IV. Béla a tatárok támadása idején fogadalmat tett arra, ha országa nem pusztul el, születendő leányát Isten szolgálatára állítja. Miután elmúlt a veszély, a király tartotta magát esküjéhez: kolostor és templom építésébe kezdett a Nyulak szigetén. A kis Margit így a királyi család közelében található kolostorban nevelkedett. A nagy tiszteletnek örvendő, örökös bűnbánatban élő apáca 29 évesen bekövetkezett haláláig élt a szigeten. A szentté avatott Margit tetemét a domonkos templom szentélyében helyezték örök nyugalomra, melyet később a törökök elől menekülő apácák magukkal vittek Pozsonyba. Hogy Margitot mennyire szerették és tisztelték, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1257-ben a pápa zarándokhellyé nyilvánította a templomot, ahol Margit élt.

A margitszigeti domonkos apácakolostor romjainak feltárása, 1914.

Árpád-házi Szent Margit 15. századi ábrázolása az Esztergomi Prímási Kincstárban őrzött fametszeten