Született: 1927. május 23.
1945-50-ben az ELTE filozófia-társadalomtudomány-lélektan szakán tanult. 1950-től közgazdasági technikumokban, 1960-tól tanítóképző intézetben, 1968-tól a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanított. 1970-től az ELTE filozófia tanszékének adjunktusa, 1974-től docense, 1978-tól egyetemi tanára. A filozófiatudomány doktora (1977), 1985-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-től rendes tagja. Versei 1957-ig jelentek meg. Műveiben az etika és a történelemfilozófia érintkezési pontjait kutatta – tudhatjuk meg róla az Új Magyar Irodalmi Lexikonból. A filozófiai munkáit kevéssé ismerő olvasó előtt talán „bekezdései” a legismertebbek. Ő maga nevezte el így töredék-szerűségükben is teljességet átfogó, bölcs gondolat-futamait. Tizenkét éve, éppen májusban ment el; halálának évfordulóján beszéljenek helyette sorai.
.
„Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni – csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog.”
.
„Csak arról szoknánk le, hogy a ’szép jövőről’ akármit is mondjunk! Hiszen rettenetes dolgokra képesek érte az emberek.”.
.
„Ha valaki alacsony, azon nincs mit nevetni. Amíg talapzatra nem áll.”.
.
Nagyon sokszor kell földig görnyedni, földig öregedni terhek alatt, és nagyon jól kell ismerni a földet, hogy az ember háta egyenes maradjon.”.
.
„Ha szeretett halottainkra gondolunk, az is átmelegít.”.
P. H. .
.
A kézírás készítője önmagára nézve szigorú belső értékrenddel működő személy, aki határozottan és következetesen képviseli elveit. A világ jelenségeit, történéseit értékelve, az elvontságot tükröző gondolatmenete nem elégszik meg a racionális magyarázatokkal, érzelmileg is mélyen megérintődik, a „szívével is gondolkodik”. Gondolkodásmenete, kommunikációja gördülékeny, az információk közötti összefüggéseket könnyedén meglátja és összekapcsolja, s kialakult véleményét magabiztosan tárja a világ elé. Önmagára nézve inkább zárkózott, feszültséggel élő, a problémáival gyakran viaskodó lélek, ugyanakkor kritikái megfogalmazása mellett mások baját is átérző, segítőkész ember. .
Zádor Erzsébet
