No comment:)
Németh Ferenc és Popovics György
Holt katonák balladája
Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen,
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újrakezdtem s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én míg e forgó év felén,
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: háború lett a címe, százsorú
volt az első versszak jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem nyitját minek éltem.
Életemmel kezdtem el háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én de nem lehet valaki nem engedett,
tán a ma lepergő oszló testü felhő.
idén lett csak készen, idén sem egészen.
Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen,
sántikált a címe, minden lába ríme.
Újrakezdtem s ezalatt félesztendő leszaladt,
de az égre nézve alig vettem észre.
Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,
lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.
Azt a felhőt néztem én míg e forgó év felén,
csak lehullott onnan, mint katona holtan.
Ismét kezdtem: háború lett a címe, százsorú
volt az első versszak jajgatott mint vert had.
Jaj mit is kerestem itt katonák holttesteit,
bűverő terelte lépteimet erre.
Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,
föllelem, reméltem nyitját minek éltem.
Életemmel kezdtem el háborúban vesztem el,
én másról akartam szólani e dalban.
Másról én de nem lehet valaki nem engedett,
tán a ma lepergő oszló testü felhő.
