Huszadik századi kérdések válasz nélkül

2005. augusztus 26. 09:53 - veni75



	? Igazán otthonosan mozog történelmi témákban. Filmjei a magyarság régmúltját tárgyalják. Honnan a történelem ilyen szintű ismerete és szeretete? ? Egyrészt otthonról, másrészt a könyvekből építkeztem és nyilván maga az érdeklődés is egyfajta adottság. Valószínűleg a szüleim is ?felelősek? azért, hogy a történelmet már gyerekkorom óta szeretem. Olyan családba születtem, ahol a történelmi kérdések élő, eleven témaként voltak jelen. Édesapám történelem iránt érdeklődő ember volt, akinek az otthoni könyvtárában egymás mellett sorakoztak a történelmi jellegű könyvek. És az évek múlásával, ahogy nőttem, az aktuális könyveket mindig a kezembe adta. Édesanyám pedagógus volt. Elvitt múzeumokba történelmi festményeket nézni, színházba, operába történelmi darabokra. Sokoldalúan merült fel otthon a történelem iránti érdeklődés. Persze az érdekesebb, sikamlósabb témáknál a szüleim is lehalkították a hangjukat. Mert a ?falnak is füle van!? ? mondták. Sok titok lebegett körülöttünk. A filmes és a történelem iránti érdeklődésem mindig párhuzamosan futott. Életemben egy igen jelentős fordulópont jött el 1983 augusztusában, amikor az ?István, a király? című előadást bemutattuk a Budapesti Városligetben, a Királydombnál. A nagy közönségsikerből kiderült számomra, hogy az emberek lelke mélyén óriási érdeklődés van a történelem őszintén tárgyalt igazi nagy kérdései iránt. István király és az államalapítás ideje olyan korszak, ahol létrehoztunk és nem elbuktunk valamit. Azzal az előadással ez a szerencsétlen sorsú nép öntudatára ébredhetett, és kikeveredhetett abból az évtizedeken keresztül beléje sulykolt kisebbrendűségi érzésből, hogy mi mindig rossz oldalon álltunk, mi mindig elbuktunk dolgokat, mi soha nem tudtunk igazán megoldani nagy történelmi ügyeket. Éreztem, hogy az emberek ráhangolódtak az István ? Koppány konfliktusra, ami egy tragikusan nagy konfliktushelyzete a magyar történelemnek, de akkor végül mégiscsak létrejött a magyar állam, megtörtént István megkoronázása. Tüntetésszerű szeretet vett körül bennünket. A filmforgatással egybekötött rendhagyó szabadtéri előadáson a produkció és a közönség együtt gondolkodó, együtt érző közösséggé vált, ami nagyon ritkán fordul elő az ember életében. ? Lépjünk kicsit vissza. A rockoperát egy nagysikerű koncertfilm előzte meg. ? Szerencsésen alakult a pályakezdésem mivel pályatársaimtól eltérően a főiskola befejezése után (1979) már 1980-ban hozzákezdhettem a Nemeskürty István tanár úr által vezetett Budapest Filmstúdióban első mozifilmem előkészületeihez. Ez egy zenés film volt, ami A KONCERT címet kapta. Az Illés zenekart támasztottam fel, ami akkor már 7 éve nem létezett. Összehoztunk egy nagy koncertet és azt vettük fel több kamerával. Ez volt az első magyar koncertfilm, ami nagy sikert hozott és másfélmillió ember nézte meg a mozikban. Voltaképp ennek a sikere alapozta meg Nemeskürty bizalmát, aki ezt követően az ?István, a király? létrehozásával bízott meg. Ez lett aztán az első magyar rockopera film. Elindult a pályafutásom és a főiskola után 2-3 évvel a közönség megismerte a nevemet. Az ?István, a király? átütő sikere folytán az irigyeim száma is megszaporodott. Nacionalistázó agresszív politika formájában több irányból jött a támadás, nagyrészt a filmben használt nemzeti jelképek okán. Gyakorlatilag velem kapcsolatban ezzel a produkcióval el is kezdődött a vita, amely mind a mai napig tart.

	? A magyar nemzeti jelképek túlzott használatát kérték számon Öntől? ?Nálunk ma sincsenek rendben a dolgok. És nem voltak rendben ?83-ban sem. Itt egy gyökereit veszített és egy történelemszemlélettel nem rendelkező, saját történelmét sem ismerő, következésképp egy erre nem építhető a nemzettudat nélküli, össze-vissza tudatú nép él a Kárpát-medencében. Én ezt messze nemcsak a szocializmus által fémjelzett évtizedekre értem. Ez a gyökértelenség, nemzettudatbeli zavar a XX. század szellemi hozományaként legalább 84 évre vezethető vissza. Minden olyan kérdés, amely a magyar történelemmel, és a nemzeti öntudattal kapcsolatos, ma is élő, eleven probléma. (Elég csak a Teleki Pál és Vass Albert írásai körüli aggasztó polémiára gondolni, ami napjainkban zajlik.) Én ezekkel a kérdésekkel foglalkoztam a Julianus barát című filmben 1990-ben, aztán a Honfoglalás film készítésekor 1996-ban, 2001-ben pedig a Szent László király életét és a Szent Korona kialakulásának történelmi időszakát bemutató Sacra Coronában. 1983-ban még váratlanul ért és nehezen tudtam feldolgozni magamban azt az iszonyatos ellentmondást, hogy bár milliónyian szerették a filmet és a rockoperát, ennek ellenére a sajtóban és a közbeszédben mégis becsületsértő ledorongolásokat kaptam, amelyeknek persze semmi köze sem volt a színházi vagy a filmkritikához. Voltak és vannak is olyanok, akiknek nem érdeke, hogy a magyar történelemről őszintén beszéljünk, hogy egy emelkedett szemléletű, öntudatos, világos és tiszta fejű, gyökereihez, kulturális identitásához visszataláló nép éljen Magyarországon és a Kárpát-medencében. MIÉRT? Mert azzal a néppel mindig baj van. Az a nép kérdez és válaszokat vár. Szóval a magyar eredendően nem birkatudatú nép. Ha itt újra egy öntudatos, saját múltját tisztázó, feladatait, céljait kijelölő, perspektíváit meghatározó nép élne, azzal persze csak probléma lenne, arra figyelni kellene, azzal egyezkedni kellene, ? így egy sor olyan problémához jutunk el, amivel nem akar a világpolitika foglalkozni. Én természetesen a filmjeimmel két dolgot szeretnék elérni. Egyrészt az emelkedő történelmi eseményeket bemutatni, amikor létrehoztunk, megvalósítottunk valamit, másrészt ezt egy olyan cselekmény segítségével megoldani, amelynek segítségével a néző a film mai üzenetén is elgondolkodik.

	? Dokumentumsorozatában sajátos megközelítésben mutatja be a trianoni eseményeket. Milyen ez az összeállítás? ? Trianon hosszú idő óta foglalkoztat, hiszen a XX. század történetét alapvetően meghatározta. A XXI. század, a harmadik évezred elejének célkitűzéseit nem tudjuk meghatározni anélkül, hogy a XX. századot ne dolgoznánk fel. Úgy gondolom, hogy a huszadik század ezeréves államiságunk történetének szellemi mélypontja. Az első világháború időszaka, az utána következő ?forradalmi? időszak (1918-1919), majd az 1920-as Trianoni békediktátum alapvetően meghatározta a két világháború közötti Magyarország sorsát. Tágabb értelemben a 1945 utáni életünket, a szovjet befolyási övezetbe kerülésünket, hiszen 1947-ben - tudjuk jól - újra megpecsételték Párizsban a korábbi trianoni békeszerződést, tehát a században másodszor is békediktátum áldozatai lettünk. Meg kell találnunk a választ arra, hogy egy globalizálódó, egységesülő Európában milyen lehetőségek vannak a trianoni dilemma feloldására. Sokan mondják, hogy ha majd légiesen átjárhatóak lesznek a határok, akkor mindez önmagától megoldódik. De vajon tényleg így van-e ez? Mivel ezek a kérdések számomra nagyon fontosak, ezért egy nagy ívű dokumentumfilmben az én Trianon-víziómat szerettem volna belmutatni. Ez a ?Velünk élő Trianon? címet viselő, 14 részes sorozat, amelynek természetesen szervezem játékfilmben történő feldolgozását is. ? Mi egyelőre még a dokumentumfilmet sem láttuk ... ? Bízzunk abban, hogy előbb-utóbb mégiscsak látni lehet. Március 7-én indult volna a sugárzás az m2-n, de az utolsó pillanatban levették a műsorról. Levelek, telefonhívások érkeznek száz számra, mert az emberek nem értik a változtatás okát. De azért ne legyünk naivak! Tudjuk, hogy ez a korszak nagyon sokfajta érzékenységet vet föl országhatáron belül és kívül egyaránt. Trianonról nem szívesen beszélnek az európai történelmet manapság ismét meghatározó nagyhatalmak, akik akkor és most is Magyarország helyét és szerepét kijelölték. Azt vizsgáltam, hogy az eltelt 84 év alatt a mindenkori magyar társadalom hogyan viszonyult ehhez a kérdéshez, hogyan próbálta feldolgozni. Arra fut ki az egész sorozat, hogy vajon milyen feloldási, megoldási lehetőségek lehetnek az egységesülő európai tendenciák közepette. Nyilvánvaló, hogy valakiknek már a Trianonnal összefüggő kérdések felvetése is szúrja a szemét. Gondolom, hogy a médián belüli és kívüli erők működtek közre abban, hogy a televízió vezetése levette a filmsorozatot a műsorról és ?elhalasztotta? a sugárzást. Nagyon bízom abban, hogy itt nem valamiféle betiltásról van szó, hanem tényleg csak halasztásról. A televízió nem közölt velem indokokat. Természetesen leveleket írtam az illetékeseknek, de ezek egyelőre válasz nélkül maradtak. Arra nem leszek hajlandó, hogy valamifajta főcenzori útmutatás mellett átvágjam, átszerkesszem. Még egyszer hangsúlyozom, ez az én Trianon-vízióm. Természetesen segítségül hívtam történészeket, írókat, költőket, tanárokat, egyetemistákat, népművelőket. Százotvenen beszélnek a sorozatban, én is többször megszólalok. Remélem, hogy filmem nem marad dobozban a rendszerváltozás 15. esztendeje felé közeledvén, hanem megnyugodnak a ? valakik által, valahol? fölhergelt ?szenvedélyek?, s akkor a nagyközönség számára hozzáférhető és látható lesz az alkotás.