Jó volna látni, mi van a föld alatt. A csatornabirodalom között kósza egérhad rágja és nyűvi szét a város alapkövét, melyeken ott lakom én is és ott lakik a jövőnk. A hatalmas falak, a betontömbök, a sugárutak nem állnak végtelen ideig ellen az időnek, a nagy tízemeletesek, a pesti bérházak függőfolyosói egy szép napon ledőlni kényszerülnek, mert a malter elporlad, a cement szétesik, a homok elrepül a széllel. Nem akarom az ördögöt a „falba” festeni, de kicsit aggaszt a múlt kispórolós eszmeisége, a lakótelep-hadműveletek gyors kivitelezése, mi van, ha nem száz évre épültek a monstrumok!? Ott sétálok a házak között, a körúton a teraszok alatt, elnyalok egy fagyit vagy felpofozok egy zsebtolvajt, s egyszer csak fejemre hull Kovács néni és az ő erkélye, muskátlival, Buksi kutyával, hokedlivel? Miért ne eshetne meg velem? Ahogy telik az idő, úgy öregszik a város, s a frissítés, a renoválás elenyésző mértékű a romláshoz képest. A pesti bérházak udvarai a világ leghangulatosabb zugai voltak még alig 20-30 éve, de inkább 50 éve. A kis belső udvarok saját kis parkjai voltak a lakóközösségnek, fűvel vagy virágokkal, kis hintával, nyárikonyhával, fotelekkel és szalonnasütő gödröcskékkel. Mostanra a legtöbb bérházban csak a gödröcskék maradtak meg, lebetonozott repedések között kikandikáló gazcsomókkal és szemétkupacokkal. Én tényleg nem értem ezt. Adva van egy bérház, mondjuk a körúton. Lakja, tegyük fel, 40 család. Minimum 100 ember. A negyven család naponta legalább kétszer, háromszor átmegy az udvaron, vagy érinti azt és mégsem… mégsem érdekli, mi van ott. A közös költség eltűnik, a lakóház csak oszladozik és rothad, de senki nem tesz semmit. Egyedül a Budai Várban látok szép udvarokat. Valamiért az ott élők fontosnak tartják, hogy ha benéz hozzájuk valaki, ne a lukas adidas zokni kiteregetett látványa fogadja a vendégeket. Ha én a Budai Várban laknék, szeretnék hazajárni. Budapest csupa beach nyáron. Egy terasz, egy disco, egy pár kirakott pad és egy bárpult, az mind-mind beach. Vannak jó beach-ek és vannak kevésbé jó beach-ek. Lettek nekünk trendi szavaink, ha egy hely Cafe, esetleg Club, ne adj isten Lounge, akkor jó helyen vagyunk. Úgy hírlik legalábbis. Én szeretem ám nyáron Budapestet. Jó, hogy ott a Zöld Pardon, még ha nem is járok oda, tetszik a másik oldalon a Rió, mert jópofa dolog, hogy a híd egyik felén a port rúgják a rockerek, míg a másikon a kényesebbje macsón hörpinti a koktél-csodát és rázza a funkyra. Tetszik a Romkert, mert tényleg egy rom és mégis tele van. Tetszik, hogy nyáron nem bújunk a föld alá, hogy egy nyári zápor éjjel egykor akár ezerötszáz méregdrága hajat is gallyra tud vágni, ha úgy tartja kedve! Jó az, ha nyüzsög a város. A gasztronómia bázis-helyeket jelölt ki magának. A belvárosi Liszt Ferenc téren, a Ráday utcában, a Várban, a Korzón ott van minden, ami a régi hangulatát megőrizheti Pestnek. A kávéházak teraszát, ahol egykoron nagyjaink történelmi döntéseket hoztak, pótolni tudják a mai divatos helyek, a minőségi kiszolgálás és a patinás körülmények, melyek emelik a város fényét. Drága mulatság ellazulni egy-egy nívós helyen ugyan, de semmiképpen nem pazarlás. Ha én Főpolgármester lennék, Budapestet így tenném rendbe. A nappal legyen az üzleté, a családoké, a kötelező dolgoké, legyen erős a tömegközlekedés, legyen olcsó a parkolás, legyen sok rendőr (nem igazoltatni, hanem segíteni a forgalmat), legyen biztonságos az iskolába járás, haladjon lendülettel a körforgás. Aztán este álljanak le a teherautók, legyenek lezárva a Belvárosi utcák, legyenek kitelepítve a bárok, a kocsmák, a szórakozóhelyek, legyen minden csupa-csupa sétáló utca. Szóljon a zene, történjen mindig valami. Ne csak terveket szövögessen a város, hanem tetteket is produkáljon, mert nincs miért itt maradni, nincs miért ide jönni és nincs mire emlékezni! A budapesti fiatalok képesek arra, hogy kivetkőzzék a mindennapi nyűgjeiket, hogy hangulatot teremtsenek ennek az öreg városnak, ne legyünk hát restek változtatni és új dolgokat kipróbálni! Budapestnek meg kell újulnia! Hangulatot a városnak! Nos, ez a rész kissé lázadóra sikerült, de bízom benne, hogy sokan egyetértenek vele. Írják meg véleményeiket, ötleteiket, hogyan és milyen megoldásokkal tudnánk szebbé és érdekesebbé tenni Fővárosunkat!

Tóth Ádám

Fotó: Lékó Tamás