- Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:
- Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony.
- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú
- És ezt soha nem is fogod megérteni ..........-válaszolta gyermekét átölelve az anya.
Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.
- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?
- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden amit az apa válaszolt.
A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ,vajon miért sírnak időközönként a nők.
Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.
- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen? - Az Atya elgondolkozva válaszolt:
Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam.
Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis
oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami
lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más
feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját
panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel
gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a
gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden
hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi
oldalbordájából,hogy vigyázzon férje szívére.
Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj
soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő
érzéseit,határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett
áll-e?
És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek
kizárólag csak
az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.
Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ amit éppen
visel,vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól
ahogyan a
haját viseli. Egy nő szépségét a szemeiben ismered fel, mert ez a szíve
kapuja, ahol a szeretet lakozik.
|
|||
|
|