Georges Bizet

1838. október 25., Párizs ; 1875. június 3., Bougival, Párizs közelében. Alexandre César Leopold - Bizet eredeti neve - egy párizsi zenekedvelő fodrász és egy zongoratanárnő házasságából származott. A szülők, felismerve a kisfiú rendkívüli tehetségét, igen gondos zenei nevelésben részesítették. Már 9 éves korában a párizsi konzervatóriumba került, ahol többek között Gounod és Halévy volt mestere. Tizennégy éves korában első díjat nyert zongorajátékával, majd tovább tanult, és 1857-ben - mint zeneszerző - elnyerte a -Római díj-at. Hároméves olaszországi tartózkodás után visszatért hazájába, ahol egymás után jelentek meg művei, elsősorban színpadi alkotások (operett, opera, kísérőzene), melyek általában nem buktak meg, de igazán tartós sikert sem arattak. Ennek ellenére a közvélemény és a zenei világ komoly érdeklődéssel fordult feléje, és készülő főműve, a Carmen felé. Sajnos - bár ezúttal a közönség bukott meg - ez sem aratott sikert. Viszont az sem igaz, hogy a sikertelen premier okozta volna Bizet korai halálát. Izületi bántalmakból eredő szívgyöngeség végzett vele három hónappal a Carmen bemutatója után. Azon a napon élte meg operája a 33. előadást. Bizet jellegzetesen egyéni stílusa korán kialakult. Újjáteremtette a XVIII. századbeli francia opera tipikus formáját, az -opéra comique-ot, melyben prózai párbeszéd köti össze a rövid, remekül formált zeneszámokat, és átvette a francia romantikus nagyopera legértékesebb elemeit. Ennek megfelelően dallamait keresetlen őszinteség, harmóniavilágát világos áttekinthetőség és szerkesztésmódját mesterkéletlenség, biztos formaérzék jellemzi. Ragyogó hangszerelő, meglepően erőteljes színekkel és kitűnően megválasztott témák sorával érzékelteti operáiban a cselekmény színhelyét. Különösen vonzották az egzotikus környezetben játszódó történetek. Érdekes módon szövegkönyveit is eszerint választotta meg. A Gyöngyhalászok indiai környezete, a Perthi szép lány Skóciája, a Dzsamileh egyiptomi színei, és persze mindenekfelett a Carmen spanyol légköre első percben megragadják a hallgatót.

 

 Bizet :CARMEN

Bizet a zenetörténet legtragikusabb sorsú zeneköltői közé tartozik: életében elkerülte a siker. Még - az életművének betetőzését jelentő, 1875-ben, Mérimée novellája alapján készült - Carmen sem kapta meg a méltó elismerést. Fél évvel a szerző halála után azonban Bécsben tomboló sikert aratott és elindult világhódító útjára. Ebben az időben a francia operaszínpadon a történelmi nagyopera patetikus figurái, a mitológiai ihletésű művek és a lírai opera érzelmes hősei voltak divatban. Bizetennek a hagyománynak ellenszegülve olyan szereplőket állított műve középpontjába, mint a dohánygyári munkáslány, a lezüllött, dezertált, csempész katona. A cselekmény szituációi: verekedés a munkáslányok között, csempészút a hegyeken keresztül, késpárbaj, szerelmi gyilkosság nyílt utcán, mind szokatlannak és felháborítónak tűnt a művelt operalátogatók szemében, - nem csoda hát, hogy a kényes ízlésű közönség nem tartotta a párizsi Opéra Comique színpadán elfogathatónak. A későbbi verista stílusnak nevezett irányzat előfutára volt - úttörője a századfordulón már hatalmas sikert arató Mascagni és Leoncavallo operájának, a Parazstbecsület-nek és a Bajazzók-nak.Bizet dallamvilágának gazdagságát mutatja, hogy a Carmen több melódiájából lett operasláger (pl. Torreádordal).

 

Operaházi mesék - Bizet: Carmen

Talán nem is gondolnád, milyen sok dallamot ismersz ebből az operából! Hiszen olyan fülbemászó, jó lüktetésű zenékkel van tele, hogy semmi sem menthette meg a népszerűségtől. Hozzáteszem persze, hogy a könnyelmű, férfiszívtipró cigánylány, Carmen története sem utolsó!

Carmen, avagy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt!

Helyszín: a 19. század eleji Sevilla és környéke

A szereplők:

Főszereplőnk Carmen, a gyönyörű ám csélcsap cigányleány, aki bárki szívét meghódítja. Az ő hálójába gabalyodik bele Don José is, egy becsületes tizedes. A lány rajongói továbbá Escamillo, a bikaviador, és Zuniga, a hadnagy. További szereplők: Micaela, a parasztlány, Remendado és Dancaire csempészek, Morales, a szakaszvezető, valamint Frasquita és Mercedes cigánylányok.

A történet elején Sevilla egyik népes terén találjuk magunkat. Egy kedves lány, Micaela közeledik, aki Don José tizedest keresi, mert édesanyjától hozott számára üzenetet. Az őrt álló katonáktól megtudja, hogy Don José majd csak az őrségváltással érkezik a térre. A többi katona persze megpróbálja addig is marasztalni a lányt, de Micaela inkább távolabb várja meg, míg a szeretett Don José megérkezik.
Ez hamarosan meg is történik: jön az őrségváltás. Megismerhetjük Zuniga hadnagyot, aki felettébb érdeklődik a térrel szemben lévő dohánygyár munkáslányai iránt, és Don Josét, akit a munkáslányok a legkevésbé sem érdekelnek, hiszen az ő szíve Micaeláé.

Ekkor megkondul a gyár harangja, ami a dolgozók pihenőidejének kezdetét jelzi. A sok munkáslány kitódul a térre, köztük Carmen is, akit rögtön megrohamoznak a rajongói. Egyetlen ember marad a katonák között, aki ügyet sem vet a kihívó Carmenre, ez Don José. Ez persze felpiszkálja a lány hiúságát, és kihívóan egy rózsaszálat vet Don José felé. Ekkor azonban a harang ismét kongat, s a lányok visszatérnek a gyárba dolgozni.

Don José végül felveszi a virágot, de láthatóan nem igen tud mit kezdeni vele, a lányt boszorkányosnak tartja. De már jön is vissza Micaela a tizedeshez, és átadja neki az édesanyja által küldött levelet, pénzt - és persze a csókot is. Micaela és Don José elbúcsúznak. Nem sokkal ezután a gyár felől nagy kiabálás hallatszik, és a lányok mind kitódulnak a térre. A hadnagy Don Josét küldi be a gyárba, hogy kiderítse, mi folyik ott. A tizedes megérkezve látja, hogy a lányok valamin hajba kaptak, és Carmen késsel megsebezte az egyik társnőjét. Megkötözi és kivezeti a lányt, akire e tett után börtön vár. Ám amíg az írásbeli parancs elkészül, Carmen kihízelgi Don Josétól, hogy engedje szabadon. A tizedest megbabonázza a kacér cigánylány, és szökni hagyja őt. Ezért persze neki kell börtönbe kerülnie.

S míg Don José a büntetését tölti a börtönben, Carmen zavartalanul vigadozik Lillas Pastia kocsmájában, a csempészek tanyáján. Zuniga hadnagytól megtudja, hogy a tizedes aznap szabadul. Eközben díszes, éljenző menetben elhalad a kocsma mellett Escamillo, a híres torreádor, akinek rögtön megakad a szeme a csinos Carmenen. Próbál udvarolgatni neki, de a lány egyelőre elutasítja a közeledését: Don Josét várja. Nem is kell sokáig várnia: mikor megérkezik, dallal és tánccal fogadja őt, ám mikor megszólal a takarodó hangja, José azonnal indulni akar. Ennél nagyobb sértést a lány el sem tud képzelni. Még hogy fontosabb legyen holmi katonai kötelesség, mint az ő szerelme?! A felháborodott lányt Don José próbálja megenyhíteni, és elmondja neki, milyen sokat jelentett számára a börtönben töltött napok alatt az a rózsa, amit Carmen dobott oda neki.
Az idillt Zuniga hadnagy zavarja meg, aki felszólítja a tizedest, hogy azonnal távozzon a kocsmából. A szerelemittas férfi azonban megtagadja az engedelmességet. Kardpárbajra kerül sor, de szerencsére senkinek nem esik bántódása a közbelépő csempészeknek köszönhetően. Don Josénak viszont el kell hagynia a várost (hiszen fellázadt felettese ellen!) - így beáll a csempészek közé.

Sziklás vidéken járunk, Sevilla környékén. Don José nehezen szokik bele új életébe. Gyakran gondol édesanyjára, Micaelára és egykori becsületes életére. Carmen is észreveszi, hogy a férfi mostanában búskomor. Előveszi a kártyákat, hogy jósoljon neki. A kártyák halált jósolnak!
Eközben a sziklák között Micaela közeledik, Josét keresve, akinek egy rettentő szomorú hírt kell átadnia. A csempészeknek azonban nemcsak a lány eredt a nyomába, hanem Escamillo is, hogy megszerezze magának Carment. Don José ezen feldühödik, s újabb párbajra kerül sor. A párbaj közben Escamillo kardjának eltörik a pengéje, Carmen azonban nem hagyja, hogy Don José megölje, a párbajozók közé lép. Ebből derül ki a torreádor számára, hogy a gyönyörű cigánylány nem közömbös iránta. Meg is hívja őt és az egész társaságot a következő sevillai bikaviadalra. Carmen legszívesebben azonnal vele menne, de Don José útját állja.
Közben Micaela előkerül, s átadja Josénak a rossz hírt: édesanyja haldoklik, s utolsó kívánsága, hogy még egyszer az életben láthassa a fiát. José - némi hezitálás után - útnak indul Micaelával hazafelé. Ekkor a völgyben felzendül a távozó Escamillo szerelmes éneke, amit Carmen fellángolva hallgat.

Az utolsó felvonásban ismét Sevillában találjuk magunkat, az aréna előtti ünneplő, tomboló tömegben. Mindenki a bikaviadalra bevonuló torreádorokat éljenzi, akik közt utolsóként Escamillo érkezik, Carmennel a karján. A hiú lány észre sem veszi, mennyire nincs biztonságban. Hiszen a tömegben ott rejtőzik José, aki még mindig eszeveszetten szerelmes belé. Mikor Carmen a nézőtér felé vonul, a férfi a lábai elé veti magát, és könyörög, hogy térjen vissza hozzá. A lány szíve azonban nem lágyul meg. Már nem szereti Don Josét, már a torreádorba szerelmes. Hiába kérleli kétségbeesetten őt a férfi, Carmen előveszi a gyűrűt, amit egykor tőle kapott, és kegyetlenül a földre hajítja. Ekkor Don José elveszíti józan eszét, előkapja a kését és leszúrja vele Carment.

 

 

 

..és a következő lapon..

Szerző: Georges Bizet (1838-1875), francia zeneszerző. A Carment 1874-ben mutatták be először.
Szövegíró: Meilhac és Halévy L., Mérimée Prosper elbeszélése nyomán

 szóval, ha ennyit tudsz , az máris elég.  (?)