Díszkivilágítás, hogy még szebb legyen Budapest A közvilágításon kívül 1928-ban új szolgáltatást vezetett be A Budapesti Elektromos Művek: a díszkivilágítást. Ennek az volt a célja, hogy a főváros azon épületeit, szobrait és a városszépítést szolgáló egyéb művészi kivitelű műtárgyait, építményeit homlokzat- vagy szegélyvilágítással lássa el. Ettől persze a főváros illetékesei a turizmus fellendülését is várták, amihez a természeti és építészeti szépségekben bővelkedő budai Duna-part kiválónak látszott. Először a Halászbástya és a Mátyás-templom tornya úszott fényárban, méghozzá 1928. augusztus 28-án. (A hatalmas szerelési munka mindössze hat napig tartott, és már a harmadik napon próbavilágítást tartottak.)    A siker óriási volt, így még ugyanabban az évben elkészült a Szent Gellért-szobor, majd 1929-ben a Citadella fényárvilágítása is. |
|
|
| Fényárvilágítás Az építmény körül elhelyezett nagyteljesítményű, izzólámpás, tükrös fényvetők "árasztották el" fénnyel a műemlékeket. A János-hegyi Erzsébet-kilátó díszvilágítása 1929-ben már másfajta eljárással készült. Itt úgynevezett szegélyvilágítást alkalmaztak, azaz az épület jellemző vonalainak hangsúlyozására 547 darab 40W-os izzólámpából álló füzéreket szereltek fel. Erzsébet királyné szobránál 1933-ban ismét újabb díszvilágítási rendszert vezettek be, a közvetett világítást. A fényt nem közvetlenül a megvilágítani kívánt műalkotásra, hanem az emlékművet körbefoglaló, kör alaprajzú csarnok kupolájára. Az innen visszaverődő szórt fény világította meg a szobrot. A kupola alatti párkányon elrejtve 22 darab 100W-os csőlámpát szereltek fel.  1933  1935  1937 Budapest díszvilágításának a kiépítése 1935-től egyre nagyobb lendületet kapott. Az esti látvány összhatását már tudatosan tervezték. Ekkor készült el a Millenniumi Emlékmű oszlopának, az Országháznak és a Királyi Várnak a díszvilágítása. A dunai panoráma kezdett egységessé, összehangolttá válni. A Lánchíd első, lámpafüzérekből álló díszkivilágítása 1937 májusára elkészült. A vasszerkezet kecses ívét a jobb és a baloldalon két-két lámpasor rajzolta ki. A két kapuzat külső és belső körvonalait, a párkányzat és az oromzat éleit szintén egy-egy lámpafüzér hangsúlyozta. A "lámpaszalag" hossza több mint két kilométeres volt. A 4204 darab lámpából álló díszvilágítás a korabeli Európában is párját ritkító, igazi szenzáció volt. A kivilágított Lánchíd ezáltal a főváros egyik szimbólumává vált. |
|
Szent István halálának 900. évfordulóján
nagyszabású ünnepségsorozat volt Magyarországon, ami a fővárosi díszvilágítás
fejlesztésére is serkentőleg hatott. Főleg egyházi témájú szobrok és műemlékek
díszvilágítása készült el, de kibővítették a Hősök tere világítását is. Bővült a
Citadella díszvilágítása, fénybe borult a Szent Gellért-szobor alatti vízesés,
és a Szent István-bazilika kupolája. A II. világháború előtti utolsó
díszvilágítási munka az 1939-ben elkészült városligeti Vajdahunyadvár
volt. Teljes sötétség után A Honvédelmi Minisztérium elsötétítési rendeleteinek megfelelően az Elektromos Művek 1941-től üzemen kívül helyezte a díszkivilágításokat. Budapest ostroma után azonban már 1945-ben néhány kisebb, főként szovjet emlékmű "kötelező" díszvilágítást kapott. Az első igazán jelentős esemény azonban az újjáépített lánchíd fényrendszere volt. A világítás művészi céljait és hatását tekintve erősen különbözött a háború előtti megoldástól. Eltekintettek a láncok ívének kivilágításától, csak a kapuzatokat mutatták be. A nagy teljesítményű, erős fény-árnyék hatást keltő súroló fényekkel a kapuzat világítása művészi hatást keltett. A párkányokon elhelyezett 192 darab lámpatesttel, és a pillérek megvilágításával a már csillogó víztükörrel is létrejött a kapcsolat.  1944 |
|
| "Takarékos évek" Egy város lakóinak hangulata attól is függ, milyenek az esti fények. Akkor is ha az adott korban lehetőség szerint nem szívesen vannak az utcán az emberek. Az 1950-1966-ig terjedő időszakban a gazdasági nehézségek és a helytelenül értelmezett takarékossági szempontok nem kedveztek a díszvilágítás fejlődésének. A politikailag fontos szobrok, emlékművek megvilágításán kívül szinte csak az Országház díszvilágítása lehetett fontos.  Tudatos látványépítés A hetvenes éveket bátran nevezhetjük a budapesti díszkivilágítás virágkorának. A tudatos, egymásra épülő fejlesztés, a gyors ütemű bővülés eredménye volt a dunai panoráma kiteljesedése, több kisebb városképi együttes, esti színfolt létrejötte. Budapest esti látványa újra világhírű lett. Először valósult meg az, hogy egy jelentős műemlék, a Mátyás-templom teljes tömegét kivilágították.  1965  1970 A fejlesztés csúcspontja 1970 tavasza volt, amikor elkészült a Budavári palota kivilágítása és a Lánchíd díszvilágításának korszerűsítése. A háború előtti megoldással ellentétben most a Vár teljes épületegyüttesét - beleértve a történelmi várfalakat és tornyokat is - megvilágították. A Lánchíd harmadik díszvilágításának tervezésekor egyesítették az előző két megoldás előnyeit. Az ívek füzérvilágítása mellett a kapuzatok és pillérek fényárvilágítása is megvalósult, így a híd minden műemléki értéke művészi megvilágításban lett látható. |
|
Újabb kihívást jelentett a díszvilágításokat
tervező művészeknek a belvárosi templom megvilágítása, hiszen itt alkalmaztak
először színes lámpákat. A 15 különböző színű fémhalogén lámpa kipróbálása után
a főhomlokzatot fehér fényű, míg a zöld toronysisakot speciális tallium- és
indiumjodidot tartalmazó fémhalogénlámpákkal világították meg. A következő
években új díszvilágítást kapott az Országház kupolája, majd a dunai homlokzat
is. 1974  1981 Az óriási fejlesztéseknek a hetvenes évek végén jelentkező energiaválság vetett véget. Egyetlen kivételként a Hősök tere említhető, ugyanis az 1981-es építészeti felújítással együtt a díszvilágítását is átépítették. Bár a műtárgyak díszvilágítása a fővárosi közvilágításának költségvetéséből alig egy százalékot jelent, az akkor városvezetés látványos intézkedést akart hozni. Ez sikerült is. A díszvilágítási stop valóban látványos visszaesést hozott, de az energiafelhasználás helyett a turizmusban. Egy új fénykor kezdete A fejlesztés csak 1985-ben indult meg újra, méghozzá a Vajdahunyadvár új díszvilágításának kiépítésével. Ekkor készült először olyan változat, amely az épületegyüttes külső és belső homlokzatát egyaránt bemutatja. A nagynyomású nátriumlámpák bensőséges sárga hatásával, a fény-árnyék játékosságával, romantikus benyomást keltő, vonzó díszvilágítás létesült.   A siker nem maradt el most sem, és ez elegendő volt ahhoz, hogy 1987-ben rekonstruálják a Szent Gellért-szobor díszvilágítását is. Az év nagy újdonsága azonban mégiscsak a Lánchíd új fényruhája volt. |
