| Újságcikk a Fővárosi vízművek első 130 évéről: ..."egy építmény, amit nemcsak a kerületben ismernek, de messze földön híres és a főváros egyik legszebb szimbóluma: a margitszigeti víztorony. A torony 1911-ben épült az akkor forradalminak számító vasbeton technológiával, Zielenszky Szilárd tervei szerint. Már évtizedek óta nyugalomba vonult, a medencét kiszerelték belőle, ma már csak kilátótoronyként vagy kiállítóteremnek használják a bérlői. Ipari műemlék, a Vízművek gazdag múltjának szép relikviája. Ahogyan a margitszigei csáposkutak is, melyek a sziget partján 30 méteres csápjaikat a Duna felé nyújtva gyűjtik össze a páratlan természeti kincset: a tiszta, egészséges ivóvizet. A Margitsziget pár évtizeddel ezelőtt még fontos láncszeme volt a főváros vízellátásának, mára azonban szerepe jóval kisebb lett - a víztorony mellett lezárták a szigeti gépházat is"... XIII. KERÜLETI HÍRNÖK  Magassága Föld felett: 57m Föld alatt: 5m Vízmedencze átmérője: 13m vízoszlopja: 52m tartalma: 600 m3 Kúptető átmérője: 13,2m magassága: 8,5m  Forrás: FVM Rt. könyvt. (+) Főoszlopok szabad magassága: 13,2m terhelése egyenként: 220t Vaslépcső magassága: 20m Betonlépcső magassága: 24m  Magasságok Duna 0 vízszíne felett Toronycsúcs: 66,00m Kilátó: 53,00m Vízszín: 43,00m Kupolaterem: 33,00m III. em. erkély: 19,50 Földszinti padló: 9,00m Alap: 4,00m A DUNA 0 vízszínének magassága Adria felett: 6,68m forrás |
|
|
| Az elfeledett, úttörő építész Budapesten a szecesszió virágzásának évtizedeiben számos kiváló építészeti alkotás született, köztük nem egy különleges, összetéveszthetetlenül egyedi mű. Feltétlenül közéjük tartozik a budafoki Törley-mauzóleum és a Margit-szigeti víztorony, két olyan építmény, amely mind esztétikai értéke, mind szerkezeti megoldásai révén jelentős helyet foglal el a századforduló építészetében. Mesterük, a százhuszonöt éve, 1876. június 26-án született Ray Rezső Vilmos neve azonban aligha nevezhető közismertnek. Ray Rezső Vilmost általában ifj. Ray Rezsőként említik, hiszen apját, a Svájcban született id. Ray Rezső Lajost (1845-1899), aki 1868-ban érkezett Pest-Budára, szintén jeles építészként tartják számon. Művei közül kiemelkedik a Hold utcai német református templom, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egykori épülete, a Royal Nagyszálló, valamint a Szent Lukács Fürdőszálló. Id. Ray Rezső elévülhetetlen érdemeket szerzett a siófoki üdülőtelep megalapításával is, amely rövid idő alatt a budapesti polgári középosztály legkedveltebb belföldi nyaralóhelyévé vált. Fia, Ray Rezső Vilmos már budapesti születésű volt, a műszaki egyetemet mégis Lausanne-ban és Münchenben végezte el. Apja korai halála után tért vissza a fővárosba, hogy átvegye a Ray-irodát és folytassa id. Ray Rezső megkezdett építkezéseinek irányítását, mindenekelőtt a Törley család megrendelésére végzett budafoki munkálatokat. A Szabadkáról Budapestre származott, csantavéri előnévvel nemességet is nyert Törley József, aki 1882-ben alapította meg nevezetes pezsgőüzemét Budafokon, nemcsak a gyárépületek befejezését bízta a fiatal építészre. Ray Rezső Vilmos irányításával nyerte el végleges formáját a budafoki Törley-kastély, melynek elsősorban a berendezése számított különlegességnek. |
|
|
| Budapesten a századfordulón jelentek meg a gazdasági elit, a nagypolgárság mauzóleumai, elsősorban a Kerepesi úti temetőben és Pest két nagy izraelita temetőjében. Az új sírépítmények meghatározó stílusává egyértelműen a szecesszió vált. A telefonközpont szobordísze szintén Damkó József műhelyéből került ki. Ray már a józsefvárosi épület előtt is foglalkozott hasonló megbízatással a Petőfi Sándor utcai Belvárosi Telefonközpontban, ahol a távírda központi géptermét építette át 1905-1906-ban, újszerű, tizenhat méteres fesztávolságú vasbeton szerkezet kialakításával. A Törley-mauzóleum azonban több szempontból is különleges: nem temetőben kapott helyet, hanem a budafoki Sarló utcában, az alapító család üzemének és kastélyának közelében (hasonló példaként a pécsi Zsolnay-mauzóleumot említhetnénk). A Törley család temetkezési helye emellett máig Magyarország egyik legnagyobb méretű sírépítménye. Szobrászati díszítését Ray egyik gyakori munkatársa, az egyházi témájú szobrok jeles mestere, Damkó József készítette. Az emlékkápolna berendezése azóta elpusztult, a sírokat kifosztották, de magát a műemlékké nyilvánított épületet sikerült megmenteni és helyreállítani. Szintén a főváros műemlékei között szerepel Ray másik közismert műve, a ma már galériaként és kilátóként működő Margit-szigeti víztorony is (1909-1911), amely Európa szecessziós ipari létesítményeinek legszebbjei közé tartozik. Tetszetős külseje mellett szerkezetének ötletessége és az új építőanyag, a vasbeton alkalmazása is különlegessé teszi. Ugyanez mondható el Ray harmadik jelentős munkájáról, a József Telefonközpont épületéről (1910-1916). Az egykori Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téren emelkedő épület második a budapesti távbeszélőközpontok sorában. Jelentőségét növeli, hogy ez volt Budapesten az első nagyszabású, állami megbízású vasbeton-építkezés. |
|
| Ray mind a víztorony, mind a telefonközpontok esetében zseniális mérnökkel dolgozott együtt: Zielinszky Szilárd professzorral, Magyarország első műszaki doktorával, a Fővárosi Közmunkatanács későbbi elnökével. Zielinszky a vasbeton alkalmazásában európai szinten is az úttörők közé tartozott, itthon pedig egyértelműen ő volt az új anyag meghonosításának vezéralakja. Ray és Zielinszky rendszeres együttműködése így valóságos technológiai reformot jelentett, s kimagasló jelentőséggel bír a modern magyar építészet történetében. (Mellettük még Medgyaszay Istvánt kell kiemelni a vasbeton felhasználásának élenjáró mesterei közül.) Feladatkörük, miként Gerle János rámutatott, kiválóan összeillett: Zielinszky volt a konstruktőr, a szerkezet tervezője, Ray pedig elsősorban a vasbeton esztétikai lehetőségeivel foglalkozott. Ray Rezső Vilmos további budapesti művei közül elsősorban két lakóépületet kell kiemelni: Sigray Pál 1910-ben elkészült bérházát a Váci utcában, valamint az ugyanez évben épült, Cházár András utca 15. számú házat. Ray tervezte a Bajza utcai elemi iskola épületét is (1914-1916) - az iskola homlokzati domborműveit Horvai János mintázta -, valamint Pest vármegye Baross utcai bérházait (1910) és a Gerbeaud Csokoládégyár épületét (1916). Tervei rendszeresen szerepeltek a Műcsarnok kiállításain. Az első világháború utáni években már szinte kizárólag privát megbízók foglalkoztatták, elsősorban villaépületeket tervezett, többek között Zilahy Lajos részére. Élete végén már háttérbe szorult. Budapesten halt meg 1938. április 11-én. Ray Rezső Vilmos munkássága a századforduló stilisztikai kavalkádjából elsősorban Lajta Béla és Vidor Emil művészetével rokonítható. "Különleges feladatokat oldott meg nagy műgonddal" - írta róla Gerle János. Kevés, de meghatározó jelentőségű épülettel gazdagította Budapestet, így neve és életműve mindenképpen méltatlan a feledésre. Forrás: Népszabadság 2001. június 26. Szöveg: Tóth Vilmos |
|
 |
|
|
 Fotó a Pesti Napló 1928. július 22-én megjelent vasárnapi Ingyenes Képes Műmellékletéből. |
|
|
 Fotó: Lánczi István 1969(?) Légifelvétel a hatvanas évekből. |
|
 |
|
| A Margitszigetet az 1908. évi XLVIII. Törvény alapján közkertté nyilvánították, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának tulajdona lett. A 96,5 ha területű park fenntartásához jelentős mennyiségű öntözővízre volt szükség, ezért a kedvező adottságú területen kutakat, gépházat, hálózatot és egy víztornyot építettek. Magyarországon már 1880-tól készítettek vasbeton szerkezeteket. Az 1900. évi párizsi világkiállítást követően dr. Zielinszki Szilárd (1860-1924) műegyetemi tanár mint a Hennebique-féle szabadalmak magyarországi képviselője fontos szerepet vállalt a technológia elterjesztésében. Hamarosan megnyerte a Magyar Mérnök és Építész Egylet bizalmát a vasbeton szerkezetek iránt. A századfordulót követően sorra épültek a víztornyok: az általa tervezett kőbányai (1902-1903), a szegedi (1904), a margitszigeti (1911) és a szabadság-hegyi (1912). A margitszigeti víztorony alaprajza nyolcszögű, szimmetrikus szerkezet, magassága 55 méter. Vasbeton pillérek alkotják a fő tartószerkezetet, amelyre a 40 méter magasságban elhelyezett, 600m3-es vasbeton víztartály súlya nehezedett, amíg le nem bontották a falait. A torony egy bordás vasbeton sík lapon áll. A vízellátó rendszer a "várositól" függetlenül működött, 1950-ben ezt is átvette a vízművek. Felismerve a sziget kitűnő adottságait, további kutakat építettek, a többletvizet a Margit hídon át a hálózatba juttatták. Ezzel megpecsételődött a torony sorsa, mert a megemelkedett hálózati nyomás meghaladta a toronymedence 40 m-es magasságát. A torony ma ipari műemlék, szerves része Budapest városképének. |
|
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
|
 |
|
 |
|
 |
|
| Vetített festményekkel nyitott a víztorony Forrás: Népszabadság 2001. május 03. Szöveg: K. G. Fotók: Sopronyi Gyula Az Margit-szigeti víztorony galériájában Mata Attila Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítása nyitotta meg az évadot május 1-jén este. Az évadnyitó ünnepség bevezető beszédét Szabados Árpád, a Képzőművészeti Egyetem rektora mondta. Éjszaka két "szellemi műhely" a Tower Power és a Cinetrip majálisozott közel négyszáz érdeklődőt bevonva. A szervezők célja a kortárs képzőművészet, zene és vizuális művészetek ötvözése volt. Digitális zene mély basszusai bűvölték el a közönséget többek között a Fine Arts, a Jürgen Brattström és Yonderboi közreműködésével. A víztorony teljes felületére Koloszár László erre a célra készített festményeit vetítették. A nem szokványos helyszínen más a közönség is. Különös hatást kelt és kihívást jelentett ehhez hozzárendelni a mai kísérleti elektronikus zenét, illetve a festményeket a szokványos vászon helyett modern technológiai szűrőn át közzétenni, mondta el Bajka Péter az egyik szervező.  |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
|
 |
