Lennék én törött szürke kis kavics, egy a százból,
Lennék én csak porból sárból, nem pedig topázból,
S volnék átlagember a milljomodik darab,
Aki minden áldott reggel a munkába szalad,
S mint csörtető dúvad, primitív ösztönlény,
Fűben megbúvó, szerény virágú kis növény
Aranyhal, mely nem ismeri a múltat s jövőt,
Egy kisegér, mely magvakért futja be a mezőt,
S volnék utcapor, mit elseper a rideg szél,
Vagy eszelős bolond, ki csak önmagának beszél,
Vagy picike pont érzelmek s vágyak híján
Szakad ideg egy ismeretlen vadásznak íján
Vagy egyszerűen a Semmi volnék én szívesen,
Mindenkitől távol, gyűlölt zord idegen,
Nem volna szívem és lelkem, kihunyna a szemem,
Nem kötne Tihozzátok ily összetett érzelem....