Nézd, hogy alszik a lepke a falon,
és hogy milyen kék még mindig az alkarom,
barna a szemem és piros a szám...
ugye sosem figyeltél rám igazán?

Hallgasd, ahogy nyikorogva nyílik az ajó,
az éjjeliszekrényen két doboz altató,
az orvosom is csodálkozik, hogy még élek...
ugye sosem értetted, miről beszélek?

Látod, hogy széttört már minden álmom?
Hallod, a hangom már nem találom...
Neked beszélek, legalább nézz rám, ember!
És kérlek ne menj... ne menj el!