"- A legerősebb kötelékeket a kötődés hozza létre, ez teszi gyengévé, tudatlanná az embereket, emiatt nincsenek tudatában az abszlút valóságnak. A májá vagy illúzió mélyen gyökerezik a kötöttségekben. Az illúzió forrását akkor teremtjük meg, amikor kötődünk valamihez vagy vágyunk valamire. Akik mentesek a kötöttségektől és vágyaikat a szellemi fejlődésre irányítják, mentesek a májá vagyis az illúziók rabságától. Minél kevésbé kötődünk, a dolgokhoz, annál több belső erőre teszünk szert; minél nagyobb belső erővel rendelkezünk, annál közelebb kerülünk a célhoz. A vairágja és az abhjásza - a nem kötődés és az abszolút valóság állandó tudata - egy madár két szárnyához hasonlók, melyeken az a halandóság síkjáról a halhatatlanság magasába szárnyalhat. Akik nem engedik, hogy szárnyukat megkösse a májá illúziója, elérhetik a tökéletességet - mondta mesterem, majd így folytatta. - Sok ember összekeveri a kötődést a szeretettel. A kötődés esetében azonban önzővé válsz, saját örömödre figyelsz, és visszaélsz a szeretettel. Birtokolni akarsz és megpróbálod megszerezni azt, amire vágysz. A kötődés szolgaságot teremt, míg a szeretet szabadságot ad. Amikor a jógik a nem kötődésről beszélnek, nem érzéketlenséget hirdetnek, hanem arra tanítanak, hogy miként szerethetünk másokat őszintén és önzetlenül. A nem kötődés helyes értelmezésben szeretetet jelent. A nem kötődést vagy szeretetet ugyanúgy gyakorolhatják a világi életet élő emberek, mint a világról lemondottak."

(Swami Rama: Élet a Himalája Mestereivel)