Magyargyűlölet? és magyargyűlölet!
(Budapest, 1946. április 4. – ) Kossuth-díjas magyar író, költő, irodalomtörténész és műfordító.
Életpályája
Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanult magyar–orosz–szerbhorvát szakon 1965–70 között. 1970–71-ben a Magyar Rádió külpolitikaiújságíró-gyakornoka. Az Újságíró Főiskolán 1972-ben szerzett újságíró és szociológus diplomát. 1971-től 1978-ig a Corvina Kiadó idegennyelvű szerkesztője, majd 1978–81 között a Magyar Tudományos Akadémia Kelet-Európai Kutató Intézetének tudományos munkatársa volt. Az ELTE Világirodalmi Tanszékén, majd 1992-től az Esztétika Tanszéken tanít. 1981-től az irodalomtudományok kandidátusa. A kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja 1986-tól 1992-ig. 1992–95 között a szolnoki Szigligeti Színházat igazgatta, majd 1990-től 1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára. 1997-től habilitált docens. 1997 és 2000 között Széchenyi prof. ösztöndíjas. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, a Magyar PEN Club tagja.
A legtermékenyebb drámaírók egyike. Darabjai, átdolgozásai folyamatosan műsoron vannak. Több darabjának (Az Imposztor; Csirkefej; Galócza; A koccanás) ősbemutatója a Katona József Színházban volt. Első bemutatót tartott műveiből: A Krétakör -, a Radnóti (PRAH)- és a Budapesti Kamara Színház is.
A 2009-es magyar irodalmi érettségin választható feladat volt érvelés írása egy vele készült interjú részlete mellett vagy ellen. A szövegben Spiró a magyar irodalmi klasszikusok (például Jókai) nyelvezetének modernizálását javasolta, annak érdekében, hogy a mai diákok megértsék azokat.
Sok vitát váltott ki Spiró 1984-es, Jönnek címet viselő verse.
---------------------------------------------------------------------------------------
[Forrás]
Egy magyargyalázó írás szerzőjének, Spiró Györgynek a gondolatait kellett elemezniük az érettségizőknek az idei középszintű magyar írásbelin. "Meg kell nézni, kik irányítják a magyar kultúrát és az oktatást" – javasolja Bíró Zoltán irodalomtörténész. Ha Magyar Bálint, Hiller István, nem szabad csodálkoznunk, hogy így fest az érettségi. Az irodalomtörténész hozzátette: tekintsük át, kik a magyar irodalom kedvencei Nyugaton. Az agyonmenedzselt Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter. A lényeg az, hogy ne legyen közük ahhoz a néphez, amelynek a kenyerét eszik. A magyarság érzékenységét mélyen sértő verséről elhíresült Spiró György interjúrészlete nem okozott meglepetést a tegnapi magyarérettségi tételei között. Tavaly hasonló történt: akkor Ancsel Évának, a Kádár-rendszer egyik legfuttatottabb filozófusának írását kellett elemezniük az érettségizőknek. A szaktanárok edzettek.
Jönnek
Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,
füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,
csönd van. Senki se pisszen. Alantról
kevéske hűlt költő csontujja int.
Ó, ha gyilkolni szabadna újra,
csámcsogva, hersegve szívnák a vért -
miért is? ki tudja. Trianonért? -
mered pár utcanév pici csontujja.
Ez olyan klima: itt folyton beborul,
ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,
hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,
és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,
hogy bebizonyitsuk:
nemcsak a szemetek tudnak magyarul.
1984
A Magyar Hírlap szerint: "Egy magyargyalázó írás szerzőjének, Spiró Györgynek a gondolatait kellett elemezniük az érettségizőknek az idei középszintű magyar írásbelin". "Meg kell nézni, kik irányítják a magyar kultúrát és az oktatást" - javasolja Bíró Zoltán irodalomtörténész..., s hozzátette: "tekintsük át, kik a magyar irodalom kedvencei Nyugaton. Az agyonmenedzselt Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter. A lényeg az, hogy ne legyen közük ahhoz a néphez, amelynek a kenyerét eszik". Erre az inszinuációra normális esetben nem kéne válaszolni. A jelenlegi helyzetben azonban mégis mondani kell valamit.
Tudnivaló, hogy Spiróval párhuzamosan szerepelt a feladatok közt Lázár Ervin egyik csodálatos novellájának elemzése is. Lázár Ervin 2002-ben szerepelt a két forduló közti nagyszabású Fidesz-gyűlésen, nyilvánosan is hitet tett a két nagy politikai tömb egyike mellett, ilyesmire Spiró sosem vállalkozott. Ettől Lázár Ervin még az maradt, aki volt, s aki ezért nem ismerné el írói kvalitásait, éppen olyan korlátoltan vélekedne, mint Bíró Zoltán.
Az érettségi tehát "pártállás" tekintetében is kiegyensúlyozott, noha ez nem volna követelmény, egyik szerző sem pártpolitikai kérdésekről beszél. Az érettségi összeállítói azonban ismerik a mindent a "velünk van" és "ellenünk van" szempontjai szerint felosztó magyar közbeszédet, ezért még erre is figyeltek.
Ami a magyar írók külföldi népszerűségét illeti, tán nem a magyar történelemről beszél a Kis magyar pornográfia, a Termelési regény, a Harmonia Caelestis, a Javított kiadás, a Sorstalanság, a Kudarc, az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek? E könyvek szerzőinek nincs közük a magyar néphez? A mondatnak nyilvánvalóan semmi értelme nincsen, az indulati iránya viszont annál egyértelműbb és szégyenletesebb. Egyébiránt Spiró maga éppenséggel alig fordított szerzőink közé tartozik, sajnos.
Spiró Kossuth-díjjal jutalmazott nagyregényét, a Fogságot a közönség és a kritika egyaránt elismerte. Ez volt a negyedik nagyregénye. Írt még novellákat, irodalomtörténeti munkákat szlavistaként és anglistaként, magyar irodalomtörténeti esszéket (Hamvas egyik legkiválóbb értője), készített drámaátiratokat és dramatizált fontos magyar és világirodalmi epikai műveket.
Ezenkívül több tucat dráma szerzője, nem egy közülük zajos színpadi siker volt, a magyarellenes közönség lelkesen fogadta őket. Eljött az ideje tehát, hogy a népet leváltsuk végre és kicseréljük ideológiailag megbízhatóbbra, melyet nem tévesztenek meg olyan marhaságok, mint dramaturgiai tudás, színpadi látás, érzékenység.
Darvas József az 50-es években azt találta mondani egy írószövetségi közgyűlésen, hogy egyes elvtársak még mindig túlzott minőségi követeléseket támasztanak az irodalommal szemben, ami az egészséges ideológiai elköteleződés kárára van. Ideje volt, hogy a Magyar Hírlap is hasonló éberségre tegyen szert. Nem volt szép Spirótól, hogy 2005-re merte megírni a Fogságot, és így baloldali kormány adott neki Kossuth-díjat. Akinek „baloldali" Kossuthdíja van, nem szerepelhet az érettségiben.
Ez a betegesen gyanakvó, ostoba "gondolkodás" a magyar irodalom halálos ellensége, és ha igaz, hogy a magyar irodalom a magyar kulturális azonosság hordozója, akkor, bizony, gyalázatosan magyarellenes.
A Magyar Hírlap Spiró tekintélyes életművével egyáltalán nem foglalkozik, szóra sem méltatja, egyetlen versét idézi, a Jönnek címűt. Ez a szöveg a Mozgó Világban jelent meg huszonkét éve, és azóta a "magyarellenesség" állandó referenciája paranoiás és agresszív szerzők tollán. A vers szerintem nem igazán jó, a pillanat és a közlő orgánum kiválasztása bizonyosan nem volt szerencsés Spiró részéről, s bizonyos, hogy nem az értelmes beszéd lehetőségét segítette elő. Magyarellenesnek azonban csak az nevezheti, aki nem tud vagy nem akar olvasni.
Ideje végre tisztázni ezt a kérdést. Ehhez szükség lesz némi verselemzésre, ami bizonyára szokatlan ebben a rovatban, de elkerülhetetlen, mivel ez a vers identitáspolitikai kérdéssé lett. Mindenekelőtt: Spiró nem írt soha „"szarból jött magyarok"-ról, ahogy ezt "idézni" szokás. Ezt írta: "Jönnek a dúltkeblű mélymagyarok megint / Fűzfapoéták, fűzfarajongók / Jönnek a szarból". Fűzfapoéták, rajongók, olyanok, akik saját elégtelenségüket, kisiklott életpályájukat, sértettségüket stilizálják hazaszeretetté, kiknek hazaszeretete nem más, mint kollektivizált önimádat. Akik csak sajátjaikat tekintik magyarnak, és minden más értéket megkísérelnek elpusztítani, s a nemzeti kultúra számukra nem több, mint sértett gyűlöletük tárgya. Vagyis: nem "a" magyarokat veszi célba a vers, hanem egyfajta magyarságszemléletet.
A "mélymagyarok" kifejezés Németh László hírhedt, sváb- és zsidóellenes tendenciáktól nem mentes, különben a maga módján, sajnos, briliánsan okos és sok helyütt pontos és éles könyvecskéjének (Kisebbségben) a leleménye. A vers - ezt a Magyar Hírlapnak nyilatkozó Bíró Zoltán, különben Ady-kutató - nem vette észre: Ady híres versének (Én nem vagyok magyar?) a továbbírása.
A vers ugyanis a magyarság védelmében íratik, igen, magyar hazafias vers: "Nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek/ hogy bebizonyítsuk/ nem csak a szemetek tudnak magyarul". Meg kell menteni a magyar kultúrát, nyelvet, közös kincsünket azoktól, akik a nevében ágálva ellene törnek. Erre intenek bennünket, pár csenevészt a magyar kultúra reprezentatív alakjai, erre int az utcanevek csontujja. Ahogy Ady, ez a vers is azt kérdezi: ezek akarják nekem azt mondani, hogy én nem vagyok magyar? A lírai én felstilizálása, öntudata, a gesztusok mind Adyt idézik. Stílusimitáció és hazafias hitvallás ez a szöveg.
A "Trianonért" kitétel sem a trianoni fájdalom megértésének megtagadása. Az előző sorban az szerepel: "csámcsogva, hersegve szívnák a vért". A nemzeti sérelmeket követő újabb, önpusztító, eszelős agresszióról és öncsonkításról van itt szó, arról, hogy Trianon emléke a sérelmi politizálás, a neheztelés terepe lehet és lett is, sajnos, a két háború között. Arról beszélnek e sorok, hogy a frusztráció átfordulhat agresszióba, az önsajnálat önfelmentésbe, ez a viselkedés pedig, mint láttuk, újabb nemzeti katasztrófába torkollik.
De tagadhatatlan, hogy a vers hangvétele maga is kissé hisztérikus, a vers beleesik a csapdába, amit észrevesz, a vers beszélője is átadja magát a zsigeri gondolkodásnak, amitől óv, apokaliptikus víziókat vet papírra, kissé önsajnálóvá és önszeretővé, sértődötté válik. A vers valamelyest tényleg részévé vált a folyamatnak, melyet regisztrált. Ugyanakkor világos, hogy esendőségében is hazafias célzatú vers, nem gyalázza a magyarságot, s nem zárja ki Spirót a magyar kultúrából. Azért sem, mert ilyesmi nem is lehetséges, nem tudnánk lemondani ennyi értékről, miért is csonkítanánk meg önmagunkat. Azért sem, mert Spiró határozottan magyarnak tudja magát, ebben a problémás hazafias versében éppen úgy, mint másutt, sőt némely kérdésben, azt szokta mondani, egyenesen népi írónak, gondolkodónak számíthatna, úgy is tekint magára.
Megtámadása olyan méltatlan, annyira ellentétes a magyar irodalmi kultúra elemi érdekeivel, amelynek megóvásáról, megóvásának lehetőségeiről beszél Spiró a szóban forgó feladatban, hogy becsületes magyar ember nem hagyhatja szó nélkül.
A szerző irodalomtörténész
Spiró György : Sípja régi babonának
(Bujdosó magyar énekli)
Csak magamban sírom sorsod,
Vérem népe, magyar népem,
Sátor-sarkon bort nyakalva
Koldus vásár közepében,
Már menőben bús világgá,
Fáradt lábban útrakészen.
Körös-körül kavarognak
Béna árnyak, rongyos árnyak,
Nótát sipol a fülembe
Sípja régi babonának,
Édes népem, szól a sípszó,
Sohse lesz jól, sohse látlak.
Szól a sípszó: átkozott nép,
Ne hagyja az Úr veretlen,
Uralkodást magán nem tűr
S szabadságra érdemetlen,
Ha bosszút áll, gyáva, lankadt
S ha kegyet ád, rossz, kegyetlen.
Üzenhettek már utánam
Kézsmárk hegye, Majtény síkja,
Határ-szélen botot vágok,
Vérem többé sohse issza
Veszett népem veszett földje:
Sohse nézek többet vissza.
A lelkek temetője
E föld a lelkek temetője,
Ciprusos, árva temetője,
Sok vér ömlött itt valaha
S maggyilkos méreg lett belőle.
Itt azok éltek, kik nem éltek,
A legkülömbek sohse éltek,
Itt meddő a nagy gerjedés
S százszor boldogak a vetéltek.
Ez a szomorú magyar róna,
Halálszagú, bús, magyar róna,
Hány megölt lélek sikoltott
Bús átkot az egekig róla.
Óh, boldogak itt, kik nem éltek,
A legkülömbek sohse éltek,
Itt meddő a nagy gerjedés
S százszor boldogak a vetéltek.
[Forrás]
Spiró György érettségin való emlegetése kivágta a biztosítékot
Chubakka versse:
Jönnek (Homage: S.Gy.)
Jönnek a meg nem értett, sértett zsenik,
az én tudom, merem, teszem percemberei,
minden plakátról sulykolva dogmájuk. Félek.
Ha nem értek velük egyet, fasiszta leszek.
Ha megnyitnánk újra az átnevelő táborokat,
mosolyintják képembe, izzadtan, vicsorgón,
Nemzetközivé lesz holnapra a Világ,
és nem tudják, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
szólj ügyészedre, ki ne tépje tollamat,
szégyen és gyalázat, bűn; több: hiba,
elfut a víz és csak a kő marad, mi maradunk,
nincs két Hazánk, egy ünnepre, egy hétköznapra,
nyelvében él a nemzet, de van, kinek idegen,
suta, paraszti, árpád-sávos, érthetetlen nyelv a magyar.
Ezt pedig Szíki mélymagyar Károly írta:
Szégyen, ez, drága (Aranyra nézve mindenképpen dráma, oh csontujjú mester, ki hemzsegve frecskel, mert e veres verebeknek ez kell) elferdült vegyszer. Szégyen, bizony a sezlonyon, ahol megfér a magyar(Bálint)gyalázó affér. Afféle SpirOLTÁRI harakiri. Mert te is, elferdült mester lassan ledőlsz abba a végső nyugalmi halomba, betemetnek a meggyalázott alomba, de a bomba, a vers, mellyel magyarra versz, itt marad örökre,hogy az utódok ha kezük szorul ökölbe vagy nyál gyűlik a szájukba, tudják, hová sercintsék mily halomra. Ha olyan lesz a klíma. A rima liberális díva! Hogy spírodra fújják a fujjolók, mint szemetelő szemétre, s nem ékre: itt nyugszik a szemetelő dúlt-keblű marha, kinek nem nőtt ki a szarva, de oda vitte irodalma, a mélyliberál szarba.
Ezek szerint annyi haszna van ezeknek a botrányos érettségi feladatoknak, hogy pár embert alkotásra késztetnek.
(Szent Korona Rádió)
[Forrás]
Gubicza Eszter blogja
Spirótól hangos mindenki, kiabálok hát én is :-)
Miért idézem ezt az undorítóságot? A dátum miatt. Spiró ezt a verset 1984-ben írta, majd 1987-ben jelent meg. Ha akkor jöttek a dúlt-keblű mélymagyarok, akkor most már itt vannak bizony, jó rettegést kedves Spiró.
(Spiró György:Jönnek )
[ ....]
A verse reagálva csak annyit lehet mondani, hogy sajnos a szemetek is tudnak magyarul, pedig meglennénk nélkülük is boldogan...
Alább pedig Rózsa-Flores Eduardo válasza Spiróra:
Rózsa-Flores Eduardo:
Sajnállak titeket
Mindig idegenek
Igen, nem gyűlöllek
Sajnállak
Mert ha gyűlölnélek
Magammal is azt tenném
„jütt-ment” vagyok én is
és e Haza befogadott
bár nap mint nap érzem
igazán nem szeret
lehet nem is tud
és nem is csoda
annyi volt itt az árulás már
s a köpönyegforgatás
Bizalmatlanná vált
a magyar ég
Én hazámra nem haragszom
Nem tehetem
Reggel délben este ölel
Hegyeivel, vizeivel simogat, táplál
S a nyelv
Ez, a magyar, jó emberek
mit most használok
A papírt cirógatja
És így a szemem is
És majd a lelkem
És kihez majd eljut
Szavam
Édesen (vagy, mikor-hogy…)
Magyarul.
Sajnállak titeket
Senki és semmiháziak
Nektek a Nap ott fent
Mindegy hol süt
A madarakat sem ismerhetitek
És nem tud hozzátok szólni
A legegyszerűbb mezei virág sem
Színük és illatuk marad mindig idegen.
És nem szólok itt már semmit semmi másról, sorolhatnám mit jelent magyar barát-testvértől kézfogás, vigasztaló szó, közös gondolkodás, ne adja Isten, dühöt nemző, magyar baráttal együtt, a magyarért sírás. Elmagyarázhatnám, de nem vitás: fölösleges, ha nem érzed, mit én mikor a Szózatot éneklem, vagy fölmondom.
Sajnállak, mindig idegen
Nem gyűlöllek,
ám most hangom megemelem
És figyelmeztetlek
- én már csak ilyen vagyok-
Még ha hazám nem is szeret igazán
Bántani őt én nem hagyom
Üzenek innen, a Mátra alól,
És hallja idegen, magyarul, Párizsban,
Londonban s Berlinben:
Csak óvatosan.
A magyart többé ne bántsd!
Ne merd!
Elég!
Van hely széles e világon.
Menj, ha itt neked nem édes a szó, a víz, a nő.
Menj, tágasabb odakint!
Menj, és hallgasd!
Keress magadnak egy helyet
És egy másik, bármilyen nyelvet!.
Az enyémet, az édes magyart
Többé ne kínozd!
(Látóasszony, tűzön járó táltos papoktól, valamint néhány megmaradt szájhagyományból tudom: az Egyetlen, a Legszebb, Legtürelmesebb és Leghatalmasabb Urunk minket szeret. Nagy tud lenni a haragja Ő Neki. És zárásul, paraszt szomszédaim egyikét idézem, aki mondta a minap, hogy ami késik, nem múlik: Igazságosztó, Magyarul Értő, Egy Istenünk
előbb utóbb lesújt. És rendet vág.
Úgy bizony!)
****************
Fenti irományom válasz és üzenet, ezeknek:
Spiró György
Regős Péter
a magyar zsidó világszövetség szóvivője:
"...én úgy utálom a magyar népet,én ennek a népnek a kultúráját,karakterét,minden alapot nélkülöző nevetséges magabiztosságát utálom...ez a gyűszű méretű ország...ami ebben a kis szar országban uralkodik...senkiházi magyar,a mocskos,trágyaszagú,magyar száján...."
(forrás: Jobbik.net)
NA DE KI IS EZ A REGŐS PÉTER???
Merül fel bennem jogosan a kérdés, és ahogy kicsit körülnéztem, úgy találtam, nem csak bennem:
[Forrás]
".....álljon itt egy nem szokványos életrajz, a magyar élettér egyik legundorítóbb zsidójáról:
Regős, a zsidó esztétika csúcsnyelvezetét használta, amikor évekkel ezelőtt a következő üzenet küldte drótpostán a Hazánkért elnevezésű internetes hazafias portálnak:
“[...] 2003.01.13 - Most kit jelentesz még fel rajtam kívül, az MZSVSZ-t, a MOSZAD-ot, Izrael Államát, a MAZSIHISZ-t és a Menórát? Én meg feljelentelek a jó k... f.....pó anyádnál, hogy miképpen hozott ilyen végterméket a világra. Nem félünk a farkastól lotyó. Nincs többé gettó, Auschwitz, Dunapart! Nektek befellegzett, vége! You are out of business! Mi diktáljuk a menűt! S ti eszitek meg! Dr. Regős Péter (New York)"
A MZSVSZ szóvivője,Regős Péter egy MOSZAD-ügynök -- akit még New Yorkban is egyesek “szegény elmebeteg”-nek minősítenek -- eddig csendben küldözgette tudósításait az Amerikában élő „bűnös magyar nép” tevékenykedéseiről, és úgy általában a fasisztákról meg az antiszemitákról, amelyekkel a legnagyobb politikailag helyes lapokat gazdagította. Többek között a budapesti KURIR napilap, az ÚJ ÉLET zsidó lap, és a Torontóban megjelenő MENORAH nevű folyóiratok new yorki tudósítója. Ezt a tudósító-szerepet a háború alatt Habsburg Ottó, Hodzsa Milán, Eduard Benes -- és még sokan mások -- töltötték be Roosevelt elnök mellett, [2] később pedig Göndör-Krausz Náthán a bulvárlapjával. De voltak még sokan mások is!
Regős nem akárki! Talán provokációs-ügynök? Mindenesetre nagyon is tudatos, cionfasiszta érdekeket képvisel! Tudniillik, mint ’szóvivő’, ahhoz a nemzetközi MZSVSZ-szervezethez tartozik, amely – Tordai Péter, Lancz Tibor, Zoltai Gusztáv, dr. Farkas Ervin, Káldor István társaságában -- a magyar ajkú kisebbség intézményét, a MAZSIHISZ-t is magában foglalja.
Az egyik magyar honlapon egy E-mailjében ezt olvastuk tőle:
„Én egyébként nagyon magyarellenes vagyok. Nevezhető ez már rasszizmusnak is. Szerintem a magyar az egy alacsonyabbrendű faj. Ígérem, hogy ahol csak tehetem, életem minden területén ártani fogok és akarok Önöknek.”
“... egy jelzőnek 5 fokozata van az Önök anyanyelvén: 1. buta, 2. butább, 3. legbutább, 4. legeslegbutább, 5. magyar."
"1990 és 2002 között kb. 100 alkalommal utaztam járataikon New York és Budapest között újságíróként a magyar írott sajtó egyetlen New York-i tudósítója voltam egy évtizeden át, a Kuríré.1980 óta élek az USA-ban, akkor beleszámítva a családom, feleségem, anyósom, apósom, anyám, húgom, valamint a két fiam útjait is, kb. 200 alkalommal ültünk az Önök [Malév] járatain. Vannak barátaim és rokonaim is Etelközben - ahogy én Vengriát nevezem, de ha engem magyarnak neveznek az én édes hazámban, az Amerikai Egyesült Államokban, azt azonnal kikérem magamnak. …”
- " Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.
Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltünnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.
Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.
Panaszkodnak, nyavajognak,
Ök sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.
Mindenki utálja öket,
Magyar férfiakat, s nöket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.
Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.
Európába keveredtek,
Emberekké nem vedlettek,
Ázsiai majmok még ök,
Zsivány Trianon-védök.
Gyülölik szomszédjaikat,
Megölnék mindannyiukat.
Irigyek a földjeikre,
Átok kisérje öket örökre.
(Regős vagy Regös Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke) -
-
“Utálom a magyar népet!”
(Hazánkért, 2002. szeptember)
Köztudott, hogy a new yorki Hungarian Lobby vezetője Lipták Béla legfőbb életcéljának tűzte ki a magyarok és zsidók békítgetését. Az alábbi förmedvényt neki írta dr. Regős Péter, az MZSVSZ szóvivője, a Magyar Zsidók Világszövetsége az amerikai magyar ajkú zsidóság képviseleti szerve, -- egyébként -- “holokauszt-génes” dr. Regős Péter. Lipták legutóbbi körlevelelének címe:
“A megbékélés alapja csak az igazság lehet!” [Lipták B.]
/N.B. A kiemelések tőlünk! Az eredeti E-mail üzenet a szerkesztőnél!–TJ/
Regős levele Lipták Bélához
„Nézd Béla! A gyengémre tapintottál, s mivel a hangvétel baráti volt a részedről, hát én sem mehetek el amellett, hogy őszintén bevalljam (I have to plead guilty), hogy nekem eszembe sincs megbékélni azokkal, akik a népem (?) gyilkosai, mészárosai voltak. Ez nem egy pitiáner jogvita két pereskedö fél között néhány krajcárról, amin lehet vitatkozni, aztán később lehiggadva megegyezni peren kivül.
Magyarországnak meg kellene újulnia erkölcsileg, szellemileg, kultúrájában, stb, de a magyar nép erre képtelen. Én tudom hogy miért, de kérlek ne kényszeríts arra, hogy ezt most megmagyarázzam. Csak nem azt várod el tőlünk zsidóktól, hogy egyik napról a másikra csak úgy felébredjünk, s megbocsássunk szeretteink elvesztéséért. Ez nem az az eset, amikor valaki véletlenül rálép a lábadra, és bocsánatot kér érte. Életet visszaadni sohasem lehet. Én például 1951-ben születtem, de a génjeimben hordozom a holokausztot.
Te meg két félröl beszélsz, akik nem akarnak megbékélni? Csak egy oldalon kérheted ezt számon, a gyilkos magyar nép oldalán. Véreim vére a kezeteken. Nekem ne próbáld eladni a nagy zsidómentő magyarok hosszú sorának hamis történetét, mert az nem hogy nem igaz, de még cinikus is 600 000 mártír teteme felett.”
[Mi sem vagyunk „lehorgasztott fejűek”, sőt nyitott szemekkel járunk és hosszú idők óta figyelünk! Míg a Jad Vashem emlékmúzeumban csak 334 ezer ’magyar ajkút’ gyászolnak, az 1948-as magyar Statisztikai Hivatal kimutatása szerint mindössze 128 000 zsidó áldozata volt. Auschwitzban ’négymillió zsidó mártír’ nevét már lekaparták azokról a márványtáblákról, amelyeket korábban, szomorúan könnyezve maga II. János Pál pápa is megáldott! Ennek ellenére, Jehuda Bauer professzor szerint „a hatmilliós számot nem csökkentjük, csupán kiigazítjuk”…/„not reduced, only corrected.”/-Tóth J]
„Az igazság az, hogy a gazság méreteihez képest alig voltak. Egy szégyen erre egyáltalán hivatkozni is. Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejű, gyáva, szar zsidó vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költő tudná megfelelően szavakba foglalni. Aztán ezért csak nyugodtan húzzátok le rólam a vizes lepedőt. Nem érdekel.
Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az erdők, a mezők, a virágok, a folyók, a hegyek, s a völgyek nekem cseppet sem ártottak. Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülöző nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak ellenére, hogy a térképen alig található meg ez a gyüszü méretü ország még nagyitóval is, minden nagyhatalmi vezetőt és nemzetet kioktat, lásd azt a barom Antallt és a még nagyobb állat Orbánt. Nem is fogadták őt Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom: közvetve ehhez nekem is van kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok. Majd egyszer elmesélem személyesen, hogy miért is van közöm hozzá.
Ezt az istenverte népet azonban nemcsak a holokauszt miatt utálom, hanem azért az erkölcsi fertőért is, ami ebben a kis szar országban uralkodik, mindegy hogy a komcsi vagy a náci oldalon vizsgálódunk. \”Engem ez az ország már apámban meglopott\” - írta a költő. Hát engem is. Egyenlőre ennyit erről.” +++ Tisztelettel, dr. Regös Péter
KOMMENTÁR
Ez a szennylevél -- többek között -- a magyarságot gyalázó, a korábban Magyarországon élő, majd az ú.n. rendszerváltozás után Kanadától „politikai menedékjogot” […!] kapott Landeszmann György főrabbira; a Szent Koronánkat gyalázó Új Hölgyfutár szennylapra; Csaplár Vilmos “Magyarország, te dög” című, 1991-ben az Antall-kormány művelődési Minisztériumának támogatásával kiadott könyvére; és nem utolsó sorban, a legnagyobb gyűlöletirodalomra, a Talmudra emlékeztet. Éppen ezért a Magyar Zsidó Világszövetség ’szóvivőjétől’ a hangnem nem meglepő! Az Olvasó képzeletére bízzuk: mi lenne, ha valaki Izraelre illetve annak népére azt mondaná, hogy „a gyűszű méretű szar ország”…vagy… „Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülöző nevetséges magabiztosságát utálom.” ?
Regős Péter mostanában azzal szórakozik, hogy a MOSZAD-ügynökség tagjaként, hazai és torontói magyaroknak E-mail-en -- PREGOS47@aol.com -- nyomdafestéket nem tűrő, és a címzett egyéni/családi biztonságát fenyegető üzeneteket küldözget. (MZSVSZ vagy Moszad-ügynök ide vagy oda, azért az ilyen leveleket az Internet-Webmaster, de még a sokszor politikailag helyes kanadai rendőrség is komolyan vesz, mert a terrorista szó ma nagyon divatos!) Ezenkívül, kioktatja a magyar népet, hogy -- „Magyarországnak meg kellene újulnia erkölcsileg, szellemileg, kulturájában…”
Tudjuk, hogy nem minden zsidó gondolkodik/viselkedik így, és módfelett sajnálatos, hogy őket is ez a társaság képviseli. De miért?
Regős társaságának igen messzire elnyúlnak a csápjai. Amikor Liptáknak azt írja a fenti levélben, hogy Orbánt nem fogadták Washingtonban és ehhez neki is köze van, sőt büszke rá, akkor nyílván arra célzott, hogy ő a Magyar Zsidó Világszövetség szóvivője, amit úgy látszik Lipták Béla nem tud, pedig mindketten New Yorkban élnek.
Elgondolkodtató, hogy Regős Péter miért éppen most, a ki tudja hány állampolgársággal rendelkező Ron Werber által, a kommunistákat befuttatott magyarországi választások után lett a nemzetközi zsidó szervezetek ilyen hangos szóvivője? Nyilván a „nagy győzelem” után érzik magukat oly nagy biztonságban, hogy a magyar néppel szemben „a szóvivő” az ilyen hangnemet megengedhet magának!
Ø Egyik olvasónk írja Torontóból:
“Igaza van Regős Péternek is. Mindenkinek joga van azt utálni amit és akit akar, ha nem sajnálja az avval járó negativ vibrációt. Viszont, akkor legyen olyan kedves Regős Péter odahatni, hogy sem ő, sem kedvenc fajtestvérei ne használják a magyar nyelvet titkos nyelvként a new yorki tőzsdén, és Jeruzsálemben sem, és egyáltalán sehol. Az igaz, hogy nem azon a szinten használják mint Vörösmarty, vagy Arany János, mert egy életet lehet eltölteni a kutatással és senki nem fog találni egyik költő művében sem trágár magyar szót, - ami része ugyan az utcán használt magyar nyelvnek, de nem jellemző a magyar kultúrára -. mig a "regősök" tiz perc leforgása alatt ömleszteni tudják minden vonalon. De éppen ezért ez a szörnyű érzés talán elviselhetőbb lenne számukra, ha kitépnék a saját nyelvüket, hogy ne tudják többé beszélni ezt a gyűlölt nyelvet. Milyen nagy csend lenne egyszerre a világon! Ugye, hogy mindenre van megoldás? Csak hát el kell jutni egy bizonyos szintig, hogy ötletei legyenek az embernek….”
Hogy is mondotta a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István? - “Nyelvének pengése, még nem a szívének zengése!”
A cion-fasiszták időnként a lengyel népre mondják, hogy “a zsidógyűlöletet már csecsemőkorukban szívják magukba az anyatejjel.” Vajon Regős Péter kitől vagy honnan szívta magába a gyűlöletet? A Talmudból? Talán Ilya Ehrenburgtől? Vagy a magyar nyelven is beszélő romániai túlélőtől, Elie Wieseltől, aki még a könyvében sem restellte leírni, hogy “minden zsidónak ápolnia kell szívének egy bizonyos csücskében az egészséges németgyűlöletet?” Regős Péter szívében is van külön gyűlölet-tároló kamara a magyarok iránt? Mert a levelei ezt bizonyítják!
Kicsoda dr. Regős Péter?
A szóvivő MOSZAD-ügynök eddig csendben küldözgette tudósításait az Amerikában élő „bűnös magyar nép” tevékenykedéseiről, és úgy általában a fasisztákról meg az antiszemitákról, amelyekkel a legnagyobb politikailag helyes lapokat gazdagította. (Aztán mit ad Isten….! szennyes leveleivel egyszerre kinövi magát a szürke ismeretlenségből.) Többek között a budapesti KURIR napilap, az ÚJ ÉLET zsidó lap, és a Torontóban megjelenő MENORAH nevű folyóiratok new yorki tudósítója, aki ez utóbbi lap második oldalán írja firkálmányait, amelynek főszerkesztője az a Kosaras (Pufi) Vilmos, aki néhány évvel ezelőtt a torontói Magyar Ház Fegyveres Erők Múzeumáról írt cikkéhez bőséges helyet kapott a TORONTO STAR angol nyelvű lapnál, hogy a magyarságot kedvére fasisztázza és irredentázza az egész világ előtt!
Bizony, Regős Péter nem akárki, és főleg nem olyan elmebeteg, mint amilyennek a HL-körlevélben Kopácsi G. Judit véli, hanem nagyon is tudatos, cion-fasiszta érdekeket képvisel! Tudniillik ő, mint ’szóvivő’, ahhoz a nemzetközi MZSVSZ-szervezethez tartozik, amely – Tordai Péter, Lancz Tibor, Zoltai Gusztáv, dr. Farkas Ervin, Káldor István társaságában -- a magyar ajkú kisebbség intézményét, a MAZSIHISZ-t is magában foglalja. A Hungarian Lobby körlevelében, legalább két ’politikailag helyes’ személy úgy gondolta, hogy Regős „szegény, szerencsétlen elmebeteg, akinek gyógyulásra van szüksége”. Ugyan! Ha a bíróságon valakinek enyhíteni akarnak a büntetésén, akkor arra rásütik, hogy „elmebeteg.”
De a jövőben Regősnek majd kimerítően megmagyarázzuk, hogy tulajdonképpen kik is a tulajdonképpeni felelősök Magyarország “gyűszű méretű” állapotáért, és az „erkölcsi fertőért”.
Három kérdés marad, (valószínűleg válaszolatlanul):
(1) Vajon hogyan vélekedik a HL-en „elmebajosnak” minősített dr. Regősről a Magyar Zsidók Világszövetsége, a MAZSIHISZ és a MOSZAD?! Érdeklődéssel várjuk a magyarázkodásukat!
(2) Lipták Béla valóban komolyan gondolja a békítgetést magyarok és zsidók között? És egyáltalán KIK adják meg a „megbékélés és az igazság” feltételeit és alapjait?
(3) Ha Regős Péter ’annyira utálja a magyar népet’, vajon miért használja e nép nyelvét, a magyart? Ugyanis, mi nem akarjuk, hogy magyar szavak leírásánál, kiejtésénél a nap minden órájában hányinger és egyéb betegségek sorozata kínozzák!?+++
[FORRÁS]
_____________________________________________________________________________
Kedves Szerkesztő úr!
A minap egy régi ismerősöm kezembe nyomott egy fénymásolatot és azt mondta “na, ehhez mit szólsz”? Egy versről van szó, ami a Magyar Zsidók Vilagszövetsége szóvivőjének egy bizonyos Dr. Regős Péternek “irománya”, és rólunk magyarokról szól! A szerző nyolc versszakon keresztül világ tudtára adja, nyomdafestéket nem tűrő hangon, ocsmány, trágár szavakkal, mennyire gyűlöl bennünket, “ázsiai majom” származásunkat, történelmünket, nyelvünket, Himnuszunkat és átkot mond “gyilkos falkáinkra”, férfiakra és nőkre egyaránt. Mikor az ember ezt először elolvassa, az jut eszébe, ki ez az elmebajos őrült? Vajon ez tényleg igaz? A 21. század világában a szólásszabadság ürügye alatt még ezt is le lehet írni? Aztán egy másik magasröptű eszmefuttatásában “gyűszű méretű szar kis országnak” nevezi szülőhazánkat, mellesleg ő is ott született 1951-ben, és azt mondja: “én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden alapot nélkülöző nevetséges magabiztosságát utálom”! Ha már itt tartunk, összehasonlításképpen hadd említsem meg Magyarország jelenlegi területe 93 ezer 30 négyzetkilométer vagyis 35 ezer 919 négyzetmérföld. Izrael 20 ezer 770 négyzetkilométer, ami 8 ezer 19 négyzetmérföld. Tehát ez a “gyűszűnyi méretű … kis ország” négy (4) és félszer nagyobb, mint Izrael. Ilyen alapon Regős Péter hova sorolná az utóbbit? Egy ország területi nagyságát otromba elmarasztaló jelzőkkel illetni primitiv hülyeség, ez is jellemző rá. Dr. Regős Péter hittestvérei elvesztéséért, bár azóta már 60 év is eltelt, nem fog egyik napról a másikra megbocsájtani. A zsidó áldozatok gyilkosai már nem is élnek, de ő számonkéri a “gyilkos magyar nép”-től vérei életét, azoktól, akik azóta születtek. Ez amerikai viszonylatban azt jelenti, hogy napjaink amerikai lakossága szintén felelős és bűnös lenne a rabszolgatartás minden átkos szörnyűségéért, ami több mint 100 évvel ezelőtt történt! Vajon a számonkérés a magyaroknál megáll-e vagy megy tovább és a website-on a németeknél is bejelentkezik, vagy mondjuk az osztrákoknál, lengyeleknél, oroszoknal, ukránoknál, románoknál, cseheknél, szlovákoknál, a volt Jugoszlavia népeinél, olaszoknál, franciáknál, bolgároknál és Európa minden olyan országában, ahonnan zsidó áldozatokat deportáltak? Elvégre, ahogy ő mondja magáról, “én nem egy lehorgasztott fejű gyáva szar zsidó vagyok, nekem vér van a pucámban!” Felmerül a kérdés, vajon ez a féktelen magyargyűlölet, amit Regős Péter terjeszt kinek jó? A magyar zsidóságnak biztos nem, mert azokból, akik erre hajlamosak még több zsidógyűlöletet vált ki, de jó toborzó a forrófejűeknek! Rossz ez az egész társadalomnak az országnak is! A modern technika a computer website sok esetben egyes emberek legsötétebb belső beteges hajlamait, énjét hozza felszínre, ami szinte mindig egy mélységes kisebbségi érzésre vezethető vissza! Ebben a felbugyogó gyűlöletben éli ki magát Regős Péter. És amikor kioktatja a magyar népet, hogy “Magyarországnak meg kell újulnia, erkölcsileg, szellemileg, kultúrájában”- ezt ajánljuk őneki is. Ha a doktorátussal együtt osztogatnak az intelligenciát, Regős Péter is másképp beszélne, de azzal születni kell!
Üdvözlettel: Gáspár György
Kedves Gáspár György,
Csak azért tartom fontosnak, hogy a Regős-jelenséggel foglalkozzunk, mert Regős Péter ma olyan az antiszemiták kezében, mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című hamisítvány volt egykor. Vagyis “ő a példa” arra, hogy az antiszemiták állításai igazak, és úgy mutatják be, hogy Regős Péter “a zsidó”. Regős elmebeteg írásai nekik olyanok, mint a falat kenyér, a gyűlölködők felmenthetik lelkiismeretüket általa. Ha Regősre mutatnak, azt állíthatják, hogy igazuk van. Egyébként még akkor sincs, mert Regős Péter borzalmas és visszataszító írásai nem zsidóságából fakadnak, és nem a magyarokról, hanem az ő súlyos szellemi, mentális és pszichés állapotáról szólnak. Ennyi erővel a “bolondok háza” minden lakójáról készíthetnénk elemzést, komolyan tárgyalhatnánk, mi következik abból, amit mondanak, de ennek semmi értelme, ez az ügyeletes orvos feladata. Regősről azért kell mégis beszélni, mert szimbólummá vált, az antiszemiták legkedvesebb zsidója: több százéves antiszemitizmus, 6 millió zsidó elgázosítása után találtak végre egy zsidót, aki olyan, amilyet ők vízionáltak, és aki visszamenőleg is igazolja a népirtást. Ez legalább olyan beteg elmékre vall, mint amilyen Regősé. A különbség az, hogy Regős egyedül van, akik pedig zászlóként lobogtatják beteg elméjének szörnyűségeit, azok százezer számra. Regősön és művein ránézésre lehet diagnosztizálni az orvosi problémát, míg amazok látszólag egészséges emberek. Aki Regősön keresztül vonja le a következtetést a zsidókról, az olyan, mintha a magyarokat az elmegyógyintézet valamelyik lakójával azonosítanák. Épeszű ember, amikor elolvas egy ilyen szöveget, azonnal látja, hogy aki ezt írta, az nem normális. Ezzel nincs mit foglalkozni. Aki ezt felkarolja, és hivatkozásként mutogatja, sugallva, hogy lám, ilyenek a zsidók, az antiszemita. Nem a zsidók ilyenek, hanem egy Regős Péter nevű ember, aki történetesen zsidó. Tudomásom szerint Regősnek volt két agyvérzése, nemcsak a magyargyűlöletben, hanem magánéletének egyéb részében is olyan mozzanatok vannak, amelyek egyértelműsítik egészségi állapotát. A Magyar Zsidó Világszövetség több mint tíz éve megszűnt. Regős annak soha nem volt elnöke, szóvivője volt rövid ideig. Borzadályos versei pedig tíz évvel később születtek.
Regős Pétert és undorító írásait amúgy a zsidók megtagadják, elítélik és elhatárolódnak tőle. Szemben a burkolt antiszemitákkal, akik a nyilvánvaló neonáci szövegektől, amelyek azonos szinten mozognak Regős iszonyatával, nem határolódnak el. Minden népnek és nemzetnek vannak szélsőségesei, nem beszámítható képviselői, így a magyaroknak is, a románoknak is, az amerikaiaknak is, és sorolhatnánk, de ezeket a nemzeteket, egyiket sem ezekkel azonosítják. Ezt csak a zsidókkal akarják megtenni azok, akik Regősből vezetik le “a zsidót”. Ezek antiszemiták. Nem véletlen, hogy Regős a kuruc.info című neonáci portál “sztárja”. A szélsőséges, elmebeteg társaság találkozott egy olyannal, mint ők maguk. Ezek nem “a magyarok”, Regős pedig nem “a zsidó”. A falunkban ezt úgy mondják: hülye mindkettő.
A Szerk.
[Forrás]
A 16. századtól - az ellenreformáció térnyerésével - alakultak ki Európa-szerte az ún. néphimnuszok. Magyarországon a 18. században két néphimnuszként énekelt vallásos dal terjedt el, főleg egyházi, de világi ünnepeken is elhangzott. Régi énekeskönyvekben megtalálható az "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga..." és a "Boldogasszony anyánk..." kezdetű ének. Mindkettő régi magyar, élő hagyományokhoz kapcsolódik Szent István, illetve Szűz Mária, Magyarország védőszentje vallásos kultuszához. Népszerűségük, megmaradásuk alapköve az volt, hogy sokan ismerték, zenei és gondolati tartalmát mélyen átérezték, egyetértettek vele s mint egy fohászt együtt tudták énekelni.
A török uralom alóli felszabadulás után felelevenedett a Mária-kultusz, a "Patrona Hungariae" új reneszánszát élte. A kortárs levelek, naplók, röpiratok forgatása azt mutatja, hogy ez a gondolat a korabeli magyarok testi és lelki szükséglete volt, úgy tekintették, hogy segített a török leverésében. I. Lipót (1657-1705) újból felajánlotta Magyarországot a Magyarok Nagyasszonyának 1693-ban. Az énekek kifejeztek egy bizonyos közszellemet, Mária országának eszméjét, az éneklők a magyarság egységét jelképezték. Ilyen lehetett még a Rákóczi induló is, mint világi dallam.
A magyar katolikusság legkedvesebb éneke, a Boldogasszony Anyánk valószínűleg már a 18. század elején keletkezett. Legkorábbi lejegyzett szövegét Szoszna Demeter, pannonhalmi bencés szerzetes 1715-ös énekeskönyvéből ismerhetjük. A vers szerzője bizonyára rendtársa, Lancsics Demeter (1737) volt. A legrégebbi dallamcsírája a Deák-Szentes-féle, lejegyzett egyházi énekeket tartalmazó 1774-es énekeskönyvéből ismert. 1793-ban már "nationalis cantitio", azaz nemzeti énekként említik írásos források.
Népdalgyűjtő tudósaink népdalként is találkoztak ezzel a Mária himnusszal, a boldogságos Mária-énekek csoportjában, két dallamváltozatban is, főként a Dunántúlon, sok újkori ráhúzással is.
(mozaik.info.hu)
LANCSICS BONIFÁC (Szombathely, 1674. – Dömölk, 1737. április 25.)
bencés szerzetes, teológus, filozófus
A régi magyar család sarja Grazban logikát tanult, majd Nagyszombatban bölcseleti tanulmányokat folytatott. Ezután 1693-ban lépett Szent Benedek Rendjébe. Filozófiát már Pannonhalmán, teológiát pedig Nagyszombat egyetemén hallgatott. Hét évig tartott minőségi és magas színvonalú felkészülése. 1710. október 3-án szentelték pappá. Pályáját Pannonhalmán kezdte. Hitszónokként és ún. novíciusmesterként is kiválóan helytállt, de a gazdasági természetű ügyek magisztereként is jeleskedett. 1710 és 1714 között a somogyi tizedek beszedője; 1715-től pedig egy évtizeden át főmonostori perjel. Vaskos kéziratait négy kötetben őrzi a főmonostori levéltár. Szorgos és dolgos évek után került Dömölkre. A Géza fejedelem által Szent Márton hegyén ezer évvel ezelőtt letelepített bencések az Árpádok korában alapozták meg a dömölki apátságot, amely nem csak hiteles-, de búcsújáróhely is lett. Templomának gótikus ívei alá sereglettek a vidék Mária-tisztelői. A török dúlást követő balsorsos esztendők után, 1725-ben Sajghó Benedek főapát látogatott Dömölkre, ahol összeomlott kolostort, repedező falak által tartott, "alapos javítás után óhajtozó" templomot és gazdasági leromlottságot talált. Szemléje után Lancsics Bonifácot jószágkormányzónak küldte Dömölkre, aki az itt töltött évei alatt fellendítette az apátság gazdaságát, de a környék lelkipásztori gondozását is szívügyének tekintette. Azon dolgozott, hogy e hely egykori Mária-kegyhely jellegét valamilyen formában felújítsa. Megérkezése után nem sokkal, már 1725-ben Nagyboldogasszony napjára zarándoklatra hívta Kemenes-vidék papjait és híveit. Dömölki kormányzósága idején a régi apátság romjai között, a templompadláson lévő cellában lakott Csatay Jeromos apáttal és egy-két társával.
Lancsics pannonhalmi évei alatt is bizonyította Regnum Marianum-i honosságát. 1715 előtt írta a Magyarok Nagyasszonyának szinte minden magyar által mindmáig ismert legkedvesebb himnuszát, a 10 versszakból álló "Boldogasszony Anyánk…" kezdetű Mária-éneket, amely először rendtársának, Szoszna Demeternek kéziratos énekeskönyvében olvasható. A sokáig rejtve maradt szerző beazonosítását segítette, hogy a szöveg eredeti versszakainak kezdőbetűi összeolvasva a BONIFÁCIUS nevet mutatták. E lancsicsi vers –népénekké válva, szájról szájra szállva – szövegében is többször változott. 1793-ban Vácott már "nationalis cantio"-ként, azaz nemzeti énekként emlegették és hazánkban hosszú ideig himnuszként énekelték. Sorai a mindenkori magyarokat hazafias érzelmük bátor megvallására késztették.
Lancsics a Dömölkön töltött tucatnyi év alatt megfáradt. 1737 tavaszán hirtelen támadt rá a betegség és húsvét hetében, április 25-én visszaszállt lelke teremtőjéhez. Pacher Donát, a dömölki apátság történetének krónikása így fogalmazott: "Amilyen nagy tisztességben élt, olyan nagy becsületben halt meg; igaz bencést kísértek utolsó földi útjában a résztvevő vendégek…Vele szállt sírba az apátság felébresztőinek legkiválóbbika."
Azóta a dömölki romtemplom alatti sírboltban porladnak hamvai.
Lancsics Bonifác Dömölkön nem találkozhatott a búcsújáró helyet kiépítő és felvirágoztató Koptik Odóval, de a Mária-himnusz létrehozásával mintegy előkészítője volt munkásságának. Mindkettejük emléke felidéződik a Celldömölkre látogató zarándoktömegek által énekelt nemzeti imában.
Főbb művei:
Négykötetes kéziratgyűjteménye (Pannonhalmi Főapátság LVT.) ; Boldogasszony Anyánk c. ének (Szoszna Demeter kéziratos énekeskönyve, 1715. Pannonhalmi Főapátság LVT. 83. köteg) ; Zarándoklatra hívó levele 1725-ből Pannonhalmi Főapátság LVT. 83. köteg) ; Jószágkormányzóságával kapcsolatos iratok (Pannonhalmi Főapátság LVT.)
Irodalom:
Pacher Donát : A dömölki bencés apátság története. In.: A pannohalmi Szent-Benedek-Rend története. szerk. Sörös Pongrácz. Bp. 1912. 12/A. köt. pp. 78-103.
Gacs B. Emilián Szoszna Demeter György kéziratos énekeskönyve (1714-1715). Pannonhalma, 1938. 109 p. Szigeti Kilián: A Magyarok Nagyasszonyának tisztelete történelmünk folyamán. In: Vigilia, 1973. augusztus, pp. 557-559.
200 éves a Szombathelyi Egyházmegye. Szombathely, 1977., p. 362-363.
Sólymos Szilveszter: Ezer év száz bencése. Pannonhalma, 1997. pp. 50-56.
[FORRÁS]
MAGYAR KATOLIKUS LEXIKON
További kapcsolódás
.Szombathely.hu
KATOLIKUS EGYHÁZI ÉNEKEK
Pannon Enciklopédia. A magyarság kézikönyve.
Szerkesztette: Halmos Ferenc.
Pannon Könyvkiadó, Budapest, 1993, 465. oldal.