© Komlósi Imre fotói

Törökország

	Az Ala-hegység

Tarkan

(Nem vagyok a rajongója)

Tarkan (szül. Tarkan Tevetoglu, 1972. október 17. Alzey, Németország) az egyik leghíresebb és mostanában legnépszerűbb popénekes Törökországban. Albumai rendszerint többmilliós példányban kelnek el.

Európában és Amerikában is ismert, főleg a Şimarik című dala miatt, amit Sezen Aksu-vel közösen írtak. Másik nagy slágere a Şikidim.

Tarkan egy 1960-as évekbeli török képregényhős neve is, róla nevezték el a popsztárt a szülei.

Tarkan gyermekkorában Németországban élt, (apja török vendégmunkás volt) mindaddig míg 1986-ban a család hirtelen vissza nem költözött Törökországba amikor Tarkan 14 éves volt. Öt testvére van: édesanyja első házasságából egy bátyja és két nővére, valamint két édestestvére: Hakan és Handan. Édesapja 1995-ben meghalt, édesanyja később újra férjhez ment. Tarkan Karamürzel városában járt zenei középiskolába, ahol hagyományos, komolyzenei nevelést kapott. Apjával való nézeteltérései miatt Tarkan, miután befejezte a középiskolát, Isztambulba ment szerencsét próbálni, itt fedezték fel. Tanulmányait később, már ismert énekesként folytatta a New York-i Baruch Fősikola hallgatójaként. Sokáig kétlaki életet folytatva hol New York-ban, hol Isztambulban élt, jelenleg Isztambul és London között ingázik.

Tarkan jelenleg Bilge Öztürk ügyvédnővel él együtt, immár 4 éve.

Tarkan karrierje 1991-ben kezdődött el, mikor Mehmet Sögütoglu felfedezte az akkor 19 éves fiút. Tarkan első lemeze, a Yine Sensiz (Megint nélküled) ekkor jelent meg. Az album már tartalmazott Tarkan által írt dalokat és a 90-es évek népszerű pop stílusát tükrözte, török elemekkel vegyítve. Ekkor kezdődött mai napig is tartó szoros barátsága a vele egykorú Ozan Çolakoglu zeneszerzővel, akivel már több sikerdalt is írt. A Yine Sensiz 700 000 példányban kelt el és Tarkan azonnal a középpontba került.

1994-ben az első album sikerét követően megjelent az Aacayipsin (Olyan különös vagy), ekkor kezdődött Tarkan szoros együttműködése Törökország ünnepelt dívájával, a „Kis Verébbel”, Sezen Aksu-val. Sezen két dalt írt a lemezre, a „Hepsi Senin Mi?” (Ez mind te vagy?) szövegét és zenéjét, valamint a „Şeytan Azapta" (Szenved az ördög) dalszövegét. Az album soha nem látott rekordokat döntött Törökországban, több, mint 2 millió példányban kelt el.

1998-ban került a piacra az Örülüm Sana (Meghalnék érted), melyért sorban álltak a rajongók az üzletek előtt. Ezen az albumon is megtalálható Sezen Aksu két dala, az ominózus Şimarik (Elkényeztetett) és egy lágyabb ballada, az „Ikimizin Yerine” (Mindkettőnkért). Ebben az évben egy francia filmrendezőnő felfedezi magának Tarkan "csókos dalát”, és Franciaországból kiindulva a dal egy csapásra meghódítja Európát.

Ennek hatására Tarkan kiad egy válogatás lemezt Tarkan címmel, melyről kimásolják kislemeznek a Hepsi Senin Mi 'Şikidim'-re (Rázd) módosított változatát, majd harmadikként a „Bu gece” (Ma éjjel) című dalt is. A lemez Dél-Amerikát és Ázsiát is eléri, a Universal Latino kiadásában az Egyesült Államokban is megjelenik. Tarkan népszerűsége az egekbe szökik, a török külügyminisztérium komolyan fontolgatja, hogy Tarkant kulturális attasénak nevezik ki, és a minisztérium a Şikidim-et választja Törökországot népszerűsítő reklámfilmje aláfestő zenéjéül. Ugyanebben az évben megnyeri a legtöbb lemezt eladó közel-keleti művésznek járó World Music Awarddíjat.

Időközben óriási botrány robban ki, mivel Tarkan megtagadja a hadseregbe való bevonulást, ami Törökországban súlyos tettnek számít, megfenyegetik, hogy elveszik állampolgárságát, ha nem vonul be. Végül, a Törökországban történt súlyos földrengés következményeképp a török kormány engedményt tesz a bevonuló kiskatonáknak: aki bizonyos összeget befizet a károsultak javára, csökkentett katonai szolgálatba léphet. Tarkan ekkor vonul be másfél hónapra, a sajtó figyelő szeme mellett. Fényképezik a harctéren lövészgyakorlat közben és meneteléskor a térdig érő hóban, csaknem kopaszra nyírva. A sorkatonai szolgálatot Tarkan elmélkedéssel tölti, átgondolja életét és karrierjét, majd miután véget ér a szolgálat, előrukkol egy olyan projekttel, amitől tátva maradt az egész ország szája.

2001-ben megjelenik a Karma című album, 12 fantasztikus dallal. Tarkan soha addig nem látott változáson megy keresztül. Imidzsét teljesen átalakította, az erotika kerül középpontba: szexisen vágott, tépett frizura, bronzbarna izmok, borosta, majd törökösen nyírt szakáll és bajusz, mélyen kivágott ingek, csípőre feszülő nadrágok, erotikus fotók. Megszületik Törökország első és mindmáig egyetlen férfi szexszimbóluma. Hangja is változott: selymesebb, kihívóbb, símogatóbb, mint valaha. Tarkan megjelenésével a piacon Törökországban soha nem tapasztalt hisztéria vette kezdetét, sikoltozó lányok millióival, ugrásra kész paparazzikkal, létrehozva az iszlám vallású ország első megasztárját, aki korántsem szigorú vallásosságáról híresül el. Lázad a konvenciók ellen, szakadt farmert, fülbevalót visel, szeretkezésről énekel, erotikusan táncol, vetkőzik a színpadon és szemérmetlenül csókolózik a videóklipjeiben. A Tarkant körülvevő hisztéria a Karma időszakban csúcsosodik ki, mely botrányoktól sem mentes, ám mégis Tarkan talán legsikeresebb időszaka. Felkérik reklámszerepekre, több népszerű termék reklámarca lesz.

A tomboló erotika után Tarkan nyugodtabb vizekre evez. 2003-ban megjelent Dudu (Asszonyi) című maxi CD-jével egy nyugodt, kiegyensúlyozott, érett, bölcs és intellektuális Tarkan mutatkozik meg a közönségnek, aki hisz a keleti filozófiákban és imádja hazája művészetét. Az album talán minden addigi munkájánál jobban egyesíti magában a nyugati popzenét és a török elemeket, és az utóbbi kerül túlsúlyba. Tarkan elénekli kedves előadója, Aşik Veysel egyik népies jellegű dalát, az „Uzun Ince Bir Yoldayim”-ot (Hosszú, szűk úton járok). 2004-ben két fergeteges koncertet ad Moszkvában, mindkét alkalommal 15 000 ember előtt. Ekkor elterjed a hír: az énekes angol nyelvű albuma hamarosan napvilágot lát.

2005 elején Tarkan új projektekbe kezd: leszerződik az Avea GSM szolgáltatóhoz és a cég reklámfilmjeihez dalt ír „Ayrilik Zor” (Nehéz a távollét) címmel, mely kislemez formájában meg is jelenik. Az újságoknak adott nyilatkozatai szerint angol nyelvű albuma még idén megjelenik majd, és tervezi egy török népzenei album kiadását is.

hátt olyan kis "taknyosnak" tűník:))

Hm, alakul a srác:)

néha - csak úgy edzésképp- kimegy kaszálni.:))

a török pasiknak még nem mondták, hogy nem csak az arcukról  kell leszedni a szőrt?:)

Simarik

Takmiş koluna elin adamini
Beni orta yerimden çatlatiyor
Agzinda sakizi şişirip şişirip
Arsiz arsiz patlatiyor

Belki de bu yüzden vuruldum
Sahibin olamadim ya
Sigar mi erkeklige seni şimarik
Degişti mi bu dünya

Çekmiş kaşina gözüne sürme
Dudaklar kipkirmizi kiritiyor
Bi de karşima geçmiş utanmasi yok
Inadima inadima siritiyor

Biz böyle mi gördük babamizdan
Ele güne rezil olduk
Yeni adet gelmiş eski köye vah
Dostlar mahvolduk

Seni gidi findik kiran
Yilani deliginden çikaran
Kaderim püsküllü belam
Yakalarsam...

Ocagina düştüm yavru
Kucagina düştüm yavru
Sicagina düştüm yavru
El aman
 

Jó a szöveg nem ?:))

Lássuk magyarul is.

Elkényeztetett.

Karon fog egy másik férfit,

És ezzel valósággal megőrjít,

Felfújja a rágóját,

És kipukkasztja szemtelenül.

Talán ezért tudtál kelepcébe csalni,

Mert nem vagy az enyém,

Te elkényeztetett, meddig bírhatja ezt egy férfi?

Hát megbolondult a világ?

Kifestette a szemét,

Ajkai, incselkedő -vörösek,

Kihívóan illegeti magát előttem,

Nevetgélve, csak hogy bosszantson.

Nem így neveltek apáink,

Miatta bolondnak látszunk,

Újak már a szokások,

Elvesztünk, fiúk!

Te diótörő,

Te kigyóbűvölő,

Sosrom őrült vállalkozása, te,

Ha egyszer elkaplak én .. (cupp, cupp)

Kegyelmedre bízom magam, te édes,

Öledbe estem, te édes,

Tüzed eléget, te édes

Kegyelem

A film : Silent Srceam

II. rész

 Néma sikoly c. film szerzőjének a szemszögéből

Bernard N. Nathanson szülész–nőgyógyász professzor 1969–ben egyik alapítója és főszervezője volt a Nemzeti Liga az Abortuszért nevű mozgalomnak.  Nemsokára létrehozta a világ egyik legnagyobb abortuszklinikáját. Kétéves működése alatt 35 orvossal és 85 nővérrel mintegy 60 ezer terhesség-megszakítást hajtott végre. Jelentős fordulat akkor következett be, amikor megválasztották a New York–i szülészeti és kísérleti klinika igazgatójának. Itt adódott lehetősége, hogy figyelemmel kísérje a magzat fejlődését az anyaméhben. A kísérletek alatt felismerte, hogy a magzat tulajdonképpen az ő „meg nem született" paciense. Rövid időn belül Abortáló Amerika címmel könyvet is írt, majd elkészítette a Néma sikoly c. filmet.
A film egy tizenkét hetes magzat „sorsát" örökíti meg. Az anya hasára ultrahangos készüléket helyeztek. A filmen jól látható, ahogy a magzat békésen lebeg az anyaméhben. Időnként helyét változtatja. Hüvelykujját szájához közelíti, teljes biztonságban érezve magát. Szíve száznegyvenet üt percenként. Az orvos a méhnyak tágítása után bevezeti a szívószerkezetet az anya méhébe. Amikor a műszer közeledik a magzathoz, az megpróbál eltávolodni. A magzat mozgása is élénkebb. Az orvos megpróbálja megkeresni a magzatot, amelynek szája mintegy néma kiáltásra nyílik. A pusztulással közvetlenül fenyegetett aprócska emberi lény elfojtott, néma halálsikolya ez. Ösztönei jelzik a halálveszedelmet, szívverése felgyorsul, hevesebben mozog, kétszázat üt percenként. A magzat a méh másik felébe húzódik, kétségbeesett kísérletet tesz a könyörtelen eszköz elöli menekülésre. Letagadhatatlanul és félre nem magyarázhatóan érzi a parány kis magzat az életét fenyegető veszélyt. A műszer átszakítja a burkot, a magzatvíz elfolyik. Amint eltűnik a burok, amely idáig védte a magzatot, a szívószerkezet szorosan rátapad a testére. Az abortőr fokozatosan darabolja fel a magzatot, amíg nem marad más, csak a fej, amely túl nagy ahhoz, hogy beférjen a műszerbe. A koponyát összetörik, a magzat maradványait darabokban szedik ki a méhből. Az abortuszt ezzel befejezettnek tulajdonítják.
Amikor Bernath N. Nathansonnak levetítették a filmet, annyira megrendült, hogy kirohant a vetítőből. Életében ez volt az utolsó abortusza. Az asszisztens fiatalasszony egy abortusztámogató szervezet tagja volt. Őt is annyira megrendítették a látottak, hogy felhagyott az abortusz liberalizációjának a támogatásával. Az amerikai Anando professzor által bizonyítást nyert, hogy a magzatnak már a tizenkettedik hét után kifejlődik a „P" anyagot kitermelő készsége, amely a fájdalom közvetítője. A magzat tehát emberként érez és szenved.

a Google.com

Images of Aborted Children: Archive

Néma sikoly

"Itt fekszem kényelmesen,
lassan majd megnövök,
s ha mindenem rendesen kifejlődik
és erős leszek,
akkor majd édes Mama,
hozzád kimegyek.
De mi volt ez?
Mama!
Én félek.
Most megint újra!
Hát mit akarnak?
Mama, édes Mama!
Segíts kérlek, itt vagyok!
Most minden elcsendesedett...
talán nem bántanak többé...!
De most, most megint!
Mi ez? Miért bántanak ismét?
Hiszen olyan kicsi, védtelen vagyok.
Mama, nem látod?
Mama, nem hallod?
Mondd mire készülnek!
Hová meneküljek?
Talán, talán... szorosan idebújok ehhez
a burokhoz.
De ó jajj!
Most eltűnt, ami eddig védelmet nyújtott.
Egyedül vagyok.
Mama! Mama!
Én kicsi, gyenge, védtelen vagyok,
de élni, élni akarok!
Jajj a lábam!
Ó mit tettetek velem!
Mama! - hát Te nem akarod?
Nem szeretsz engem?
Most már érzi kicsi szívem,
nem akarod. Már csak egy pillanat,
s nem vagyok.
De kedves Mama!
Megbocsájtok!
S hazamegyek az angyalokkal
ahhoz a fehér ruhás bácsihoz,
akit Jézusnak hívnak,
s szeret engem nagyon."

AA XX. század politikai mozgalmai is előszeretettel nyúltak az egyszerű felépítésű, és mégis nagy mozgósító erőt jelentő szimbólumokhoz. A pszichológia is kutatja ezeknek a jelképeknek a személyiség mélyebb rétegeire gyakorolt hatását, bár ezzel kapcsolatban még sok a nyitott kérdés. A függőleges és vízszintes jelek általában inkább konzervatív, védekező jellegűek. Ezzel szemben a diagonális (átlós) elrendezés mozgalmasságot, fordulatot, támadókedvet sugall. Jellemző, hogy a szélsőséges, agresszív politikai mozgalmak jelképei javarészt hegyes, cikcakkos elemekből épülnek fel.
A szvasztika, avagy a horogkereszt egyike az emberiség legrégebbi egyetemes alapszimbólumainak. Legkorábbi ábrázolása Kr.e. 2000 körül az indiai Mohendzsodáró kultúrában jelent meg. Kínában a 10 000 (avagy végtelen) számot jelenti. Tibetben szerencsehozó jelkép és talizmán, a germán kultúrákban Thor kalapácsát jelölték vele. A földközpontú világképben a mozdulatlan középpont körüli tér és idő körforgását mutatja. Szárai a négy égtájat jelentik, horgai pedig a világegyetem elemi teremtő- és hajtóerőit. Politikai tartalmat még a XX. század elején kapott. Mint ilyen, először Lanz von Liebenfels Ostara című újságjában jelent meg. Hitler később innen kölcsönözte pártja számára. Az átlós elrendezésű, 90 fokkal jobbra forgatott horogkereszt 1920-ban lett a német NSDAP hivatalos pártszimbóluma és az idők folyamán a rasszizmus és antiszemitizmus jelképévé vált.
SS-jelvények: A náci Németország különös faji elképzeléseiben az árja az északi germán faj tisztaságának jelképe volt. A tudományos kutatások bizarr formában foglalkoztak az északi népek rovásírásával, mitológiájával és szimbolizmusával. Ezeknek a kutatásoknak a terméke az SS (Schutzstaffeln) és a náci párt egyenruháinak rúnakellékei. A rovásírást utánozva az SS betűjelét két párhuzamos villámmal ábrázolták.
Az ötágú vörös csillag, valamint a sarló és kalapács a Szovjetunió Kommunista Pártjának jelképei. Az egyenlő szárú háromszögekből megkomponált csillagot - amelyet egyébként a nemzetközi munkásmozgalmak is magukénak vallanak - egy neves művész, El Liszickij tervezte. A csillag öt ága az öt lakott kontinenst jelképezi, vö. "Világ proletárjai, egyesüljetek!". A vörös pedig az 1834-es lyoni munkásfelkelések óta munkásmozgalmak és forradalmak színe. A sarló és kalapács a parasztok és a munkásosztály összefogását hivatottak ábrázolni. A sarlót, vagy a kiegyenesített kaszát már régebben is a parasztmozgalmakkal azonosították.

Szimbolikus harcmodor

2004/49 - Közélet Krug Emília

A reklámokban, az utcán, a politikában lépten-nyomon szimbólumokba botlunk. Milyen a jó szimbólum? Megtisztulhatnak-e a politika kompromittálta jelképek? És vajon észrevesszük-e a manipulációt?

A trendek változnak. "A 20. század első felének szimbólumhasználatát a harci elemek, a militáns jelképek és a polarizáló szerkezetek jellemezték" - áll Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szimbólumkutatók egyik tanulmányában. Ez az időszak a monumentalizmus és az érzelemkorbácsolás korábban sosem látott technikáit fejlesztette ki, a fasiszta és a kommunista retorikában egyaránt. Megerősödött a testszimbolika és a vér szerepe a politikai nyelvhasználatban. A szintén megfigyelhető szakralizálódás egyaránt jelentette a politikai erők "egyház" jellegűvé válását és a messianisztikus attitűdök megjelenését. Ilyen volt a kommunizmus e világi mennyországképzete és a fasizmus Ezeréves Birodalma. A fordulópontot a hatvanas évek hozta. Halványult a pátosz, felértékelődött a konszenzuskereső magatartás, a szimbólumok "békésebbek" lettek. A rendszerváltás után a magyar politika is számos stílust kipróbált. "Az első választások határozottan ideologikusak voltak. Az új és a régi világ közti különbséget mindenki másképp mutatta be. A Fidesz egyik plakátján a csókolózó Brezsnyev és Honecker, valamint egy szintén csókolózó pár volt látható "Tessék választani!" felszólítással. Itt a humor jelent meg, de voltak a negyvenéves megszállás elleni indulatokra építő, a múlt szétzúzását, kisöprését bemutató falragaszok, hirdetések is. '94-től a pragmatikus, az utóbbi időben pedig a privát lét jelképeit előtérbe helyező vonulat nyert teret" - állítja Kapitány Ágnes. A kutatók szerint megnőtt a személyiségek szerepe, ami a "képernyőképességgel" van összefüggésben. A politikusnak éppúgy fel kell hívnia a figyelmet magára, "arccá" kell válnia, mint egy médiasztárnak. A többpárti választások kezdetén még számos amatőr megoldással találkozhattunk: a kampányfilmekben sötét háttér előtt, sötét ruhában beszéltek hosszú perceken át a jelöltek - igen unalmasan. Mára a helyszínek, a szereplők, a cselekvés, a színek, a zene, a nyelvezet, a megvilágítás tudatos használatában is jelentős az előrelépés. A politikusok és tanácsadóik ráébredtek: szinte mindenhez kapcsolható politikai asszociáció, majd' bármiből lehet szlogent, hatásos jelképet faragni. Kompromittált szímbólumok: sarló, kalapács, vörös csillag "A jó szimbólumnak több olvasata van, bár a politika, miként a reklám, többnyire igyekszik egyetlen, neki kedvező jelentés sugallatára felhasználni" - véli a házaspár. Sőt, a politika a mindennapi élet szimbólumait is próbálja politikaiakká változtatni, hiszen azok a bennük sűrített asszociációk következtében jelentős mozgósító erővel bírnak, számos olvasatuk révén, különböző csoportokat képesek megszólítani. Melyek a leghatásosabb "elemek"? Magától értetődő a politika színkódja: az MSZP piros, a Fidesz narancs, az SZDSZ kék, az MDF zöld. Így az sem lehet véletlen, hogy a legutóbbi szocialista kongresszusra Gyurcsány Ferenc felesége és Lendvai Ildikó is vöröset öltött. Dávid Ibolya gyakran viselt narancsszínű együttesei ma már legfeljebb a lakitelekiek ízléséhez állhatnak közel. A színekhez hasonlóan fontos asszociációs források a "színhelyek": Monor, Lakitelek, Andrássy út 60. A szocialisták reformer elnöke, Hiller István már közvetlenül megválasztása után hangsúlyozta: 2006-ra új pártszékház kell a rossz emlékű Köztársaság téri helyett. Orbán Viktor sem maradt le, ő a polgári körök házát építtette fel, adományokból, úgy "még inkább a miénk". "Építkezni nem csak kővel, téglával, malterral, hanem szellemmel és szeretettel is kell" - hangzott el az avatón. A fülbemászó dallamok is hasznosak - megfelelő asszociációs háttérrel. Ki ne emlékezne a fideszes jó tanácsra, miszerint Listen to your heart (hallgass a szívedre), amit mára a Sólyom szárnyán váltott fel a jobb zenei palettáján. A szocialisták viszont képtelenek szabadulni az Internacionálétól. Októberi kongresszusuk végén zengték ugyan a dalt a küldöttek, ám a színpadon állókat pásztázó kamera mutatta: a vezetők némelyike igencsak kínban volt. Oldást talán az EU-himnusz Örömódájában lelnek. Dávid Ibolya egy időben gyakran öltött narancsszínt Kampányfilmben javallt a gyerekek szerepeltetése. Egyes pártok vallásos asszociációkat kapcsolnak hozzájuk, mások a jövő ígéreteként, a korlátok nélküli szabadság szimbólumaként jelenítik meg őket. Esetleg némi humorral is próbálják erősíteni a hatást, mint Kuncze Gábor, aki egy 2002-es kampányfilmben narancssárga pelenkából csomagolt ki egy csecsemőt, s kéket adott rá. (Tizenkét éves, bepisilős demokrácia?) A foglalkozások is különös tartalmat kapnak a politikusoktól. Az üzletember hol ügyes, feltörekvő self-made man, hol korrupt, hazáját kiárusító gazfickó. A bankárkormány az egyik oldalon derék, pragmatikus csapat, a túlszél parlamenten kívüli fertályán szimpla zsidózásként dekódolható fogalom. A munkásság egyszer segítségre szoruló réteg, máskor megvásárolható panelprolik gyülekezete. Akiknek aztán egyszer csak tagozatuk is támad. És jelképük: Orbán Viktor villáskulccsal a kezében téríti őket. Ha már a sarló-kalapács foglalt. Persze az sem mindegy, hogy privatizálunk vagy kiárusítunk, ellenségünk van vagy ellenzékünk, Jó és Gonosz között döntünk, vagy alternatívák közül választunk. "A politika gyakran erkölcsi kérdésként tüntet fel olyan lépéseket, amelyeknek az égvilágon semmi közük a morálhoz. Ezzel azt igyekszik sugallni, hogy az erkölcsi Jó vele, a Gonosz az ellenféllel azonos" - mondja Kapitány Gábor. Kapitány Ágnes szerint a kétpólusú világképben gondolkodók leegyszerűsítik a szimbólumok jelentését, a toleráns politika és szimbólumhasználat viszont sokrétű kommunikációt ébreszt. Utóbbira példa, hogy az első szabad választásokon az SZDSZ madaraira a "mi nem repülünk, hanem a földön járunk" szlogennel válaszolt az ellenfél. Ez párbeszédes megoldás, s noha szembeállításon alapszik, nem a másik kizárását célozza. Fontos színhely: Andrássy út 60. A kutatók szerint fontos lenne, hogy az emberek ismerjék fel a manipulációt. "A politikusok persze többnyire nem gonoszságból, hanem a politika hatalmi logikán alapuló természete folytán élnek vissza a jelképekkel és az érzelmekkel. Ha bármely politikai erő kisajátít egy szimbólumot, értsd: behatárolja többértelműségét, azzal torzít. De az is manipuláció, amikor az egyik oldal egy jelkép kisajátítása miatt kirekesztőnek bélyegzi a másikat ahelyett, hogy ő is élne vele, vagy felvállalná saját motívumrendszerét" - állítja Kapitány Gábor. Hozzáteszi: "A politika által megérintett szimbólumok gyakran kiüresednek vagy kompromittálódnak." Ám idő múltával az ilyen jelképek is elveszíthetik félelmetességüket. Így használhatóak a közelmúlt egyes motívumai olyan vígjátékokban, mint a Tanú. Kevésbé vagyunk képesek humorral tekinteni a politika által besározott s a kegyetlen rendszerek egészét megtestesítő olyan szimbólumokra, mint a nyilaskereszt és horogkereszt. "Túl nagy jelentőséget kapott e kérdéskör a sajtóban - vélik az elemzők. - A szélsőségek többek között olyankor is előtérbe kerülhetnek, amikor egy általános válságban összezavarodnak az értékek, vagy amikor valamely oldal a szélsőségek tematizálásával igyekszik elijeszteni a választókat a másik oldaltól. Az önkényuralmi jelképek többsége eredetileg életszimbólum. A szvasztika, a horogkereszt ősi napszimbólum, a sarló és a kalapács a munkálkodó ember, a szorgalom jelképe. Csakhogy mivel jegyükben rengeteg embernek okoztak szenvedést, a társadalmat e kínokra emlékeztetik. S ez nem hagyható figyelmen kívül. A szimbólumhasználat határai ott húzódnak, ahol a szabadság határai. Szabadságom addig jogos, amíg másokét nem korlátozom. Az uszító, indulatokat keltő jelképek használata, amíg van, akinek sérelmet okoznak, agresszió."