Buda városképében, a főváros történelmében meghatározó szerepet játszik a Világörökség Listán is jegyzett Várhegy, amelyen a tatárjárás (1241) után jött létre az első állandó település. De vajon miért éppen a Várhegyen, hiszen a tőle délre fekvő Gellért-hegy ugyanúgy, sőt talán még jobban védhető magaslat? A Várhegy előnyei földtani, domborzati adottságaiban keresendők. (A budai Várhegy földtani metszete)  A hegy lapos tetőszintje eleve alkalmas volt a megtelepedésre. Az igazi előnyök azonban az utcaszint alatt rejtőznek. A Várhegy felszínét az egykori hévforrások vízéből kivált, 10–15 m vastag forrásmészkő borítja. A forrás- vagy másik nevén édesvízi mészkőben képződött barlangi üregekbe a békés és háborús időkben egyaránt fontos pincéket mélyíthettek, a házak között átjárókat alakíthattak ki. A Várhegy alatti – részben mesterségesen kiépített – üregrendszer járatainak összhossza mintegy 10 kilométer! (Ebbe a forrásmészkő-rétegbe vájták a mai Várnegyed vendéglőit, illetve a Vár labirintusát is.) A forrásmészkő alatt pedig a Duna egykori szintjének emlékét őrző folyami kavics helyezkedik el. A kavicsrétegek természetes víztározóként biztosították a település ivóvízét. A budai Várhegyet éppen e sajátos földtani felépítése emelte ki a hegység különben hozzá hasonlóan meredek lejtőkkel övezett tagjai közül. A platón megtelepülőknek csupán a hegy alapkőzete, a meszes-agyagos budai márga okozott gondot. Az agyagos kőzetben ugyanis a meredek lejtők mentén gyakorta léptek fel csuszamlások. Ha valaki körülnéz a Várhegy alatt átvezető, 1857-ben elkészült Alagút krisztinavárosi bejáratánál, a meredek lejtőre épült lakóházak mögött téglából, betonból emelt támfalakat talál – ezek védik e telkeket a lejtőcsuszamlásoktól. |
|
| A Várhegy A Várhegyet, e házakkal telerakott, másfél kilométer hosszú, lapos sziklát úszó kőgályához szokás hasonlítani. Pedig első látásra maga a Várnegyed Nyugat-Európa épségben maradt középkori városrészeihez képest talán szegényesnek, provinciálisnak tűnhet. Néhány díszes palota mellett a legtöbb épület egyszerű, vakolt polgárház. Keskeny, mégis világos utcákat alkotnak, melyek mind az egykori kapuk felé tartanak, s közben a hegy alakját követve kanyarodnak. Egy váratlan, pusztító erejű mongol támadás után, a XIII. század közepén húzódtak fel a hegyre Buda első polgárai. Később a hegy déli végébe települt a királyi udvar - ekkor kezdődött a negyed virágzása. Buda a XV. században Európa egyik legjelentősebb városa lett, akkori lakossága 8000 főt számlálhatott. Megfordult itt sokfajta náció. "Olasz műveltségű főpapok élnek nyers katonaélethez szokott főurak mellett... Svájci polgári követek török uraknak adják a kilincset." - írta egy történész. Buda az 1541-ben kezdődött török uralom idején lassan pusztult, felszabadulásakor (1686-ban) pedig nem sok maradt belőle a 75 napos ágyúzás után. Az osztrák hatóságok 300 lakost számoltak össze a városban. Aztán újjáépült, az utcák nyomvonalát megtartva, de a valaha kétemeletes házak többsége már csak egyemeletesként. Barokk kisváros jött létre, vastag falak mögé rejtve a régebbi romokat. 1849-ben is ostromolták, megint újjáépült, aztán a magyar minisztériumok költöztek ide. S egy hosszú, nyugodt korszak után, 1945 januárjában ismét romhalmazzá lőtték. Kerek egy hónapig tartották magukat itt a teljesen körülzárt német csapatok. Ez volt a város történetének 31. (!) ostroma. A legutóbbi újjáépítés sokáig tartott, ezért például a korábban itt működő minisztériumok új épületbe költöztek, helyükön diákszálló, múzeum lett. Kitiltották az autókat; jelenleg csak az itt lakók, az itt dolgozók, valamint a Hilton Szálló vendégei és a taxik hajthatnak be. A Várba visszaköltözött a csend. |
|
| "Ha az épület több, egymás feletti
réteget hord magán, valamely korábbi állapot kiszabadítása csak kivételes
esetben jogosult, azzal a feltétellel, hogy az eltávolított részek csekély
értéket képviselnek, míg a felszínre hozott mű nagy történeti, régészeti vagy
esztétikai értékű dokumentumot jelent..." - rendelkezik a műemléki
helyreállítást szabályozó ún. Velencei Charta. Példa erre egész Budavár. A romok eltakarításakor bukkant elő az a sok-sok középkori részlet, amelyet a helyreállításkor már nem falaztak vissza. A nyomokból biztosra vehető, hogy a falak mindenütt színesek voltak, fekete, fehér és zöld mintával. A romos házak kapualjai is tartogattak meglepetést. A romok közül tucatjával kerültek napvilágra ún. "ülőfülkék". Hogy pontosan mire szolgáltak, nem tudható. Összesen 63 ilyen ülőfülke látható ma a Várban. Néhány magyar városon kívül ilyenek nincsenek sehol Európában. A legrégebbi XIII. századi darabok még egyszerű félkörívvel záródnak, később egyre díszesebbre építették őket. Kinek szebb az ülőfülkéje - talán ebben versenyeztek egymással a budai polgárok. A házak falán látható tábla eligazít a házak adatait illetően. A Várfal majdnem mindenütt épen maradt, néhány kisebb szakasztól eltekintve körbe lehet járni a tetején. Mi is kezdjük itt a sétát, nézzük meg a Buda felőli oldalt - menjünk el a Fehérvári Kaputól a "Savanyúleves Rondelláig". Régebben itt volt a budai sétatér, a "korzó". Ma eléggé kihalt, csendes. |
![[OFFICIAL VIDEO] Hallelujah - Pentatonix](https://m.blog.hu/sh/shilouette/image/.external/.thumbs/5480b1a9d57cef69df8b9adb9615fcc8_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
