Ezen mondások közül bármelyikkel foglalkozol is, lelkedet meg fogod erôsíteni úgy a halál, mint az élet nyugodt turésére. Hanem mindkettôre figyelmeztetni és erôsíteni kell bennünket, hogy az életet se túlságosan ne szeressük, se túlságosan ne gyulöljük. A bátor és okos embernek nem szabad az életbôl menekülnie, hanem csak mennie.
24. levél

Az utókor ügyével foglalkozom.Üdvös intelmeket, mintegy hasznos orvosságok összetételét foglalom írásba; hogy ezek hatásosak, a magam baján tanultam meg... 8. levél

Lucius Annaeus Seneca: "Muvészete az életnek "

Válogatta és az utószót írta:
Tillmann J.A.

Alapkiadás: Erkölcsi levelek I-II. (Fordította Barcza József ) Franklin, Bp. 1906.

Csak egy valóban szabad tudomány van, az amely szabaddá tesz: a filozófia, az a magasztos, hatalmas, nagyszeru tudomány. Csak egy dolog juttatja tökélyre a szellemet, a jónak és rossznak biztos ismerete, mi egyedül a bölcselet sajátja, hiszen semmi más tudomány nem vizsgálódik a jó és rossz körül. 88, 1;30
A bölcselet elôször is barátságos érzületet, emberszeretet és társulási hajlamot ígér, de különcködés nem egyezik meg ezek hirdetésével. A mi szándékunk ugyanis: a természet törvénye szerint élni. 5,4
Nem csak akkor kell bölcselkedned, ha szabad idod van: minden egyebet el kell hanyagolnunk, hogy folytonosan ezzel foglalkozzunk. Semmiféle ido sem alkalmatlan a nekünk üdvös tanulmányokra. 72,3
A bölcselet uralkodó: o ad idot, nem pedig o fogad el. Erre fordíts egész elmédet, e mellé telepedj, ezt tiszteld: s rengeteg térköz fog közted és a többiek közt lenni. 53, 9
Mert aki még elorehaladóban van, a balgák sorában van ugyan, mindazáltal nagy térköz választja el azoktól. 75, 8
Elég gyulöletes a bölcselet neve már magában véve, mégha szelídebb formában uzzük is: mivé lesz akkor, ha magunkat az emberek szokásai alól kezdjük kivonni? 5,2

Van-e gyalázatosabb valami az éljenzésre vadászó bölcseletnél? Pythagorásnál a tanítványoknak öt éven át hallgatniuk kellett. Azt hiszed, a beszéddel együtt a dícséretmondás is meg volt nekik engedve? 52, 9-10
Semmi sem használ úgy, mint visszavonultan élni s másokkal a legkevesebbet, magunkkal a legtöbbet beszélni. Van a beszélgetésben bizonyos édesség, s ez belopja, behízelgi magát, s épp úgy mint a részegség vagy a szerelem, föltárja a titkokat. 105 , 6
A legcsúnyább mindazok között, amiket szemünkre szoktak vetni, hogy mi a bölcseletnek csak szavaival, nem cselekedeteivel foglalkozunk. 24,15 A filozófia cselekedni tanít, nem beszélni. Megköveteli, hogy mindenki a törvénye szerint éljen, életünk ne kerüljön ellentétbe beszédünkkel, minden cselekedetünk összhangban legyen egymással. 20, 2

Muvészete az életnek
Mért kell azt hinnem, hogy olyasvalaki, aki a betüket nem ismeri, nem lehet bölcs, holott a bölcsesség nem a betukön alapszik? Dolgokat tanít, nem szavakat, s talán biztosabb az olyan emlékezotehetség, amelynek saját magán kívül semmi támasztéka sincs. A bölcsesség nagy és szélesköru valami. Szabad térre van szüksége: isteni és emberi dolgokról, multról és jövendorol, mulandóságról és örökkévalóságról, az idorol kell nála tanulni. Van-e valami az ido elott, ido nélkül? Hogy vajon a világgal egyszerre kezdodött, vagy mivel már a világ elott is megvolt? 88, 32-33

A bölcsesség nem kezeket oktat ki: a szellem tanítója o. Miért tulajdonítasz neki oly kicsínységeket. Az élet muvészetének látod. A többi muvészetek hatalma alatt vannak, mert akinek maga az élet szolgaként engedelmeskedik, annak mindaz is engedelmeskedik, ami emezt díszíti. Megmutatja, mi a rossz, s mi az, ami csak látszik annak. A hiúságot eluzi a lélekbol. Valódi nagyságot ad, a fölfúttat és üres külsoségekben nyilatkozót pedig lealázza s megismerteti velünk a valóban nagy és csak fölfútt közötti különbséget. Közli velünk az egész természet és önmaga ismeretét. Fölvilágosít az istenek mivoltáról. Ez az o hivatása, amelynek útján nemcsak egyetlen város szentélye, hanem az összes istenek roppant temploma, maga a világ föltárul elottünk, amelynek valódi istenképeit, valódi alakjait nyújtja a szellemnek szemléletre. Mert a látó ero oly nagy látványra tompa. 90, 26-28
Egyebek közt a bölcsességben az a jó is rejlik, hogy fölül nem múlható. Senki se múlhat benne fölül mást, csak addig, amig emelkedoben van. De ha már a tetopontra értünk, minden egyenlo, többé nincsen növekedésre tér, megállapodunk. Mindazok a bölcsek, akik valaha voltak, egyenlok és kortársak lesznek. 79,8-9
Más a bölcsesség és más bölcsnek lenni. A bölcsesség a tökéletes vagy a legmagasabbra és legjobbra eljutott lélek. Muvészete az életnek. 117, 12

Mit hozott napfényre a bölcs?
Azt kérded, mit kutatott hát, mit hozott napfényre a bölcs? Eloször az igazságot és természetet. Azután az életszabályokat, melyeket az egyetemesre vonatkoztatott. Megtiltotta, hogy az ember hamis véleményeknek engedelmeskedjék, s helyes mérlegeléssel fontolta meg, hogy minden egyes dolog mit ér. Elvetett minden meglakolással járó gyönyört, s nyilvánvalóvá tette, hogy az a legszerencsésebb ember, akinek nincs szüksége a szerencsére, s hogy a leghatalmasabb az, akinek hatalma van önmaga fölött. 90, 34

A bölcs épp oly egykedvuen lát mindent a mások kezében és vet meg, mint Jupiter s abban többre tartja magát, hogy Jupiter azokat a dolgokat nem használhatja, a bölcs ellenben nem akarja. Higgyünk tehát Sextiusnak, aki nekünk a legszebb utat mutatja és így szól: "Itt mennek az égbe: itt a derékség, a mérséklet és bátorság útján." Az istenek nem büszkék, nem irigyek: fölengednek bennünket magukhoz s a fölfelé menoknek kezüket nyújtják. Csodálkozol, hogy az emberek az istenekhez mennek? Az Isten jön az emberekhez, sot, ami még közelebb van, az emberekbe jön. Egy lélek se jó Isten nélkül. Az emberi testekben isteni magvak vannak elszórva. 73,15

Minden dologban
Sokkal járultak fölépülésemhez barátaim, kiknek buzdításaiból, orködésébol és társalgásaiból könnyebülést szereztem. 78, 3-4
Távollevo barátainkkal is lehet társalognunk, még pedig ahányszor és ameddig akarunk. Sot ezt a legfobb gyönyöruséget még inkább élvezzük, ha távol vagyunk. Mert a jelenlét finnyásakká tesz bennünket. S ezért nyugodt lélekkel kell turnünk távollétüket is, mert gyakran mindenki még a jelenlévoktol is távol van. 55, 9-10

Ennyiben elég a bölcs önmagának; nem úgy, hogy barát nélkül akarna élni, hanem úgy, hogy el tud nélküle lenni. Ezt úgy értem, hogy elvesztését el tudja viselni. Barát nélkül különben sohasem lesz. 9,5
Epicurustól kell kölcsönöznöm: "Elôbbre való azt nézni, kivel eszünk és iszunk, mint azt, hogy mit eszünk és iszunk. Mert barát nélkül nem egyéb az élet, mint oroszlán és farkas etetés. 19,10

A barátság minden dologban közösséget létesít köztünk. Sem szerencse, sem szerencsétlenség nem létezik ránk nézve külön-külön: mi közösségben élünk. Nem is tud senki sem boldogul élni, aki csak önmagát tekinti, aki mindent a saját hasznára fordít; másokért kell élnünk, ha magunkért akarunk élni. Ez a társas összeköttetés, ha gondosan és szentül ápoljuk, egymással mindnyájunkat egybefuz s bizonyítja nekünk, hogy van az emberiségnek egy közös joga. 48, 2 -3
A barátját éppúgy becsülje, mint önmagát, s gondolja meg, hogy az, aki ellensége, még barátjává is válhat -- amabban gerjessze a szeretetet, emebben mérsékelje a gyulöletet. 95, 63

Az volt rám gyógyító hatással, amiben megnyugodtam. Az erény vígasztalásai orvossággá válnak, s mindaz, ami a lelket fölemeli, a testre is hasznos. Tanulmányaink gyógyítottak meg. A bölcseletnek köszönöm, hogy ismét lábra állottam és erore kaptam.

"Hát most élsz?"
A kezdet tôlünk függ, de az eredmény a szerencsétôl, amelynek én magam fölött az ítéletet át nem engedem. 14,16
Mily balgaság egész életre intézkedni, mikor még a holnapi napnak sem vagyunk urai! Úgy képezzük tehát lelkünket, mintha már a véghez elérkeztünk volna. Ne halogassunk semmit. Számoljunk le mindennap az élettel. Az élet legnagyobb hibája az, hogy mindig befejezetlen, mindig halogatunk belole valamit. Annak, aki mindennap befejezi életét, nincs szüksége idore. Az számít, mily szépen élünk, nem pedig, hogy mily sokáig. Márpedig gyakran abban rejlik a szép élet, hogy nem sokáig élünk. 101, 4-7;15
E ketto egyre megy: nem fogsz lenni s nem voltál. Se a múlt, se a jövo nem a mi tulajdonunk. Csak a jelen idopontba vagy dobva. Midon egyszer Caesartól a foglyok csapatából egy halált kért, o ezt kérdezte tole: "Hát most élsz?" 77,11;18
Az élet se nem jó, se nem rossz - csak a jó és rossz színhelye. Így hát o semmi egyebet nem vesztett el, mint egy kockajátékot, amelyben kilátása biztosabb volt a veszteségre. 99,12

Panaszkodunk, hogy csak bizonytalan és veszendo jók jutnak osztályrészünkül. Innen van, hogy sem élni, sem halni nem akarunk: az élet gyulöletes, a halál félelmetes elottünk. Minden elhatározásunk ingatag és semmiféle szerencse nem tud bennünket kielégíteni. Az ok azonban az, hogy még nem jutottunk el arra a megmérhetetlen és lebírhatatlan jóra, ahol óhajtásunknak meg kell állapodnia, mivel a legfobbön túl már semmi nincs. Azt kérded, miért nem érzi hiányát az erény semminek? Örül a jelenlevonek s nem vágyik a távollevore. 74,11
Aki azonban valami rossztól fél, eközben éppen annyira szorongásban lesz, mintha az már megérkezett volna, s aki valami szenvedéstol fél, már a félelem miatt szenved. 74, 32

Mi a boldog élet?
Gondtalanság és állandó lelki nyugalom. Ezt azonban lelki nagyság s a már egyszer elfogadott irányba való tántoríthatatlan ragaszkodás fogja megadni. Hát ezekre hogyan jutunk el? Ha az igazságot egészen átvizsgáltuk, ha dolgaink végzésében rendet, mértéket, tisztességet, ártani nem akaró jóakaratot tanusítottunk, amely folyton az észre van irányozva, attól soha el nem távozik, szeretetre s egyúttal csodálatra méltó. Egyszóval, hogy szoros formában fejezzem ki magam: a bölcs lelke olyan legyen, mint amilyen egy istenhez illik. 92, 3

Felbecsülhetetlen jó önmagunkévá lenni. 75, 18
Mert nem az élet jó, hanem a jó élet. Ezért a bölcs addig él, ameddig élnie kell, nem addig ameddig tud. 70,2

Nem kényelmes dolog élni
Hosszú útra indultál: rajta kell olykor ingadoznod, lökdösodnöd, elesned, elfáradnod. Egyik helyen egy utitársat fogsz hátrahagyni, egy másikon egy másikat eltemetni, másutt egy másiktól félni. Ilyesfajta bajokon át kell e sziklás utat megjárni. Ily társaságban kell az életet eltöltenünk. E dolgokat el nem kerülheted, de megvetni megvetheted. Megvetni akkor fogod tudni, ha gyakran gondolkodol fölöttük s a jövot elore elképzeled. Az állandó rágondolás azt fogja eredményezni, hogy egyetlen bajban sem leszel újonc.
Számos és sokféle nyíl irányzódik felénk. 107, 4-5

Erkölcsi állapotomat sohasem hozom oly épen haza, mint ahogy elindultam. Annak, amit rendbe szedtem, egy része összezavarodik. Más része pedig annak, amit kerültem, visszatér. 7, 1
Mert mi van kivéve a változás veszedelme alól? Nincs semmi: sem a föld, sem az ég, sem az egész világmindenség, bár Isten keze vezérli. Nem fogja mindig megtartani ezt a szabályos rendet, olykor egy-egy nap kizökkenti pályájából. 71,12

Vétkezünk
Azért vétkezünk, mert mindnyájan csak részeit vesszük fontolóra az életnek, az egész életet egyikonk se. 71, 2
Nagy különbség, hogy valaki nem akar vétkezni, vagy hogy nem ismeri a vétket. 90, 44

A színlelés semmi eredménnyel nem jár. Kevés embert csal meg a vékonyka külmáz.
Vékony lepel a hazugság - át fog látszani, ha gondosan vizsgáljuk. 79,18
Sok ember bunei azért nem kerülnek nyilvánosságra, mert nincsen hatalmuk; volna azonban csak erejük, nem kevesebbet mernének azoknál, akiket már szerencséjük felfedett. Csak az eszközök hiányoznak rosszaságuk kimutatására. 42,3
"A bunösnek sikerülhet, hogy föl nem fedezik, de az nem, hogy föl nem fedezésében hihessen." (Epicur) A bunösök elso és legnagyobb büntetése az, hogy vétkeztek, és semmiféle gaztett, díszítse bár ajándékaival a szerencse, nem marad büntetlenül, mert a bun büntetése önmagában van. 97, 13-14

A részegség nem egyéb, mint önkéntes orültség. A részegség nem teremt bunöket, hanem csak felszínre hoz. 83, 2o.
Ott van a bunhôdés a nemtelen élvezetek nyomában, mégha maguknak végük van is. Nem tartósak, nem huek: ha nem ártanak is, mégis eltunnek. Nézz inkább valami maradandó jó után. de ilyen csak az, amit a lélek önmagában talál. Csak az erény nyújt állandó, biztos örömöt. 27, 2-3

Nem egyéb, mint jó tanács
A filozófiával kell magunkat körülvennünk: ez olyan bevehetetlen fal, amelyen a sors, ha mégoly sok ostromszerrel támadja is meg, nem léphet át. 82-5

Ezen mondások közül bármelyikkel foglalkozol is, lelkedet meg fogod erôsíteni úgy a halál, mint az élet nyugodt turésére. Hanem arra mind a kettôre figyelmeztetni és erôsíteni kell bennünket, hogy az életet se túlságosan ne szeressük, se túlságosan ne gyulöljük. Mégha az ész azt javasolná is, hogy be kell végeznünk, mégse szabad felé vaktában és rohanvást sietnünk. A bátor és okos férfiúnak nem szabad az életbôl menekülnie, hanem csak mennie. 24, 24

Nem vagyok annyira szemérmetlen, hogy mint magam is beteg, orvosként akarjak szerepelni; hanem mintegy veled ugyanazon betegszobában feküdvén, közlöm veled saját gyógyszereimet. 27,1
Az az állapot, amely minden mozgást tehernek tart, nem nyugalom, hanem ernyedtség és kimerültség. 3, 5
"Elpuhult ember." Lassankint ugyanis elpuhult szelleme s pihenve és lustán eltöltött idejéhez hasonlóan szétfolyik. A nyugalom tudomány nélkül halál s az élo emberre nézve sir. 82,2-3
"Némelyek annyira rejtekbe húzódtak, hogy mindent homályosnak látnak, azt is ami napfénynél történik." (Pompeius) Vegyíteni kell a kettôt egymással; a nyugvónak is kell olykor cselekednie s a tevékenynek is nyugodnia. 3,6
Hogy lelked meg tudd tartóztatni, eloször tested futkározását akadályozd meg. 69,1
A filozófia nem egyéb, mint jó tanács. 36,1

s ne csak olvassunk
Mintegy fabábon gyakoroljuk magunkat. S hogy a véletlen készületlenül ne találjon, barátkozzunk meg a szegénységgel. Epicurusnak voltak meghatározott napjai, amelyeken alig-alig csillapította éhségét, azt akarta látni, vajon így a teljes és tökéletes gyönyörbôl hiányzik-e valami, vagy míly sok hiányzik, vagy érdemes-e a hiányzó kipótlására nagy erôfeszítéssel igyekezni. 18, 8-9
Míly lelki nagyság, szabad akaratból szorítani az embernek magát arra, amitôl a halálra ítélteknek sem kell félniük! 18,11

Vannak egyes dolgok, amelyekrol kocsiban is írhat az ember, mások ellenben nyugágyat, pihenot és magányt kívánnak. 72,2
Se ne csak írjunk, se ne csak olvassunk; az egyik mogorvává tesz bennünket, eronket kimeríti, a másik ellenkaszt és elgyöngít. Felváltva át kell mennünk egyikrol a másikra, egyiket a másikkal mérsékelni kell, úgy hogy a penna öltöztesse testbe azt, amit az olvasás révén összegyujtöttünk. (Olvasmányainkat) Meg kell emésztenünk, különben csak emlékezetünkbe, nem pedig szellemünkbe hatolnak be. 84, 2;7

kevesbítsd poggyászodat!
Minden véletlen jóval szemben gyanakvó és félénk álláspontot foglaljatok el. A vadat és a halat valami csalóka reménnyel ejtik hálóba. 8, 3
Amennyire inyenckedésre törekedni fényuzés, éppannyira a megszokott és nem drágán megszerezhetô dolgokat kerülni esztelenség. Mértékletes életet követel a bölcselet, nem sanyargatást. 5, 5
Ahhoz az egészséges és üdvös életszabályhoz ragaszkodjatok hát, hogy a testnek csak annyit kedvezzetek, amennyi az egészségre elég. Egy kicsit keményen kell vele bánni, hogy a léleknek meg ne tagadja az engedelmességet.
Hosszú az út a szabályokon keresztül, de rövid és hatásos a példákon át. 8,5

Sok dolgot tudok neked mutatni, amelyeknek birtoka szabadságunktól fosztott meg bennünket. Magunkéi volnánk, ha azok a mieink nem volnának.
"Kevesebb pénzed lesz." De kevesebb veszteséged is. "Kevesebb befolyásod." De kevesebb irigyed is. Vizsgáld meg magad körül azokat a bennünket orületbe kergeto dolgokat, amelyeknek elvesztésekor könnyünk patakban ömlik, s be fogod látni, hogy ezekben nem maga a veszteség oly fájdalmas, hanem annak elképzelése. Senki sem érzi azt, hogy e dolgokat elvesztette, hanem csak gondolja. Aki önmagának birtokában van, semmit sem veszíthet el. 42, 8-10

Erôs embernek bizonyítsd magadat s kevesbíts poggyászodat. Semmi sem szükséges azokból, amikkel bírunk. Térjünk vissza a természet törvényéhez: ott van készen a mi gazdagságunk. Amire szükségünk van, vagy ingyen vagy olcsón kapjuk. Csak kenyeret és vizet kíván a természet. 25, 4

a világ szeme elott
Az egész munkának felét elvégezte az, aki hozzákezdett. A jóságnak nagy részét teszi az, ha már jók akarunk lenni. Tudod kit nevezek én jónak? A befejezettet, a tökéletest, akit semmiféle erôszak, semmi kényszer nem tehet rosszá. 34, 3
Nagyobb feladat a kituzött célhoz ragaszkodni, mint nemes célt kituzni. Kitartónak kell lenni és a lankadatlan buzgalmat erôvel kell párosítani mindaddig, míg jó gondolkodássá lesz az, ami jó akarat volt. 16,1

Reményem már van hozzád, bizalmam még nincs. Szeretném, ha te is így tennél: nem szabad magadnak oly hamar és könnyen hinned. Vizsgáld meg apróra, kutasd és figyeld meg magadat különféleképpen; azt nézd mindenekelôtt, hogy vajon a bölcseletben vagy magában az életben haladtál-e elôre. A filozófia nem a népnek és nem fitogtatásra való muvészet. Nem szavakban, hanem tényekben áll. Nem is arra szolgál, hogy a napot kellemes társalgással töltsük el. A szellemet képezi és idomítja, az életnek szab irányt, a cselekedeteket kormányozza, megmutatja, mit kell és mit nem kell tenni, a kormányrúdnál ulve és a fluktuáció felé is figyelve útját irányítja. 16, 2-4

"Mindent úgy tégy - mondja ô - mintha látná Epikurosz." Én azonban már azzal meg vagyok elégedve, ha minden cselekedetedben úgy jársz el, mintha valaki nézne. Minden rosszra a magánosság vesz rá bennünket. Ha már annyira vitted, hogy magad elôtt is van tekintélyed, elbocsáthatod a felügyelôt: eközben mások tekintélyével ôrizd magadat.
"Akkor vonulj különösen vissza magadba, ha a tömeg közt kényszerülsz élni" (Epikurosz) ; t.i. ha derék, nyugodt, önmérséklô ember vagy; ellenkezô esetben magadtól a nagy tömeg közé kell távoznod; mert amott, önmagad mellett, közelebb vagy a rossz emberhez. 25, 6-7

Úgy kell élnünk, mintha a világ szeme elott élnénk, s úgy kell gondolkoznunk, mintha valaki lelkünk legmélyébe bepillanthatna. S ezt meg is teheti.
Isten elott semmi sincs titokban. 83,1

Fázni kell
Minden bekövetkezhetôre úgy gondoljunk, mint bekövetkezôre. És bármi is az a szerencsétlenség, mérlegeld lelkedben s így becsüld meg félelmedet, s akkor bizonyára úgy fogod tapasztalni, hogy az amitôl félsz, vagy nem fontos, vagy nem tart soká.
Meg fogok halni? Ezzel ezt mondod: meg fogok szunni beteg, bilincsbe vert lenni és nem halhatok többé meg. A halál vagy megsemmisít bennünket vagy szabaddá tesz. 24, 17-18

Ne adj az emberek ítéletére, mindig ingadozik, jobbra-balra hajlik az. Ne adj egész életeden keresztül folytatott tanulmányaidra: a halál fog róla véleményt mondani. Más szóval: A társalgások, tudományos beszélgetések, a bölcsek tanításaiból összeszedett szavak és muvészi nyelv nem bizonyitékai a valódi lelki erônek. Hiszen a legfélénkebbek is beszélnek merészen. Hogy mennyire haladtál, csak halálos ágyadon válik világossá. Az évek nem számítanak 26,5-6

Parancsoljunk egykedvuséget a lélekre s panasz nélkül fizessük le a halál adóját. A téllel hideg jár - fázni kell. A nyár visszahozza hoséget - izzadni kell. Borúra deru következik. A tengerek, ha elsimultak, ismét viharossá lesznek. Egyszer egy, másszor más szél fú. Az éjre nap következik. Az ég egy része emelkedik, a másik sullyed; ellentétekbol áll a teremtettség örökkévalósága. 107,9
Az a nagy lélek, aki Istennek megadja magát; ellenben kicsiny és elfajzott az, aki ellenszegül, a világrendrol rossz véleménnyel van és inkább az isteneket akarja javítani, mint önmagát. 12
Ne hagyjuk cserbe az o muvének e gyönyöruséges folyamatát, amelybe mindaz, amit csak szenvedünk, belé van szove. 107,10

Kíméld az idot!
Minden másé, csak az idô a miénk. Mentsd meg magadnak magadat; gyujtsd össze és ôrizd meg az idôt, amit eddig vagy elraboltak vagy eloroztak tôled, vagy pedig maga siklott tova elôled.
Ha a mát megragadod, kevésbé fogsz a holnaptól függni. 1, 1-3

Siess élni s az egyes napokat gondold egy-egy életnek 101,10
Vedd figyelembe a rohanva rohanó ido gyorsaságát. Gondold meg mily rövid a tér, amelyen mi a legnagyobb sietséggel robogunk keresztül. 99,7

Elfeledkezzem arról az üdvös szabályról: "Kíméld az idot"? Mérd ki életidodet: oly sok mindennek nem tud megfelelni. Mily sok feleslegessel foglalkoznak a filozófusok is! Míly sok hasznot nem hajtó dologgal. Ok is leszállottak a szótagoláshoz, a kötoszók és eloljárók sajátságának vizsgálatára; megirigyelték a nyelvészeket, megirigyelték a mérnököket. 88, 39-42

Végtelen gyorsan pereg le az ido s ez különösen akkor tunik szemünkbe, ha hátunk mögé tekintünk vissza. Mert a jelen, miközben ráfigyelünk, megcsal bennüket: eszeveszett száguldásában oly észrevehetetlen tovatunése. Okát kérded ennek? Az összes letünt ido egy helyen áll; egyszerre áttekintheto, együtt fekszik. Minden a mélybe bukik alá. 49,2

A halál nyomomban, az élet fut elolem: e ketto ellen taníts meg valamire. Vidd ki, hogy ne fussak a halál elol s az élet ne én elolem. Bátoríts föl a nehézségek ellen. Told kijjebb életem szuk határait. Taníts meg arra, hogy az élet nem tartamától, hanem attól függ, hogy használjuk föl, s amint megtörténhetik s igen gyakran meg is történik az, hogy aki sokáig élt, keveset élt. Mondd nekem, ha aludni térek: "Meglehet, nem ébredsz föl többé." S ha fölébredek, szólj így: "Meglehet, többé nem térsz álomra." S ha útra kelek, ezt: "Meglehet, nem fogsz visszatérni." S ha visszatérek, így: "Meglehet, nem kelsz többé útra." Tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak hajón utazáskor oly parányi az élet és halál közti határvonal: minden helyen egyforma keskeny a mesgye." 49, 9

Az igazat kell akarnod
Annak számára, aki nem tudja, melyik kikötobe akar evezni, nincs kedvezo szél. 71,3

Ne kérdezzem, mi a világegyetem eredete?
Ne kérdezzem, ki ennek a világnak muvészi alkotója?
Honnan áramlik oly tömérdek fény? Tuz ez vagy a tuznél is fényesebb valami? Ne tudjam, honnan származtam? Vajon ezt a világot egyszer s mindenkorra pillantottam meg, vagy többször kell születnem? Hová fogok innen menni? 65, 19

Mi hát a jó? A dolgok ismerete. Mi a rossz? A dolgok nemismerése.
Ahhoz, hogy az erény teljes legyen, egyenletességnek és egy minden helyzetben önmagával összhangban levô életiránynak kell járulnia, ami csak úgy lehetséges, ha a dolgok ismerete és a tudomány csatlakozik hozzá, amelynek segítségével az emberi és isteni dolgokat megismerjük. Ez a legfôbb jó. Ha ez sajátoddá lesz, az istenek társa leszel, nem pedig könyörgô koldusa. 31, 6;8

A cselekedet nem lesz helyes, ha az akarat nem helyes. 95, 57
Senkinek sem jut osztályrészéül nyugalom, csakis azoknak, akik ingathatatlan, biztos ítéletre tettek szert: a többiek hol süllyednek, hol emelkednek s majd erre, majd arra ingadoznak, hogy fölhagyjanak-e valamivel vagy törekedjenek-e rá. Ennek az ingadozásnak oka az, hogy azok elott, akik vezérükké a legbizonytalanabb vezetot, a közvéleményt választották, semmi sem világos. Ha mindig ugyanazt akarod, az igazat kell akarnod. 95, 57-8

Mily szent dolog az igazságosság, amely a más javát szem elott tartja és semmi mást nem követel magától, mint önmagának a gyakorlását. Ne legyen semmi köze a nagyravágyáshoz és a hínévhez: önmagának tessék. Mindenekelott erol gyozze meg magát mindenki: jutalom nélkül kell igazságosnak lennem. 114, 31

Hogy különböztethetem meg?
Hát oly sok idonk van? Tudunk talán már élni, tudunk meghalni? Teljes lélekkel arra kell törekednünk, hogy ne a szavak, hanem maguk a dolgok ne csaljanak meg többé bennünket.
A dolgok csalnak meg; ezeket különböztesd meg. A jó helyett a rosszat öleljük keblünkre; ellenkezojét óhajtjuk annak, amit elobb óhajtottunk. 45, 5-6
Arra taníts meg, e két hasonló dolgot hogy különböztethetem meg. Barát helyett egy mosolygó ellenség jön hozzám. Bunök csúsznak be hozzánk erény neve alatt. 45, 7

Amint tudod, a bunök az erényekkel határosak, s hogy az elvetemültség és erkölcsi rútság hasonlít némileg a jóhoz. Ez a hasonlóság kényszerít bennünket, hogy figyeljünk s látszólag ugyan szomszédos, de valósággal egymástól igen nagy távolságra eso dolgokat megkülönböztessük. 120, 8-9

Meg fogom mondani, hogy ismerheted föl az egészséges lelket: ha magával megelégedett, ha önmagában bízik, ha tudja, hogy a halandók összes óhajai és minden jótétemény, amit teljesítenek és amit kérnek, a boldog életre semmi jelentoséggel nem bír. Mert ami növekedhetik, nem teljes. 72,7

Még némi vigaszunkra lenne gyöngeségünkkel és viszonyainkkal szemben, ha minden oly lassan menne tönkre, mint ahogy létrejön; ámde a növekvés lassú, a romlás gyors. Semmi sem oly nagy mint amilyennek a hír kürtöli. Az ido el fogja még nyomait is törölni mindazon városoknak, amelyeket most mint nagyszerueket és pompásakat emlegetnek elotted. Nemcsak az emberi kéz alkotásai enyésznek el, nemcsak azt dönti le az ido, amit emberi muvészet és törrekvés állított föl: a hegyek bércei is szétporladnak. Az elhamvadás mindenkit egyenlové tesz. Nem egyenloneknek születünk, de mint egyenlok halunk meg. 91, 7-11

Olyan lélek az erény
Vannak egyes elsorendu jók, mint az öröm, béke, a haza jóléte; vannak azután másodrenduek, ti. a szerencsétlenség esetén jelentkezok, mint a türelem kínzások közben s az önuralom a súlyos betegségben. Vannak még harmadrenduek is, mint a szerény járás, nyugodt és becsületes arc, és az okos emberhez illo magatartás. Hogy lehetnek mármost egyenloek e jók, mikor némelyikük óhajtandó, másikuk visszautasítandó? 66, 5
Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell. 123, 15

Az olyan lélek, amely az igazságot tartja szem elott, amely tudja, mit kell kerülni és mire kell törekedni, amely a dolgoknak becset nem a képzelgés, hanem a belso mivoltuk szerint tulajdonít, amely behatol a világegyetembe s annak minden részére kiterjeszti szemlélodését, a gondolatokra és tettekre egyaránt figyel, egyformán nagy és eros, a durvaságtól és hízelgéstol egyaránt legyozhetetlen, semmiféle sors elott meg nem görnyed, fölülemelkedik mindenen, ami éri és vele megesik, gyönyöru, úgy díszre mint erore a legszabályosabb, higgadt és józan, háborítatlan, félelmet nem ismero, amelyet semmi eroszak meg nem tör, amelyet véletlen esetek föl nem emelnek, sem le nem vernek: az olyan lélek az erény. 66,6
Amit csak érint, magához teszi hasonlóvá és saját színét adja neki; cselekedeteket, barátságot s néha egész házakat, ahová belép, és melyeket elrendez, megszépít.
Az értelem nem egyéb mint az isteni szellemnek egy, az emberi testbe szakadt része. Ha az értelem isteni, márpedig semmi jó nincs értelem nélkül: akkor minden jó isteni. 66,8-9

Semmi sem lehet erkölcsileg jó, ami nem szabadon történik, mert ahol félelem van, szolgaság van. 66,16

Hogy oly sok, oly nagy dolog kényelmes szállásra találhasson lelkedben, el kell belole minden fölöslegeset távolítanod. Az erény nem lesz hajlandó szuk lakásba költözni: a nagy dolog nagy tért kíván. Megrovandónak tartod azt, aki használatra felesleges dolgokat gyujt össze, s azt aki az irodalmak fölösleges bútorával foglalja el magát, nem? Az elégnél többet tudni akarás a telhetetlenség egy faja. 88, 35; 37

Muvészet jóvá tenni
A természet az erényt nem adja ajándékként: muvészet jóvá tenni. Az erény azonban csak képzett, tanult és fáradhatatlan gyakorlat útján a legmagasabbra eljutott léleknek jut osztályrészül. 90, 44
Vegyük sorba az egyes erényeket. A bátorság megveti a félelmetes dolgokat. Minden borzalmast s mindazt ami szabadságunkat járomba hajtja, lenézi, harcra hívja, megtöri.
A huség az emberi szellem legszentebb java, semmi kényszerhelyzet nem kényszeríti csalásra, semmi bérrel nem lehet megvesztegetni.Az önmegtartóztatás parancsol az érzéki gyönyöröknek. Némelyüket gyulöli és eluzi, némelyüket módjával élvezi s illo határok közé szorítja, de sohasem keresi oket önmagukért. Az emberiesség megtiltja embertársainkkal szemben dölyfösnek lennünk, megtiltja a ridegséget. Szóban, tettben, érzületben nyájas és barátságos mindenki iránt. Semmi szerencsétlenséget sem néz részvét nélkül. S a saját szerencséjét azért szereti legjobban, mert valakinek majd javára lehet. Vajon az il magatartást a szabad muvészetek adják szabályul? Épp oly kevéssé, mint az egyszeruséget, a szerénységet, az önmérséklést épp oly kevéssé, mint a megfontoltságot, a takarékosságot vagy a szelídséget. 88, 30

Mi az erényben a legkiválóbb? Hogy a jövore nem szorul s napjait nem számolja: bármilyen kis ido alatt is tökélyre jutattja örök javait. "Legboldogabb s egyszersmind legutolsó napomat töltöm most", mondá Epicurus, midon egyfelol vesekobántalmak, másfelol gyomorfekélyének gyógyíthatatlan fájdalmai kínozták. 92, 25

Az emberben lévo jó is csak akkor jelentkezik, ha az illetoben az értelem tökéletessé lett. Mi azonban ez a jó? Megmondom: Szabad, emelkedett lélek, amely magának minden mást, de magát semminek alá nem veti. 124,11

mi a gazdagság mértéke?
Aki gazdagságra sóvárog, remeg miatta. Márpedig senki sem élvezi azt a jót, ami miatt aggódik; mindig szerezni akar még hozzá valamicskét. Míg szaporításán gondolkozik, elfeledkezik használásáról. Váltókat forgat, a piacot koptatja, kamatkönyvet lapoz; ahelyett, hogy úr volna, ügynökké lesz. 14,18

Jó nem lesz rosszból, gazdagság azonban lesz, mégpedig kapzsiságból. Tehát a gazdagság nem jó. A jó bizalmat szül, a gazdagság vakmeroséget. A jó lelki nagyságot nyújt, a gazdagság dölyföt. A dölyf pedig pedig nem egyéb, mint a nagyság hamis látszata. 87, 22;32
Azt kérded, mi a gazdagság mértéke? Elôször a szükségessel bírni, s mindjárt ezután azzal, ami elég. 2,6

"Sok ember nyomorúságának nem vetett véget az, hogy gazdaságot szerzett, hanem csak másfajtájúra változtatta azt." (Epicuros) Ezen nem csodálkozom, mert a hiba nem a dolgokban van, hanem magában a lélekben. Az, ami a szegénységet nekünk súlyossá tette, a gazdagságot is azzá tette. 17,11

Senkinek sem lehet mindene, amit óhajt, ám meglehet, hogy ne akarja azt, amije nincs, s a neki nyujtottat élvezze vidáman. A szabadság nagy részét teszi a jól fegyelmezett gyomor, amely a rossz bánást is elturi.
Hogy sok dolog mennyire fölösleges, csak akkor látjuk be, mikor már híjával vagyunk. Azért éltünk ugyanis vele, mert birtokunkban voltak, nem pedig azért, mert kellettek volna. Ám míly sok mindent szereztünk be csak azért, mivel az a legtöbbeknek birtokában van. Egyebek közt az szenvedéseink oka, hogy mások példái szerint élünk, s nem az ész szabályoz, hanem a szokás csábít bennünket. 123, 3; 6
Csalogat a gazdagság, a gyönyörök, a szépség, a nagyravágyás és minden egyéb, ami hízeleg és ránk mosolyog; elriaszt az erofeszítés, a halál, a fájdalom, a gyalázat, a szigorúbb életmód. Gyakorolnunk kell tehát, hogy emezektol ne féljünk, amazokra ne vágyjunk. Fonák kuzdelmet kell vívnunk, a csalogatók elol vissza kell vonulnunk, akivánságok ellen támadást kell intéznünk. 123,13

Nagy dolog a gazdagság társaságában el nem romlani, s nagy ember az, aki a gazdagság birtokában szegény. 20,10
Mindent megvetni képes egy ember, mindennel bírni nem képes senki. A gazdagsághoz a gazdagság megvetésén keresztül vezet a legövidebb út. 62, 3

Ne légy a szerencse kegyeltje!
Gyakran csinált már baleset valami nagyobb szerencsének helyet. Azért képezze az ember szellemét sorsának megértésére és elviselésére, s tudja meg, hogy semmi sincs, amit a sors ne merészelne. Oly világba léptünk be, amelyben ezen törvények szerint élnek. 91, 13-15

Sohase tartsd boldognak azt, aki a szerencsétol függ. Törékeny valamire támaszkodik az, aki kívülrol jövo dologban leli örömét. 98,1
Se istenek, se istennok ne engedjék, hogy a szerencse kegyeltje légy. Hiszen élni annyi, mint küzdeni. 96, 4-5
Fejtsd ki teljesen szorgalmadat s azt nézdd, hogy mik valójában körülményeink, nem pedig hogy mi a nevük - s akkor be fogod látni, hogy többször ér bennünket baj szerencsénkre, mint szerencsétlenségünkre. Hiszen hányszor lon már szerencse oka és kezdete az, amit szerencsétlenségnek neveztek? Hányszor készített már a hangos szerencsekivánattal üdvözölt siker a bukáshoz lépcsot. Közel van minden dolgok határa; közel van az pont, ahonnan úgy a szerencsést kitaszítják, mint ahogy a szerencsétlent elbocsátják. 112,4

Senkit sem emelt a szerencse oly magasra, hogy ép annyival ne fenyegetné, mint amennyit neki megadott. Ne bízz a szélcsendben, egy pillanat alatt földuzzad a tenger. Ugyanazon a napon elmerülhetnek a hajók, amelyen még játszva ringatónak a hullámokon. 4,7

Azt nem tudom, mi fog történni, de azt, hogy mi történhetik, tudom. Ezért semmi fölött sem fogok kétségbeesni, várok mindent; ha valami nem következik be, szerencsének veszem. Megcsal az óra, ha kímél, de akkor sem o csal meg. Mert ahogy tudom, hogy minden megtörténhetik, úgy azt is tudom, hogy nem minden fog megtörténni. 88,17

Hihetetlen ero van a bölcseletben arra, hogy a véletlen minden eroszakát visszaverje. 53, 9

Tanítások
Kövecskékkel játszunk. Fölösleges dolgokban koptatjuk elménk élét: íly dolgok nem tesznek erényessé, hanem csak tudóssá. Amiként egyéb dolgokban, úgy a tudományokban is telhetetlenségben szenvedünk: nem az élet, hanem az iskola számára tanulunk. 106, 11-12
Hiba történik, részben a tanítók bunébol, akik bennünket vitatkozni, nem pedig élni tanítanak, részben a tanulókéból, akik azt a szándékot viszik magukkal tanítóikhoz, hogy ne a szívüket, hanem eszüket képezzék ki. Azért lett az, ami elobb filozófia, filológiává, nyelvészetté. Mit gondolsz, mennyivel nagyobb vihar hányja-veti az életet, mint akármilyen jármuvet? Nem beszélni, hanem kormányozni kell itt. 108, 23; 37

A tantételek olyanok, hogy bennünket támogatnak, biztonságunkért és nyugalmunkért kezeskednek s egyidejuleg az egész természetet magukba foglalják. 95,12
Ezért a lélekbe egy, az egész életre kiterjedo állandó felfogást kell belevésni: vagyis azt, amit tanításnak nevezek. Amilyen ez a felfogás lesz, olyanok lesznek a cselekedetek és a gondolatok. Márpedig amilyenek ezek lesznek, olyan lesz az élet is. 95,44
A rossz szokás rabjainak lelkérol azonban sokáig kell a rozsdát dörzsölni. 95,36

Némely dolgok a filozófiában figyelmeztetést kívánnak, mások meg bizonyítást. A rejtett dolgoknak bizonyításra van szükségük, bizonyítás pedig nem lehetséges tanítások nélkül: tehát a tanítások szükségesek. Ami valamely nézetet általánossá tesz, ugyanaz tökéletessé is teszi, s ez a biztos meggyozodés: enélkül minden csak uszkál a lélekben, szükségesek a tanítások, hogy a léleknek szilárd ítéletet adjanak. 95, 61 -2
Ezeket a mondásokat tanulni kell, sot könyvnélkül meg kell tanulni. 123,16

Nem szabad kiszedegetett és ismételgetett mondásokat kivánnod; mindaz, ami másoknál szemelvény, nálunk egybefüggô egész. Ezért tégy le arról a reményrôl, hogy a legnagyobb férfiak szellemét kivonatban élvezheted: az egészbe kell belepillantanod, az egésszel kell foglalkoznod. A tervet keresztül szokás vinni s a szellemi munka a saját alapfonalán oly egésszé szövôdik, amelybôl az egész megsemmisítése nélkül semmit sem lehet elvonni. 33,3-5

A bölcsesség parancsol
A mesterség szolgál az életnek, a bölcsesség parancsol.84, 33
Mirajtunk nem uralkodik király: mindnyájan magunk vagyunk urai magunknak. 33,4

Adj magad szabályokat s mondj oly valamit, ami megérdemelje, hogy emlékezetben maradjon. Valamit a tiedbôl is vígy vásárra. Mindazok, akik maguk sohasem alkotnak, hanem mindig mint tolmácsok más árnyékába rejtôznek, semmi nemes tulajdonnal nem bírnak, soha, egyszer sem merik azt tenni, amit oly régóta tanultak. Emlékezôtehetségüket másokon gyakorolták. Más azonban emlékezni s ismét más tudni. Emlékezni annyi, mint egy, az emlékezetre bízott tárgyat megôrizni. Tudni ellenben annyit tesz, mint mindent sajátunkká tenni, példaképtôl nem függeni s mindannyiszor a tanítóra tekinteni. "Ezt mondta Zeno, ezt Cleanthes". Legyen valami különbség közted és a könyv között. 33, 8-9
Akik azokat a gondolatokat már elôttünk szárnyra bocsátották, nem uraink, hanem vezéreink. Az igazság mindenki elôtt nyitva áll. Még nincs elfoglalva. Még sok fennmaradt belôle az ezután jövôk számára. 33,11

"Elég nekem egynehány hallgató, elég egy, az sem baj, ha egy sincs." (Demokritosz)
"Ezeket nem sokaknak, hanem neked írom: hiszen mi, egyik a másiknak, elég nagy közönség vagyunk." (Epikurosz) 7,8

Önmagunkon uralkodni
"Ha a természet szerint élsz, sohasem leszel szegény, ha véleményeket kergetsz, sohasem leszel gazdag." (Epicuros) A természet keveset kíván, az ábránd vágyai határtalanok." A természeti szükségleteknek határa van, a légváraknak végcéljuk nincs. Mert az ábrándnak határa nincs. Az úton haladó elôtt van valami végcél, a tévelygés végtelen. 16, 7;9

Vak szenvedélyeink káros, legalábbis soha ki nem elégítô dolgok felé ragadnak; ha bennünket semmi sem elégít ki, ami kielégíthetett volna; ha nem gondoljuk meg, míly kellemes semmit sem kívánni, míly nagyszeru megelégedettnek lenni s a szerencsétôl nem függeni. 15,9

Önmagunkon uralkodni a leghatalmasabb uralkodás. 114, 31
Arra taníts meg, hogyan viseljem el a nyomorúságot úgy, hogy fölötte magam, s a a szerencsét úgy, hogy miatta más ne sóhajtozzék. 117, 21

Hajótörést szenvedtem, még mielott a hajóra fölszálltam volna. Ez az út megtanított arra, míly sok fölösleges dolognak vagyunk birtokában, belátással míly könnyen letehetünk mindarról, aminek elvesztését észre se vesszük, ha tole a kényszeruség megfoszt bennünket.
Mindig van száraz fügém, sohasem hiányzik írótáblám. Amazok, ha kenyerem van, csemegéül, ha nincs, kenyér gyanánt szolgálnak. Minden nap új évet teremtenek számomra, melyet én boldoggá és áldottá teszek magamnak jó gondolatok és szívem felemelése által, amely sohasem nagyobb, mint akkor, mikor minden hozzá nem illot eltávolít s magának azzal, hogy semmitol se fél, békét, s azzal, hogy semmit se kiván, gazdagságot szerez. Rendes jármuvem egy parasztszekér. 87,1;3

Egyetlen út sincs
Lelket kell cserélned, nem vidéket. Átkelhetsz a sivatag tengeren, bárhová menj, hibáid követni fognak. Egy emiatt panaszkodó embernek ezt mondta Szókratész: "Mit csodálkozol, hogy utazásaidból semmi hasznod sincs, mikor önmagadat magaddal viszed? Ugyanaz, ami hazulról eluzött, nyomodban van." 28,1-2

A higgadt szellem elsô bizonyítéka az, hogy szilárdan meg tud állani s önnönmagával el tudja tölteni az idôt. 2,1
Sehol sincs az, aki mindenütt van. Azokkal, akik életüket utazással töltik el, meg szokott esni, hogy vendégbarátjuk sok van, de barátjuk egy sincs. 2,2

Egy gondolkodó szelleméhez sem csatlakoznak odaadóan, hanem futva és sebtiben átszaladnak mindenen. 2

Az, aki válogat a vidékekben és hajhássza a pihenot, mindenütt fog valamit találni, ami figyelmét szétszórja. Socrates ugyanis egy embernek, aki amiatt panaszkodott, hogy az utazgatás semmit sem használt neki, állítólag így válaszolt: "Méltán történt ez veled, mert hiszen magaddal utaztál." Ó mily jól járnának némelyek, ha önmaguktól eltévednének. Mit használ tengereken átkelni és a városokat váltogatni? Ha attól, ami szorongat, meg akarsz menekülni, nem másutt, hanem mássá kell lenned. 104, 7-8
A hely nem sokat nyújt a nyugodt élethez: a lélek az, ami magának mindent kellemessé tehet. Láttam én már vidám és kellemes nyaralóban szomorú embereket; láttam egy pusztaság közepén olyanokat, akik nagyon elfoglalt emberekhez hasonlítottak. 55,8

Hazám ez az egész világ
Mit használhat az utazás magában véve bárkinek is? Nem mérsékli az érzéki szenvedélyeket, nem zabolázza meg a vágyakat, nem nyomja el a haragot, nem fojtja el a féktelen szerelmi lázat, egyszóval semmi rosszat sem uz ki a lélekbol. Rövid idore leköt bennünket azzal, hogy új meg új tárgyakat állít szemünk elé. Egyébiránt éppen a bolyongás a súlyosan beteg lélekben még fölidézi az állhatatlanságot, s még állhatatlanabbá és ingatagabbá teszi. Ezért van az, hogy az illetok azokat a helyeket, amelyeket a legmohóbb vággyal kerestek föl, még fokozottabb vággyal hagyják oda, madarak módjára röpülnek át fölöttük, gyorsabban távoznak, mint hogy érkeztek. 14
Ameddig nem tudod, mit kell kerülni, mire kell törekedni, mi a szükséges, mi a felesleges, mi az igazságosság, mi erkölcsileg jó, mindaddig nem utazás, hanem bolyongás lesz. 104,16
Orvosságot, nem más vidéket kell a betegnek keresnie. Azt hiszed, hogy az annyi helyen eltört és kificamodott lelket egy helyváltoztatással lehet orvosolni? Nagyobb az a baj, mintsem hogy egy kirándulással meg lehetne orvosolni. Az utazás nem tesz orvossá, sem szónokká. Hidd el nekem, egyetlen út sincs, amely téged a vágyak, a harag, a félelem határán kívül vezetne, vagy ha volna, az emberiség egyetlen csapatban oda tartana. 104,19

Kiuzhetnek akár a legtávolabbi földekre; a barbár világ bármely zugába helyeznek is, otthonod lesz neked az a lakhely, bármilyen legyen is. Inkább az számít, hogyan mégy, mint az, hogy hová,s ezért nem kell szívünket egy helyhez sem csatolnunk. Ebben a meggyôzôdésben kell élnünk: "Nem egy zúg számára születtem, hazám ez az egész világ". Ha ez világos volna elôtted, nem csodálkoznál azon, hogy semmit sem segítenek rajtad a különféle vidékek, ahová a megelôzôket megunva, idôrôl-idôre vándorolsz. Nem utazol te, hanem bolyongsz és hánykódol, helyet hely után változtatsz, habár az, amit keresel: a boldog élet minden helyen feltalálható. 28, 4-6

a jókedvu szegénység
Minden nap szerezz magadnak valami segítséget a szegénység, valamint a halál, a éppen így a többi bajok ellen. És ha sokon keresztül futottál, egyet válassz ki magadnak, amit aznap megemészthetsz. Igy teszek magam is: mindabból, amit olvastam, csak egyvalamit jegyzek meg erôsen. Igy például ma azt, amire Epikurosznál bukkantam - szokásom ugyanis átmenni az ellenséges táborba is, de nem szökevényként, hanem kém gyanánt: "Tisztességes dolog a jókedvu szegénység." 2,4-5

Nem az a szegény, akinek kevese van, hanem aki többre vágyik. 2,6

Idegen kertbôl vettem: "A természet törvénye szerint való szegénység nagy gazdagság" Márpedig azt tudod, mily határokat szab nekünk a természeti törvény? Nem éhezni, nem szomjazni, nem fázni. Csak a fölösleges miatt izzadunk. Ez az, ami köpenyünket elnyuvi, ami idegen partokra hajt. Az, ami elég, kezünk ügyében van. 4, 10-11

Különben a durva fekhely s a condra gyönge bizonyítéka a jóakaratnak, ha nem világos, hogy nem szükségbôl turjük vagy önként választottuk-e. Napjaink közül egynéhányat tuzzünk ki s ezeken a képzelt szegénységben gyakoroljuk elôre magunkat a valódira. S ezt annál inkább kell tennünk, mivel a gyönyörök következtében elpuhultunk s mindent keménynek és nehéznek tartunk. Annál inkább föl kell ráznunk, ki kell szakítanunk álmából s arra emlékeztetni szellemünket, hogy a természet igen-igen keveset rendelt szükségünkre. 20, 11;13

Összhangban
Ugyan kérlek, hogy illik az össze, hogy Diogenest és Daedalust egyaránt csodáld?
Hát nem lett volna elég a véletlen adta fedéllel védekezni s valamely nem muvészi, könnyen kapható, magától a természettol nyújtott menhelyre találni? Hidd meg nekem, az a boldog kor megelozte az építészeket. Szalmafödél fedte a szabadokat: s most márvány és arany alatt a rabszolgaság lakik.
A természet maga megadja azt, amit kíván. A fényuzés azonban hadat üzent a természetnek, napról-napra ingerli önmagát, a századok elorehaladtával no s találékonyságával tápot ad a bunöknek. Eloször fölöslegekre kezdett vágyni, azután természetellenes dolgokra, végül a szellemet a test alá rendelte s ráparancsolt, hogy ez utóbbi gyönyöreinek szolgáljon. Mindazon muvészetek, melyek a város forgalmát eloidézek vagy zajjal töltik el, a testnek szolgálnak? mindent, amit hajdan neki mintegy szolgának nyújtottak, most mintegy úrnak készítenek. 18
Elenyészett ugyanis az a természetes határ, amely a vágyakat a szükségesre korlátozta: most parasztság és együgyuségszámba megy csak annyit akarni, amennyi elég. 90, 14-19

Mi hát a helyes gondolkodás? A természet utánzása. Mi az ember legfobb java? A természet akarata szerint való viselkedés. A jóknak csak egy feladata van: összhangban lenni a természettel. 66, 39

Ez a test
Testeden a lehetô legkevesebb zsákmány legyen. 14, 9

Stilbo - szülôvárosa elfoglalása, gyermekei és felesége elvesztése után "a városok elpusztításáról Poliorcetesnek nevezett Demetrius azon kérdésére, hogy vajon elveszített-e valamit, így válaszolt: "Minden vagyonomat magammal viszem." ti. az igazságosságot, az erényt, az önmérsékletet, az okosságot. 9,19

Én mindenesetre azzal foglalkozom s azt vizsgálom elobb, ami által szellemem nyugalomra lel; elobb magamat vizsgálom s aztán ezt a világot. Mert ha mindezen vizsgálódások nem terjednek ki aprólékosságokra és haszontalan szorszálhasogatásra, fölemelik és megkönnyítik a szellemet, amely nehéz terhétol nyomva, szabadulni s azokhoz visszatérni törekszik, akikhez egykor tartozott, mert ez a test a szellemre nézve teher és büntetés; ránehezedik és így elnyomja, bilincsbe veri, ha csak a bölcselet nem közeledett hozzá, s nem parancsolta meg neki, hogy a természet szemlélésén üdüljön föl, s nem emelte föl a földi dolgoktól az isteniekhez.
Ez az o szabadsága, ez föloldozása; kivonja magát néha az orizet alól, amely fogva tartja s erosíti magát az égivel. 65, 5 -16

A bölcs és a bölcseség követoje testéhez van láncolva ugyan, de legnemesebb részével távol van tole s gondolatait a magasba irányítja. Mint az, akit hadi eskü köt le, ezt az életet hadi szolgálatnak tartja s oly állapotban van, hogy sem nem szereti, sem nem gyulöli az életet s turi a földi dolgokat, noha tudja, hogy még magasabbak is vannak hátra. 65,18

Csak szépen végezd!
"Nehéz mindig elôlrôl kezdeni az életet." (Epikurosz) Vagy ha így világosabban fejezhetô ki a gondolat: "Szerencsétlen annak élete, aki mindig csak kezd élni." Azt kérded, miért? Nos hát azért, mert annak élete mindig befejezetlen. Az pedig nem állhat készen a halálra, aki mindig csak kezd élni. Arra kell törekednünk, hogy bármely pillanatban eleget éltünk legyen. 26,10

Az ember arra született, hogy meghaljon, s hogy ez a test nem állandó lakás. Ezért a nagy férfiú, nemesebb lényének tudatában, fáradozik ugyan abban, hogy kijelölt orhelyén becsületesen és buzgón viselje magát - egyébként azonban abból, ami környezi, semmit sem tart sajátjának, hanem mint valami vándor és tovameno, csak kölcsönként használja. 120, 14;18

A halál legázol mindenkit; a gyilkos követi a meggyilkoltat. 93,12
Arra gondolj éjjel-nappal, mint tudnád nyugodt lélekkel elhagyni az életet, amelybe sokan úgy kapaszkodnak; élni nem akarnak, meghalni nem tudnak. 4,5

Hosszú az élet, ha tökéletes. 93, 2
Hogy mire vittem, csak a halál pillanatában fogom elhinni. 26,5

Szabad kimenetel
Elfeledkezve az emberi élet törékeny voltáról, mért halmozok munkát munkára? Vedd úgy, hogy ez az utolsó nap; s ha nem az utolsó, tôszomszédja. 15,11
"Gondolj a halálra, vagy ha neked így jobban esik, arra, hogy átmégy az istnekhez." (Epikurosz) 26, 8
Aki meghalni megtanult, a rabszolgaságból kitanult. Minden hatalomnak fölötte vagy legalább kívüle áll. Mit aggasztja azt a börtön, a letartóztatás, a fogság? Szabad kimenetele van. 26,10

Ezeket és ehhez hasonlókat kell elménkben forgatnunk, ha nyugodtan akarjuk várni azt a végsô órát, amelynek félelme minden többi idônket nyugtalanná teszi. 4, 9

Élni nem nagy dolog - minden rabszolgád, minden állat él. Becsületesen, okosan és bátran meghalni a nagy dolog. 77, 6
Miként a színdarabban, úgy az életben sem az számít, hogy meddig, hanem hogy miként játsszák. Nem számít, hol szunsz meg élni. Szunj meg, ahol akarsz, csak szépen végezd. 77,20

Társas kötelékünk
Mindaz, amit látsz, amibe minden isteni és emberi dolog bele van foglalva, egy: mindnyájan egy nagy test tagjai vagyunk. A természet rokonoknak alkotott bennünket, amennyibe

Facebook Tetszik

0

Szólj hozzá!

Címkék: Gondolkozz hogy boldog lehess

Ajánlott bejegyzések:

• Böröczki Mihály: AKÁCVIRÁG
• Selaginella lepidophylla
• Csak egy kis park Dunakeszin..
• 2016, forradalmi emlékév
• eső

A bejegyzés trackback címe:

https://shilouette.blog.hu/api/trackback/id/tr215856605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása

Dashboard