Rammstein - röviden-
- Természetesen nem. A zenekar indulásakor az énekesünk még elég ideges volt, állt a színpadon, nem tudta hogyan viselkedjen, felrobbantott hát néhány petárdát - így kezdődött az egész. Fokozatos volt a fejlődés, kis dolgokkal indult, és egyre nagyobb lett. Eleinte mi magunk csináltuk az egész pirotechnikát, de történt egy kis balesetünk, és rá kellett jönnünk, hogy nem tudjuk megoldani egyedül, amit szeretnénk, felbéreltünk hát egy profi céget.
- Hogyan zajlik nálatok a dalszerzés?
- Régebben számítógéppel írtam a dalokat, aztán összepróbáltuk a zenekarral, végül jött az énekesünk és rátette a szövegeket a dalokra. Régebben én voltam a fő dalszerző, mostanában már mindenki egyaránt hozzájárul. Az énekesünk, Till hozza a dalszövegeket, megmutatja nekünk, és van, amit elfogadunk, van, amit nem. Demokratikus folyamat. Till általában verseket ír, és utána megpróbáljuk átalakítani ezeket a verseket dalszövegekké.
- Hogyan tekintesz vissza az eddigi négy albumotokra?
- Az elsőnél sokat tanultunk. Kezdetben az ember sok mindenre számít, de abból sok minden nem következik be, nem jön össze. Túl sokat vártunk a producertől például, és a keverésért felelős embert is le kellett cserélnünk. Az első lemez volt a legkeményebb munka. A második albumra volt legnagyobb hatással a technológia, mivel a techno nagyon menő volt akkoriban. Számítógépek, szekvenszerek, elektronikus kütyük - a második lemez inkább elektronika-orientált zeneileg. A harmadik a legszenvedélyesebb albumunk, sok fájdalom, sok nézeteltérés, sok veszekedés, sok könny van mögötte - az a legfeszültebb lemez. Az utolsó album a legnyitottabb, legnyugodtabb. Sokkal könnyebben írtuk meg, gyerekjáték volt.
- Akkor miért telt el a Mutter és a Reise, Reise közti három és fél év?
- Csak egy év szünetünk volt a pihenésre, az új lemez két év alatt született meg, nem siettünk, nem volt nyomás rajtunk. Én New Yorkba költöztem, új dolgokba kóstoltam bele. Mindenkinek szüksége volt egy kis időre, amit magára szánhat, hogy aztán tényleg öröm legyen újra összejönni és bemenni együtt a próbaterembe. Lassan, nyugodtan csináltuk, nem hagytuk, hogy bárki nyomást fejtsen ki ránk.
- Az új album mintha provokatívabb lenne.
- Inkább azt mondanám, hogy több benne a humorérzék. Tudat alatt persze korábban is benne volt a dolgainkban a humor, de tudatosan nem nagyon használtuk. Azt hiszem, a humor akkor jön elő, ha az ember kényelmesen érzi magát, jól kijön magával, és most a Rammstein elég jól áll ahhoz, hogy már megengedheti magának a humort. Még a német humort is.
- Sok átirat készült már Rammstein-szerzeményekből: Mambo Kurt-féle villanyorgonás paródia, szimfonikus szvit, neves producerek remixei... Melyik közülük a kedvencetek?
- A kedvencünk hivatalosan nem is jelent meg: a Sonne gitárkísérettel előadott görög változata, amit az interneten találtunk. Nem is tudjuk, ki énekli, de nagyon vicces.
- Miféle zenéket hallgatsz mostanában?
- Mindenfélét. Még mindig örömmel hallgatom a régi kedvenceimet az AC/DC-től a Ministryig, de most például imádom Jeff Buckley-tól a Grace-t, az egy csodálatos lemez. De nagyon szeretem például a Közelebb című film főcímdalát is, amit Damien Rice énekel.
| további cikkeink | ||||
|
2005. május 3.
|
|
|
|
|
|
|
