Budapesti érdekességek

Budapest az ország fővárosa és legnagyobb városa, az Egyenlítő és az Északi-sark között csaknem egyenlő távolságra fekszik, az Északi szélesség 47o28'56'' és a Keleti hosszúság 19o8'10'' metszéspontján.

Területe525,17 négyzetkilométer, melynek 2/3 része (352,4 négyzetkilométer) esik Pestre, 1/3 része (173,3 négyzetkilométer) Budára. Határainak hossza 124 km. 

Időszámítás szempontjából a főváros a közép-európai időzónába tartozik (GMT 1 óra).

Éghajlata mérsékelt égövi, kontinentális, melyet befolyásolnak a Kárpát-medence körüli hegyvonulatok és a tengerektől való távolság is. A leghidegebb hónap általában a január, a legmelegebb július és augusztus.

A napi átlaghőmérséklet Budapesten (C fok): január - 0,2; február - 6,4; március - 5,8; április - 11,9; május - 15,8; június - 18,9; július - 24,8; augusztus - 21; szeptember - 15,4; október - 12,9; november - 3,3; december - 1,1.

Az esős napok száma (egy évben): 35, a napos órák száma (egy évben): 1853

Folyója a Duna, melyet Budapesten 9 híd ível át. A Duna tengerszinthez viszonyított magassága (az ún. sempont a vízmércén) 95,65 m a Balti-tenger szintjéhez viszonyítva.

Budapest országon belüli központi helyzetéből fakad az a magyar sajátosság, hogy az ország főútjai (a 8-as főút kivételével) mind Budapestről indulnak sugárirányba, és a Clark Ádám téri 0-kilométerkőtől mérik távolságukat.

A fővárosnak 23 kerülete van, és ezekben a kerületekben összesen 194 hivatalosan elfogadott és megnevezett városrész található.

Lakóinak száma több mint 1,8 millió fő.

A fővárosban található lakások száma mintegy 830 000.

Gondozott parkjainak alapterülete az összterület mintegy 4 %-át teszik ki.

A fővárosban 2000-ben 216 ezer fényforrás világított.

A Budapesten működő felsőoktatási intézményeknek mintegy 100 ezer hallgatója van. 

Elképzeltem, hogy turista vagyok Magyarországon. A gépem leszáll. Ferihegy kellemes, a taxis új tévét vesz a fuvardíjból, de beérek a forgatagba. Budapest nyüzsög. A semmiből lesz kocsisor, és a semmibe tűnik el hirtelen. Nem kialakul, duzzad, logikusan, ahogyan nő egy folyó mert élesztik az erek, itt egyszer csak sor van. És legbelül, pont ott, ahol semmi dolga sem volna, egy kamionsofőr kamionostul parkolja át az utat, amíg betér a boltba, vagy befizet egy show-ra… Az arcok kedvesek. Többnyire. Még nappal van. Amit látok, hát elsőre, kicsit fullasztó. Jövök befelé a lakótelep sorok között, de ha sokfelé járt turista vagyok, ezen nem csodálkozom. Egy eltitkolt régi elmélet szerint Budapest külső részeinek lakóteleppel való burkolása elvileg tankfelfogó funk-ciókat is ellátott volna, ha úgy alakul… Jó érzés lehetett várfalban élni. A Belváros egyre csábítóbb. A nagy körutak, a kis körutak, az egy irányú utak körbe ölelik az egyes negyedeket, melyek között már megbújik egy-egy látnivaló. Ha turista lennék, tetszene. A Hősök terénél eszembe jutna Róma és a Vatikán, a Városligetnél London és a Green Park, a Nagykörút nyolcadik kerületi szakaszán pedig a Soho. Legbelül, az ötödik kerületben sok öltönyös ember azt hirdeti, itt folyik az üzlet. Itt folyik be és itt folyik el a pénz. Mindenki maga dönti el, melyik történik gyakrabban… Egy turista, ezt nem látja át. Viszont megáll a Parlamentnél, mert minden turistabusz megáll ott, még a Barbie nyitott tetejű, kétszintes ütött-kopott is, mert egy ország háza, mindig szép és figyelemre méltó. A mi Parlamentünk gyönyörű. Akkor is, ha kordonok veszik körül az év nagyobb részében, akkor is ha restaurátor állványok. Ami szép azt óvni kell. Aki pedig olyan, amilyen, hát azt is óvni kell. A folyó, a Duna, a város legfőbb látványai között érzi magát csuda jól. Néha felviszi dolgát a Folyók Istene, néha apályoskodva csurog dél felé, kissé szürkén, kissé örvényesen. De a Gellért-hegy, csak kósza szikla lenne nélküle, a Budai Vár csak az első kerületi presz-szókban kimért nagyvadászok felszínén tükröződhetne vissza, a Korzó csak egy lenne, a korzók számtalan sorában. Kis k-val, sok "K" nélkül… A Duna, ez a fránya, de délceg víztömeg, széppé teszi őket is, és ha turista lennék, meginnék egy finom feketét valamelyik parti hotel impozáns teraszán. Aztán felmász-nék a Várba, a Mátyás templomba és a Halász-bástyára jegyet is váltanék, a Siklón fotókat csinálnék magamról, meg a lábam előtt fekvő történelmi Lánchídról, melynél szebb nem sok készült, széles e világban. Bár, az oroszlán szájából a nyelvet, kihagyta a művész, amikor a szürkületben a sárga lámpák ellepik a testét, nem tűnik fel senkinek, egy hiányzó testrész. A városban sétálva, sok a régi jelkép. Itt háború volt, itt üldözték a népet, itt megfordult már sokféle hatalom és sokféle érték. A hatások a házakon maradtak, az emlékek a borúsabb arcokon, de változik a világ, változik a hatalom. Világvárosnak azért nem nevezném Pestet. Ha turista lennék, világjárta fajta, nyugalmasnak, kimértnek és kissé lelassultnak látnám, hiányozna minden erő, ami feléledni hagyná. Amikor sétálok, más országok utcáin, mindig azt keresem, miben más, mint nálunk. Mitől szebbek a színek, mitől mások az arcok, mitől érzem úgy, hogy megint messze járok? És nagyjából, tudom is a választ: Budapesten, ha jobban körülnéznék, ha erősebben figyelnék, ugyanezt érezném. De lehajtott fejjel megyek el a Bazilika előtt, átnézek a hegyeken, nem látom a Margit szigetet. Tudom, hogy ott van és ez önmagában elég. Kíváncsi vagyok, vajon feltűnne e, ha egy szép napon lilára festenék a Szabadság szobrot?? De az is lehet, hogy már régóta lila. Holnap, meg is fogom nézni… Este. Budapest megint változik. A sok kedves arcot leváltja az "éjszakai élet". Ha turista lennék, számtalan szórakozóhely közül választhatnék. De bármelyiket is céloznám meg, egy-két dolog mindenhol ugyanúgy fogad. Képzeljék el London legnagyobb disco-ját, vagy Berlin egy kis élőzenés klubját… Pezseg az élet, dugig van mindkettő… de a bejáratnál lányok (!) szedik a jegyeket, hostessek kísérnek az asztalomhoz és bátran rendelek akármit, tudom, hogy nem fogok mosogatni. Budapesten, hatalmas őrök állnak az ajtókban. A bárpultoknál. A táncterek mellett. Lehet, hogy még a WC-nél is. De vajon, minek?! Erőfitogtatás, konkurenciaharc, értem én. De a vendég nem szereti, fél tőlük, elrettentő és szükségtelen. Sem London legnagyobb klubjá-ban, sem Berlin kis zenés mulatóhelyén nem bántanak senkit. A vendég nem lesz boldog attól, ha látja, 20 kidobó ember is ott lesz, ha valaki véletlenül leönti egy baracklével. Az éjszakai élet, ha turista lennék, nem jönne be. Budapest fényei, halványak, néha-néha színváltoztatósak, olykor kiégettek, olykor feltűnően másak. A Nemzeti Múzeum éjszakai kertje világcsodája. Ami mellette épült betonbunker lepukkant, otromba és kell a csudának. Sokat kell menni, hogy szép legyen az este, de van miért itt lenni. Mert az örökség itt maradt, a régi utcák csábítóak, a kávézók teraszán minden nyugodt és tiszta, ez a város megérdemli, hogy sokat jöjjek vissza. Ha turista lennék, nem panaszkodnék. Csak megtervezném előre, hogy hol, mit és miért csinálok meg újra, ahogyan a mesterek tervezték meg egykor, hová is kerüljön a város minden zege-zuga.

Tóth Ádám

Booster