Az erdő pedig élni kezdett. Úgy éppen, ahogy ma is él.
A Szellő, akit az angyal a ruhájából kirázott, járta a fákat, és a fák suttogva beszélgettek egymással. Vén fák odvában, sziklák üregeiben, bozótok sűrűjében matattak a manók, s tanítgatták az állatokat arra, amit tudni jó és hasznos. Úgy, mint ma is, éppen úgy. Tisztásokon, rejtett nyiladékok napfoltjain virágok nyíltak, s minden virágban egy-egy tündér lakott, és gondoskodott arról, hogy minden madár megtanulja a maga dallamát, és senki az erdő népéből mérges bogyót és mérges gyökeret ne egyék.
Énekeltek a madarak és mesélt a forrás, a visszhang meg ült a sziklán halványkék ruhájában, és lógatta a lábát.

Háromféle ember él a világon: Rontó-ember, Gyűjtő-ember és Látó-ember.
Ha majd az erdőre kimégy, figyelve járj és lábujjhegyen.
Ahogy a fák alá belépsz, és felreppen előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.

Meghallhatod, ahogy a szelő a fák között oson, és a fák suttogva beszélnek.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündér les rád.
A patakot is meghalhatod, mert neked mesél csodálatos meséket az erdőről.

Menj bátran, minél mélyebbre az erdők közé. A fák alatt itt-ott látod még a harmatot, ahogyan megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye ez. Angyaloké, akik sokat sírnak ma is, mert annyi sok embernek marad még zárva a szíve a szép előtt.
És ahogy mégy, céltalanul, egyik tisztásról a másikra, valahol megleled az Angyalok Rétjét.
Nem tudod, hogy ez az, mert az Angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit érzel, hogy csodálatos. És megállsz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, és kincsekkel töltik meg a szívedet. A legnagyobb kincsekkel, amik csak vannak az emberek számára: a Jóság, a Szeretet és a Békesség.

forrás

Elértünk sorozatunk 3. és egyben utolsó tagjához, a Szeretet Erényéhez. Ez az a "dolog" amiről, sok milliónyi kötetet töltöttek meg a többé-kevésbé hozzáértők, és mégis csak keveseknek sikerült az igazi lényeget megragadniuk. Persze tudnunk kell, hogy nem is a könyvekben fogjuk megtalálni ezt...
Mondják, hogy nincs még egy olyan szó amit ennyire megfosztottak volna a valódi jelentésétől, mintegy értéktelenné téve azt. Sokan, sok helyzetben mondják ki meggondolatlanul, nem is tudva azt mit is jelent valójában. Jelen világunkban már nem is divat kimondani és kifejezni, még akkor sem, ha tényleg ezt érezzük. Igy sok varázslatos pillanattól fosztja meg magát az ember, ami hosszú távon sivárrá, hideggé és érzéketlenné teszi a lelkét.
Szeretni sok esetben meg kell tanulni, nem képes rá rögtön az ember. Meg kell tapasztalnunk, hogy csak önmagunk lényét teljesen felfedve és kinyitva kell átadnunk magunkat. Persze ez sok esetben sérülésekhez vezethet, hiszen kiszolgáltatottak vagyunk. De tudomásul kell venni, hogy ha mi szeretetünket nem fogadják "helyesen", az nem a mi hibánk. Ilyenkor nem megoldás a bezárkózás és az érzelmi falak felhúzása.
Az agapé szeretetet sokan egy érzelemnek gondolják. Ez számos félreértéshez vezethet. A szeretet nem egy múlandó dolog. A szeretet egy állapot. Ha ebbe az állapotba kerül az ember, akkor nem is kell, hogy tárgya vagy iránya legyen a szeretnek, hiszen ez maga a kiáradás és az adás mennyei állapota.