Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!





"Állítólag minden lénynek, már amelyiknek van szíve, ugyanannyi szívdobbanás adatik egy életre. Mikor a szíve utolsót dobban, akkor vége megszabott életének. Egy lény életének hossza ezek szerint attól függ, hogy e "készletet" mennyi idő alatt éli fel. Minden szívdobbanáshoz tehát az élet egy darabja tartozik. E szívdobbanásokból áll össze az életút, amit be kell járni. "