg térrõl láttuk a Rökk Sz. u. 21. sz. ház belövését. Utána kimentünk a kõrútra, ott volt ám csak valami!? Mi mindig azt hittük hogy mifelénk van a rumli, pedig a mi házunk nem kapott egy lövést se ott pedig átlagosan egy házra 3 lövés esett. Tovább menve mindig több volt a belövés a házakon és a Baross utcánál már egy ház össze is volt dûlve. Arrafelé már sok tankot láttunk kilõve. Az egyikre rá volt írva generálozva. A hegedûtanárom lakása egy belövést kapott. A Baross utcától már a kõrút tele volt orosz halottakkal. A Pál utcánál nem lehetett tovább menni, mert itt már sok volt a rom és a killõtt tank amelyet Molotov cocteil féle módszerrel robbantottak fel. Innen még látszott a Kilián laktanya, melynek a sarka mind 3 emelet leszakadt. A Mária utcán és a Bródy S. utcán sétáltunk a studióhoz. A rádión egy csöpp vakolat nem volt és minden ablak kitört. A kapu fölött egy tábla hirdette: Szabad Kossuth rádió! A studióból épp egy ávóst hoztak ki. Én nem láttam, de anyu azt mondta, hogy olyan sápadt volt mint a fal. Ezután a Puskin utcán át a Rákóczi útra mentünk. Itt már nemzetõrök is jártak. Mindenhová ki volt plakátolva: Mindszentyt szabadon! Ruszkik haza! Рyсские домой! Ezután hazajöttünk. Anyuval a Klauzál csarnokba mentünk. Visszafelé láttuk hogy a „Jóskát”21 még mindig verik. Du: Jancsinál voltam. Este a rádió bemondta, hogy az orosz csapatok megkezdik a kivonulást.

Forrás 

Ramon Cué Romano (1914-2001)

spanyol jezsuita pap 1957-ben kiadott egy verses kötetet

Magyarország vére címmel ( “Sangre de Hungaria”), 

amelyben ez a vers is található: 

Magadra hagytunk Tégedet

Kicsi húgunk, te drága!
Magadra hagytunk Tégedet.
Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva,
S Európa szívéről letéptek rőt kezek.
Keresztútján a művelt világnak
Magadra hagytunk Tégedet. 

Hogy körülálltuk földre tiprott tested,
A hulló jaj és forró vér felett,
Melynek árjával bepermetezted
Ruháinkat, - mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk,
De senki előre egy lépést se tett,
Csak kezeinket emeltük az égnek,
S magadra hagytunk Tégedet.

Szemünk láttára tapostak a sárba,
Nem távoli őserdők megett,
De Európa szívében, hol drága
Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt
A dómokra, mely visszhangként hordta
A vádat, amit Dante emelt érted,
Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra
S Beethoven dala kilencszer zokogja:
Az életünk új barbár korba tévedt.
S bár vállainkon húsz évszázad súlya,
Elárultuk múltunkat és újra
Vak félelembe fúlt a tett,
S magadra hagytunk Tégedet.

Bűvölten néztük mozdulatlan
Hogy gázol át törvényen az ellen,
S a szörnyetegnek végső pillanatban
Hogy étvágya beteljen
Áldozatként a szörnyű lakomára
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap
Új áldozatra vajon kit sorolnak?
Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot
Kívántad, mint a kék magas
Büszke királya a sas.
És annyi volt hős fiadnak vétke,
Hogy hitvesüket úgy hívták “enyém”,
Hogy anyjukat is úgy hívták “enyém”,
Hogy lányukat is úgy akarták hívni,
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek,
“enyém”-nek hívták a hazát, történelmet.
Óh Isten mondd hát vétek ez?
Ezért tiportak le, s mi szabadok
Magadra hagytunk Tégedet! ű

Kicsiny húgunk, te drága Magyarország!
A lelkünk mélye és a városok
Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok
A vádat hordják,
Hogy letiportak s friss véred kiált
A szabad ember foltatlan ruháján
A munkások olajos öltönyén
S a vasárnapi vasalt nadrágokon…
Nincs, ki lemossa véredet,
Mit vád-piros ajakkal égetett
A homlokunkra húszezer halott:
- “Világ porondján fényes nappalon
Megint magunkra hagytatok!” –

És üldözni fog majd e bűnnek árnya:
A béke szavát elfojtja a jaj,
A szabadság új árulást takar.
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet
Saját vétkünkkel hazudtol meg minket,
Mert lelkük mélyén érzik már a népek,
Hogy bűneiknek súlyos agyaglába
Megindult és sár tapad nyomába
És árulásuk, árulásba hal,
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg
Rajtunk ég, - és homlokunk az égnek
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar.
Mert Európa szívében előttünk
Fényes nappalon megtörténhetett,
Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk,
S mi magadra hagytunk Tégedet.

Kapcsolódó érdekesség:

  ...és még egy 

...a dicső múlt emlékezetére:)

A hatalmas termetű hosszúszárnyú bálnák békés óriásokként élnek a köztudatban. Pedig igencsak harciassá tudnak válni, és nem csak önmaguk vagy utódaik védelmében. Egy új kutatás kiderítette, hogy ha kardszárnyú delfinek támadnak meg más állatfajokat, akkor a hosszúszárnyú bálnák a bajbajutottak segítségére sietnek. Rejtély azonban, hogy ezt miért teszik.

2009-ben Robert Pitman tengerbiológus érdekes esetnek volt szemtanúja az Antarktisz környéki vizeknél, olvasható az IFL Science oldalán.

Egy csapat kardszárnyú delfin egy Weddell-fókára támadt rá, az állatot lelökték a számára menedéket nyújtó jégtábláról. Úgy tűnt, a fóka sorsa megpecsételődött, amikor a semmiből hirtelen felbukkant több hosszúszárnyú bálna. Az egyik hosszúszárnyú a hátára fordult, hasára engedte a fókát, majd a vízből kiemelve átsegítette a rémült állatot a legközelebbi jégtáblára.

Az egyik bálna a hasán nyújtott menedéket a fókának

 

Ki tudja merre, merre visz a végzet

Göröngyös úton, sötét éjjelen.

Vezesd még egyszer győzelemre néped

Csaba királyfi csillagösvényen!

Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcának zajló tengerén.

Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

(eredeti szöveg) Maroknyi székely porlik, mint a szikla

Népek harcától zajló tengeren.

Fejünk az ár ezerszer elborítja,

Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!)

Ameddig élünk Magyar ajkú népek

Megtörni lelkünk nem lehet soha.

Szülessünk bárhol, világ bármely pontján,

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

A himnuszt a szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen határozatban fogadták el az önkormányzati képviselők Székelyföld hivatalos himnuszának.

2009. augusztus 1-jén avatták fel Szegeden, a Vértó melletti szánkódomb tetején a székely himnusz első emlékművét. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. A szobor alkotója Barta János szobrászművész.

(forrás:(forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Székely_himnusz)

Az egész EU-ban kirívó a magyar népességfogyás

A terv a következő: Kiválasztok a világ -ismert és kevéssé ismert- milliárdosai közül néhányat, és viszonylag röviden írok róluk egy kis bemutatót. .. Ami engem érdekel, az az, hogy a vagyonukból hogyan és mennyit forgatnak vissza a társadalomba, és hogyan vélekednek a szociális adakozásról.
(Ha lesz időm, idővel elkészül az első család bemutatása)
Addig is ..

Csak pár lépés a végtelen,
már nem tart vissza semmi sem
ha álom volt mit tőled kaptam,
ébrednem kell azt hiszem
egy álmatlan éjjel
mind úgy hullott széjjel
mi volt..

Csak pár lépés a végtelen,
már nem tart vissza semmi sem,
a karjaidban alszom el,
már nem rémíthet senki sem
mint anyját a gyermek
még egyszer ölelj meg
így jó..

Már semmit se bánjunk,
ha tévúton jártunk
hisz egy volt az álmunk
csak egymásra vártunk
de félek már késő
az éj lassan már körbe zár

Én áldom a sorsom,
minden áldott percben,
hogy rám bízott téged,
és rád bízott engem
de kérlek most indulj
és vissza se nézz többé már.

Csak pár lépés a végtelen
és többé nem jöhetsz velem
most bátor légy, most légy erős
és kérlek ne sírj kedvesem
egy perc volt az élet,
mi tőled oly szép lett
így jó..

Már semmit se bánjunk,
ha tévúton jártunk
hisz egy volt az álmunk
csak egymásra vártunk
de félek túl késő
az éj lassan már körbe zár

Én áldom a sorsom,
minden áldott percben,
hogy rám bízott téged,
és rád bízott engem
de kérlek most indulj
és vissza se nézz többé már

Már túl közel a végtelen,
most húzz magadhoz kedvesem
még annyi mindent mondanék,
de várnak rám a semmiben
hát őrizz meg engem,
úgy engedj elmennem
így jó...

Most mennem kell...

Jó nekem

Reggel mikor kinéztem és láttam, De sajnos szemembe sütött a Nap. Reggel mikor kinéztem és láttam, De sajnos szemembe sütött a Nap.

"..mert a tél véget ér,
s az erdő életre kél..
őszéből itt maradt lombja
lángja a tél fagyát olvasztja..
tavasszal azt is elhullajtja
s zöldjével vissza hódítja.."

Imádom az esőt, .. nézni az őszi cseppeket, hallgatni, ahogy kopog az ablakpárkányon, érezni a szél illatát. 
Eszembe jutnak azok az emlékek, amikor az erdőben sétáltam.. és a színek..Az őszi erdő színei, a sárguló falevelek utolsó erejükkel úgy kapaszkodnak a száradó faágak vesszőibe, mintha az életük múlna rajta. Lassan szunnyadni kezd a föld, könnyű sóhajtását érzem kitörni egy egy sűrű bokor felől, leheletének nehéz fanyarú illatát mélyen magamba szívom, megtölti tüdőmet és befészkelődik gondolataimba, hogy soha el ne felejtsem, s ha újra érzem majd, mindig ő jusson eszembe..

Egy afrikai törzs (Ndébélé) úgy bünteti azt a tagját, aki valami rosszat cselekedett, hogy körbeállják, 2 napon keresztül elsorolják neki újra és újra, hogy mennyi jót cselekedett az életében, hiszen mindenki jónak születik, jóra törekszik, csak néha rosszul dönt. A törzs tagjai úgy értelmezik a rossz cselekedeteket, hogy az illetőnek segítségre van szüksége. ezért gyűlnek hát köréje: segítenek visszatalálnia a valódi természetéhez, amiről - véletlenül - "lekapcsolódott".

Irodalmat, művészetet mindenkinek

Hétfő volt, mikor született
Én kivártam volna, de nem lehetett
Tudod, a számla nagy, a munka se vár
S jött a hír, hogy a fiam már jár
Aztán láttam, ahogy nevet és fut elém
Hogy ő pont olyan lesz, mint én
Majd ugyanolyan lesz, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még

Neked hoztam, nézd, egy kis ajándék
Apa, pont ilyen lasztira vágyom rég
Gyere, taníts meg rá, hogyan dobjam el
Fiam, játszunk majd, de most mennem kell
Viszi lehajtott fejjel, egy könnycsepp se jön elő
Úgy dobom majd, mint ő
Mondja, olyan leszek pont, mint ő

Komoly gimibe jár, soha nem tanul
Mégis népszerű kölyök, nekem ez sem új
Apa büszke rád, de most beszélnünk kell
Csak mosolyog, aztán így felel
Tudod, énnekem most, apa, csak a kocsikulcs kell még
És ha megengeded, elmennék

Tudom, jó sora van, messzi városban él
Hosszú út, mire ideér
A minap fel is hívtam, mikor láthatnám
Ha néha felénk nézne, bizony nem bánnám

Apa, túl sok a dolgom, s a fiam is vár
Ugye jól vagy, jó, hogy hívtál
Nagyon jó, hogy felhívtál

Még valamit mondanék, de letette már
S csak rohan, pont, mint én
A fiam, pont, mint én

Üres bölcsőt ringat a Hold fénye
S mindig ez a mese vége
Fiam, mikor jössz? Apa, mennem kell
Az élet csupa kötelesség
De sokat leszünk együtt még