Francia regényíró, esszéista, pilóta. 1900. június 29-én született Lyonban, vidéki nemesi család sarjaként. Apja egy biztosítótársaság igazgatója volt. Saint-Exupéry négyéves volt, mikor édesapját elvesztette. Tehetséges, művészi hajlamú anyjával és testvéreivel 1909-ben Le Mans-ba költöztek. Gyermekkorát a széles rokonsággal, testvéreivel, nagynénikkel, nagybácsikkal, unokatestvérekkel és nevelőivel körülvéve a Saint-Maurice-de Réemns-i kastélyban töltötte. Tanulmányait a montgré-i jezsuita iskolában, Le Mans-ban és a Svájci Friborg katolikus bentlakásos középiskolájában végezte. Miután egyetemi felvételije nem sikerült, az École des Beaux-Arts-ban építészetet tanult.
1921-ben behívták katonának. Strassburgba helyezték, ahol pilótának képezték ki. 1922-ben Párizsba utazott, és eldöntötte, hogy író lesz. Nehéz évek következtek számára: eljegyzése felbomlott, és munkájában és az üzleti életben is egymás után érték a kudarcok. Ebben az időben többek közt egy könyvesboltban és egy autókereskedésben dolgozott eladóként.
Első novellája, A pilóta 1926-ban jelent meg a Le Navire d'argent című irodalmi folyóiratban. Igazi hivatását akkor találta meg, mikor 1926-ban hivatásos pilóta lett egy polgári légitársaságnál. Három évig szállította a leveleket Észak-Afrikába. 1928-ban az eldugott kis saharai Cap Juby repülőtér vezetőjévé nevezték ki. Sivatagi magányában tanulta meg szeretni a sivatag nyers szépségét.
Első regénye, A déli futárgép 1929-ben látott napvilágot. A regényben Saint-Exupéry a repülés hősies úttörőinek állított emléket. Már ebben a könyvében felfedezhető az a moralizáló szándék, mely később műveire még inkább jellemző lesz. Hősei kalandjaik közepette is elgondolkodnak a dolgok lényegén, keresik az élet értelmét. A regényt Robert Bresseo 1937-ben megfilmesítette.
1929-ben Saint-Exupéry Dél-Amerikába költözött. Az Andokon való keresztülrepülés élménye adta alapját második regényének, az Éjszakai repülésnek (1931), mely hatalmas sikert aratott, és elnyerte a Femina-díjat. 1933-ban Clark Gable és Lionel Barrymore főszereplésével film készült a regényből.
1931-ben Saint-Exupéry feleségül vette Consuelo Gomez Castillo-t. Ugyanebben az évben a francia hadsereg tesztpilótája lett. Újságírói tevékenységével sem hagyott fel, a Paris-Soir munkatársaként többek közt a spanyol polgárháborúról közölt cikkeket. Hogy saját kedvtelésére repülhessen, egy Caudron Simoun (F-ANRY) típusú repülőgépet vásárolt magának. 1937-ben repülőgép-balesetet szenvedett Líbiában, de az eset nem szegte kedvét, és vásárolt egy új gépet magának. Még ugyanebben az évben újra balesetet szenvedett, ezúttal Guatemalában zuhant le gépével, melynek következtében súlyos sérüléseket szenvedett.
Barátja és írótársa, André Gide ösztönzésére írta meg a pilóták életét feldolgozó, Az ember földje (1939) című kötetét. A mű alapvető mondanivalója, hogy az élet lényege, hogy megtaláljuk helyünket a világban, mindegy, milyen szerény mesterséget űzünk is. Fő, hogy fogadjuk el a ránk szabott feladatot, mert így tudunk teljes értékű emberekké válni, és válhatunk valóban szabadokká. Saint-Exupéry hangsúlyozza, hogy a pilóták kockázatos életét nem a kalandvágy, hanem a feladat szépsége miatt vállalja, és legtöbbet az jelenti számára, hogy tudja, munkájával az emberiséget szolgálja. A regény elnyerte a Francia Akadémia nagydíját.
A második világháborúban a francia hadseregben harcolt. Gépével lezuhant, majd 1940-ben az Egyesült Államokba menekült. Sok honfitársa kritizálta is, hogy nem támogatta de Gaulle londoni erőit. 1942-ben jelent meg A hadirepülő című munkája, melyben az ellenséges vonalak feletti reménytelen repülését írja le.
1943-ban Észak-Afrikában újra csatlakozott a szabad francia hadsereg légierejéhez. Ugyanebben az évben jelent meg a Levél egy túszhoz című műve és leghíresebb regénye, A kis herceg. A regény a szerző többi művéhez hasonlóan egy repülőkalanddal indul, de ezúttal a cselekmény a képzelet világában folytatódik. A Szaharában feltűnő másik bolygóról származó kisfiú egy másik, emberségesebb, tisztább, szebb világot szimbolizál a háború poklában repülőgép-balesetet szenvedett pilóta számára. Saint-Exupéry felnőtteknek írt meséjét máig majd ötven nyelvre fordították le.
Utolsó bevetésére 1944. július 31-én indult egy szardíniai bázisról. Repülőgépét soha többet nem látták. Saint-Exupéry valószínűleg egy német repülőgéppel vívott légicsatában vesztette életét valahol a Földközi-tenger felett.
Halála után, 1948-ban jelent meg a még 1936-ban megkezdett, de befejezetlenül maradt Citadella című műve, mely a szerző nagyrészt még szerkesztésre váró, elsősorban elmélkedő jellegű, erkölcsi és életelveket kifejtő feljegyzéseit, gondolatait tartalmazza. A mű keretét egy berber fejedelem fiával való beszélgetése, majd az öreg fejedelemmé váló fiú elmélkedései adják.
A KIS HERCEG
teljes szöveg és képanyag (színes)
Az ember földje
Citadella
A hadirepülő (részlet)
Hát kiderült...
Megdől, talán nem is kár, ha megdől az eredeti verzió, amely szerint Saint-Exupéry hősies harcban végezte, miközben a postagépet védelmezte a német sátán ellen. A korábbi teória azt állította, Exupéry gépét találat érte, ezért zuhant a tengerbe. Az elmúlt hónapokban megtalálták a roncsokat, átvizsgálták, kiderült, nincs rajta golyónyom és nem utal semmi arra, hogy baleset történt volna.
Martin Buckley brit kutató évtizedeken át tanulmányozta Saint-Exupéry életrajzát, különös tekintettel élete utolsó hónapjaira. Ami a naplókból és levelekből kiderül, a kutatót súlyos következtetés levonására késztette. Szerinte az író különös pszichikai állapotban élte meg utolsó éveit. Ez két bizonyítható tételnek köszönhette. A két tétel szigorúan összefügg, az irodalomtörténet mindkét tételt - természetesen a francia is - gyengéden elhallgatta. Saint-Exupery tíz éve harmincöt éves korától vagy alkoholista, vagy éppen elvonási stádiumban szenved. Alkoholizmusából következett egyrészt, hogy nemi energiáit károsan befolyásolta (közérthetőbben: impotens volt), ami pedig párkapcsolatait befolyásolta károsan (magyarul: egyedül élt).
A kis herceg negyvennégyben messze az európai sikertől. negyvenháromban fejezi be a legutolsó változatot. Európa irodalmi problémái Hitler irodalmi munkásságának beszüntetésében és a német nemzetiszocializmus legyűrésében materializálódnak. Az év januárjában baleset miatt nyaka megsérül, képtelen mozgatni, a hadsereg úgy dönt, defektes, öreg, sérült, alkoholista (impotenciájáról nem tudnak, A kis hercegről még annyira sem), negyvennégy éves, megvonják pilótaengedélyét, nem engedik gépre többé. Saint-Exupéry július 31-én mégis felszáll, bár az előkerült repülési naplókból nem derül ki, engedéllyel, vagy egyszerűen elcsórta a kifutóról.
A lényeg, hogy negyvennégy éves korára Saint-Exupérynek minden összejön, ami egy férfiembert padlóra vihet. Egyedül van - okkal. Szenved az alkohollal, az alkohol nélkül (ez már csak így van alkoholistáéknál). Íróbarátai Camus és Sartre - megítélése szerint - sokkal jobban állnak az irodalmi ranglistán. Két lehetőség áll előtte, vagy hagyományosan megöngyilkolja magát, ami sima halál, a háború vége felé ezzel nem könnyű meghatni az európai közönséget, vagy más utat választ, a héroszét. A második mellett döntött, megteremtve ezzel a hős pilóta nimbuszát, amely nimbusz kétségtelenül segíti A kis herceg megerősödését (segít szárba szökkeni, ahogyan Karafiáth Orsolya mondaná.) Civil aggyal az ár goromba és kockázatos. De egy író a legendából, reputációból író elsősorben, az életmű csak úgy ott van ugrásra készen. És eddigre az életmű ott van.
Többek között A kis herceg. A regény alapja egy korábbi zuhanás és annak következményei. A Párizs-Saigon közti repülőúton Saint-Exupéry géphiba lezuhan, és az akkor 35 éves író napokon át bolyong étlen-szomjan a Líbiai sivatagban. A megélt események formálódnak néhol didaktikus, néhol mese- és álomszerű szöveggé.
A következő ajánlással helyezi az olvasók elé: Léon Werth-nek. Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán: Léon Werth-nek, amikor még kisfiú volt.”
Jóvicc. Vagy ilyes.
