Lánchíd / A felrobbantott Lánchíd

2007. szeptember 22. 15:03 - veni75

A fővárosi hidak közül korát és hírnevét tekintve is első a Lánchíd (a Duna teljes szakaszának is második hídja). Széchenyi István kezdeményezésére 1839-1849 között W.Th. Clark tervei alapján Clark Ádám építette.

A Duna magyarországi szakaszán az 1800-as évek elején még nem állt állandó híd. Megépítését gróf Széchenyi István kezdeményezte 1839-ben. A Lánchíd alapkövét 1842 augusztusában helyezték el a Duna medrében, s hét esztendővel később, 1849-ben adták át a forgalomnak.
A két hídfő oroszlánszobrai, Marschalkó János munkái, 1852-ben készültek. Szerencsésen túlélték a második világháború rombolását.

Világcsoda volt a maga idejében, párját csak Londonban találhatták - mint ahogy a terv is angol. Az első pest-budai állandó híd hosszú partszakaszok között teremtett kapcsolatot: a legközelebbi ilyen építmény akkor csak Bécsben volt található. A híd jelentősége a gazdaság- és országszervezés szempontjából is óriási volt. Öntöttvas díszei, nyugodt méltóságot és egyensúlyt sugárzó szerkezete a legszebb ipari műemlékeknek kijáró helyre emeli Európában.

Mindezek miatt a Lánchíd nemzeti jelkép: a haladásnak, a nemzeti ébredésnek, Kelet és Nyugat összekapcsolódásának jelképe, amit a pestiek nemcsak tisztelnek, de szeretnek is. Ennek a szeretetnek a megnyilvánulása az immár hagyományossá váló születésnapi ünnepség, amit először 1999-ben, valóban a híd avatásának 150 éves évfordulóján rendeztek meg.

A híd a Clark Ádám térről, tehát a 0 kilométerkő és az Alagút teréről indul Budán, Pesten pedig az impozáns Grasham-palota előtt juthatunk fel rá.

A felrobbantott Lánchíd
A második világháború végén, Budapest összes hídjával együtt 1945. január 18-án a Lánchidat is felrobbantották. A robbanótölteteket a pesti oldal két lánckamrájában helyezték el, úgyhogy a lehorgonyzásukat vesztett láncok kiszakadtak a kamrából és a mederpillérek tetején levő mozgó sarukat is magukkal rántva, áttörték a koronázópárkányt tartó falazatot, amely maga is teljesen labilis helyzetbe került. A kiszakadt láncok a túlterhelt függesztőrudakat egymás után elszakították és a híd pesti, majd középső nyílása a Dunába zuhant. A budai oldalnyílás pályája nem zuhant teljesen a vízbe, csupán kettétört, mivel a lánc elmozdulása a budai oldalnyílásban csak 3 méter volt, a pesti mederpillérben bekövetkezett 25 méterrel szemben. A pesti horgonykamra maga is teljesen tönkrement, a budai kamra és a lehorgonyzás viszont ép maradt, de csak a véletlen folytán, mert a felerősített robbanószerkezet – 1948-ban – teljesen szétázva bár, de előkerült.

A hídroncsok fekvése a mederben. A merevítőtartót és a láncokat felaprózva emelte ki az úszódaru. A hídroncsok helyzetéről és állapotáról pontos felvétel készült.
A Lánchíd romjai
A kevésbé sérült budai mederpillér. A budai nyílás merevítőtartóját – állványként lehetett használni a helyreállításkor.
A Lánchíd budai nyílásában a robbanás hatására, a merevítőtartó övlemeze meggyűrődött. A tartó ennek ellenére nem zuhant a vízbe, meg lehetett erősíteni és helyre lehetett állítani.

SZÉCHENYI LÁNCHÍDJA

A Lánchíd az első – Pestet és Budát egymással összekötő – állandó Duna-hídunk, s az 1838. évi árvíz által elpusztított főváros feltámadásának és világvárossá fejlődésének jelképe. Első építménye annak a Budapestnek, amely formálisan csak negyedszázaddal később jött létre.

A Lánchidat a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István kezdeményezése és fáradhatatlan tevékenysége nyomán egy neves angol hídépítő mérnök, William Tierney Clark tervezte. Az építkezés megvalósítására megalakult a Lánchíd Részvénytársaság, és ez a hídvámszedés jogosultsága ellenében magára vállalta a hídépítéssel kapcsolatos összes költséget. A részvénytársaság – a kor szokásait követve – Clarkot bízta meg az építkezéssel is. Abban az időben ugyanis még nem különült el egymástól a tervezői és kivitelezői munka. A tervezőnek minden esetben – ha terveit elfogadták – vállalnia kellett, hogy munkáját kivitelezi. Térítésben csak a kivitelezési munka részesült. Clark már mint kivitelező vállalkozó szervezte meg azt a csoportot, amelynek élén állott névrokona, Clark Ádám építésvezető mérnök, az a skót fiatalember, aki néhány évvel korábban, az első dunai kotróhajó megépítése és üzembe helyezése kapcsán Széchenyiék számára is ismerős volt.