Budapesten szép lányok élnek. A magyar nők az egész világon elismertek. De vajon mire elég egy teremtői adottság Budapesten? A legszebb lányok, akik itt születtek, már messze járnak. Javarészt külföldön kötnek ki, mert a szépségipar és a show biznisz ott a legkifizetődőbb. Ha én táncos lány lennék, elhinném, hogy jó lesz nekem Olaszországba mennem, hogy nem leszek prostituált és a konzumlány szó nem kurvát jelent, hanem beszélgető partnert. Elhinném, mert még azok is tagadják, akik átélték már a jelentését. Sok ezer kis hirdetés csábít Európába, Mexikóba, Thaiföldre, havi 1000-2000 eurós fizetési ajánlatokkal. Jól hangzik, hát mennek is a lányok. Aztán, amikor más késő, belekerülnek a körbe, ahonnét nehéz szabadulni. A szép lányok modellkedni is külföldre járnak, ahol van piac és van pénz. Egy-egy fotózásért akár 500 euró is kifizetésre kerül, amiből adózni sem kell, és ha bevállalósabbak a képek, még jó autóra és ruhákra is telik. Hejj, ha modell lennék én mennék. A fiatal lányok kevés lehetőség közül választhatnak, ha Budapesten maradnak. Ha tanulnak, ha nem, marad a vendéglátás, marad a pénzes pasi, vagy a butik robot. Egyik sem túl meggyőző, de azért vannak ritka kivételek. Budapesten a fiatalok furcsán szórakoznak. Trendek vannak és szintek, amiből könnyű visszaesni, de irtó nehéz feljebb kerülni. A szórakozóhelyek között, mint mindenhol a világon szintkülönbségek vannak, a nagyon elegánstól a lepukkant krimóig. A legelegánsabbak jó nevűek, aki oda jár, az cool csaj vagy srác, jó autóval és márkás ruhákban. Egy este simán eliszik vagy eszik 20-50 ezret, hogy miből és honnan, rejtély. Ezek a party-arcok reggelig mulatnak akár hétköznap is, másnap nem kell korán kelniük. Jó sokan vannak, sok klub él meg belőlük hosszú évek óta. Amikor ilyet látok, mindig eszembe jut: nem lehet itt olyan nagy baj. Ha nyolcszáz forint egy red bull, hát nyolcszáz. Ha 2500 forint egy leves, akkor annyi. Mit számít? Lényeg az: jó helyen vagyunk és ezt látják a többiek is. Állítólag ez sokat számít. Ha én party-arc lennék, nem hagynék ki egy bulit sem. A partyk, klubok egyébként többnyire tényleg jók. A helyszínek szépek, a műsorok színvonalasak, a jägermeister nem vizezett. Többnyire. Érdekes tapasztalat, hogy alig 10 év alatt 3 órát csúszott a buliba érkezés illő időpontja. Manapság aki éjjel egy előtt ér oda a klubba, szinte senkit nem talál még. Rájöttem, szerintem ez azért lehet, hogy lássa mindenki: nem az utolsó busszal érkezett. Ezért is lehet reggel ötig, hatig támasztani a pultot, macsón nézni, vagy tekeregve riszálni különösebb fáradtság nélkül, hiszen a délutáni ébredés az előző napon megteszi méltó hatását. Ha én délután 4-kor kelnék, reggel hatkor még simán nyomnám a bugit. A középszintű helyek többnyire a pub-ok, a nagy közönségű disco-k. Szokták mondani Pesten: te is „xy klubos” vagy?! Az király! Ezeknek a helyeknek vannak saját szokásaik, amikért rajonganak a törzstagok. Egy-egy nagyobb klubnak saját divat- és mozgáskultúrája is van. Hallottam már olyat, pletyka szinten, akár veszekedés is tud kialakulni abból, ha egy-egy klub közönsége elkezdi utánozni a másikat. Hát, ha én is „xy klubos” lennék, biztos fájna nekem is, ha ugyanazt a mackófelsőt látnám egy másik klubos brigádon. Belegondolni is szörnyű… Ezek a klubok életformává teszik a létezésüket, saját fan klubjuk van, törzsbrigádjuk, klubtagsági, ésatöbbi. Jó ez így, nem is azért mondom, hiszen a klubélet közösségi nevelést tanít. Más kérdés, hogy egyes klubok miért nem tudnak jó programokat nyújtani, kit érdekel manapság egy megfáradt leszbi show éjfélkor a színpadon, vibrátorral vagy anélkül. Ha én „xy klubos” lennék, biztosan unnám már. A csehók, kocsmák, olcsó sörözők még mindig a rocker arcoké, punkoké. Az jutott eszembe ennek kapcsán, hogy vajon láttam-e én, vagy bárki más hosszú bőrdzsekis punkot kiszállni mondjuk egy vadi új bömösből, egy elegáns étterem előtt. Vagy bárhol. Hát nem. Azt hittem eddig, hogy a zenei ízlésvilág és az anyagi helyzet nem függ össze. De úgy látszik, ezen a téren mégiscsak. Ha én gazdag punk lennék, nem is lennék punk. Egyébként vannak jó kis kocsmák mindenfelé Budapesten. Van, ahol élőzene, van ahol zenegép, van ahol Sokol rádió szól, de ha tömegverekedés van, úgysem érdekel senkit a háttérzaj. Láttam egyszer olyat, valahol Budán, hogy a kocsmából kiszaladó embert egy másik üldözte, kezében azzal a hosszúkás paddal, amin előzőleg talán együtt énekelték a Kék a szeme című slágert. Jó volt látni, hogy ezek az emberek is sportolnak néha. Ha én kocsmatöltelék lennék, hazavinnék egy padot. Azért vannak olyan szórakozási alternatívák is, amelyek nem helyhez kötöttek Budapesten. Ismerek pár arcot, akik baráti körben osztják a lapot esténként, olyanokat, akik swinger klubba járnak és olyanokat is, akik betörni. Ez persze, csak vicc volt. A moziba járósok, a biliárdozni szeretők, a titkos szeretők, a házibulizók, a Margit-szigeten sétálgatók és sok egyebet még ott megejtők megunták a szórakozóhelyeket, vagy ritkán látogatják őket. Rájuk a klubba járók szánakozva néznek és persze fordítva is. Nem lehet tudni igazán, mi lenne a jó. A szórakozóhelyek nagytöbbsége biztonságos. Ha nehezebb lenne kábítószerhez jutni, rossz arcokba futni, talán szeretném is őket. De ha igazán akarnám, kábítószerhez máshogy is juthatnék, rossz arcok a hetes buszon is kirabolhatnak, akár fényes nappal is. Ha alkoholista akarnék lenni, a közértben is vehetek piát, ha hajnalig ébren akarnék lenni minden este, elég lenne leülni az Internet elé. Én úgy gondolom, és tessék kijavítani, ha tévedek, nem a klubok tehetnek arról, hogy sok fiatalember züllött életet él, a klubok csak megélnek belőle. A fiatalok morális életmód személete, a vágytalanság és céltalanság vezet odáig, hogy 16 éves lányok fél óra közös riszálás után egy autó hátsó ülésén végzik, akár minden szombat este. Részegen vagy drogosan. A zene kell, a szórakozás kell. Mindenki maga dönti el, meddig és milyen mélységig megy el az egészségromboló és erkölcsi kérdések szemléletében. A szülők felelőssége nem ott van, hogy büntetni kell azt, aki vétett a szabályaik ellen, hanem ott, hogy ne is vágyjanak a bűnökre. Ha én budapesti fiatal lennék, tudnám magamtól is, hol a határ. Én egyébként budapesti fiatal vagyok.

Tóth Ádám