Hiába csitítom láz
éget, szánom beteg magam,
de gyengülő erőmmel
újra megpróbálom,
hogy téged visszatartsalak.
Ne menj! Hidd el, mind
visszajöttek, kemény
a szívem, meg nem bocsát,
kitől elfordulsz, oly árva,
ha fél, nem ér semmit
a vigasztalás. Lelkem
hűséggel feláldozom,
már nem csal meg többé
a remény, kit kerestem,
itt van, megtaláltam,
legyen a magány, ha
mégis elítélsz. Minek a dac,
a büszke csakazértis?
Hová mennél?, rám nem
lelsz sehol, mi megtörtént
egykor végleg elenyészik,
de olcsó szerelmed árulom.
Ne menj, hidd el mind
visszajöttek, kemény
a szívem, meg nem bocsát,
kitől elfordulsz, nem vár soha
vissza, ma még szeretlek!,
kérlek, ne menj tovább!