Kisfaludi Strobl Zsigmond

2007. október 07. 20:44 - veni75

(Alsórajk, 1884. júl. 1. - Budapest, 1975. aug. 14.)
szobrász

Az Iparművészeti Iskolán négy éven át Mátrai Lajos és Lóránfi Antal tanítványa volt. Közben Stróbl Alajos műtermében is dolgozott. Zala vármegye ösztöndíjával egy évig Bécsben tanult, hazatérése után a Mintarajziskolában folytatta tanulmányait, a mestere Radnai Béla volt. Első jelentős kiállítása 1909-ben a budapesti Művészházban volt. Finale (1911) című hármas aktjával 1912-ben elnyerte a Rudics-díjat, és ennek köszönhetően itáliai, franciaországi és belgiumi tanulmányutakon vett részt. Nagy hatással volt művészetére a jeles német szobrász és teoretikus, Adolf Hildebrand szigorú esztétikája, klasszikus fegyelme.

Az I. világháborúban mint katona készített portrékat. Ekkoriban (1918) formázta meg Ijász című szobrát is; melyet előbb a Margitszigeten, majd 1929-ben a Városligetben állították fel. A két világháború között számtalan alkotást készített az apró porcelánfiguráktól az életnagyságú szobrokig (pl. nagykanizsai hősi emlékmű, Szent Imre herceg, Bp., 1930). Nagyon sok jeles személyiség portréját örökítette meg (Iványi Grünwald Béla, 1924; Györgyi Dénes, 1923; G. B. Shaw, 1932; Pásztor János, 1934; Erzsébet angol trónörökös, 1937). Ebben az időben járt Angliában, ahol mint szobrászművész is jelentőset alkotott (Hamilton tábornok szobra a skóciai Aberdeenben). Egyik legismertebb műve volt a Gellért-hegyen felállított Felszabadulási emlékmű (1947). 1952-ben mintázta meg a Parlament előtti Kossuth-emlékmű főalakját, majd 1953-ban a Millenniumi emlékmű új Rákóczi- és Kossuth-figuráját. Már nyolcvanéves elmúlt, amikor felállították Egerben a Végvári vitézek (1968) című szoborkompozícióját. A hazai kiállítások mellett külföldi tárlatokon is bemutatkozott (1935-ben Londonban; 1955-56-ban Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, Lvovban; 1958-ban Prágában; 1959-ben Pozsonyban).

Munkásságának elismeréseként Kossuth-díjat (1950, 1953) valamint kiváló művész (1952) címet is kapott. Több mint ötven alkotása áll Magyarország közterein. A Magyar Nemzeti Galéria, a zalaegerszegi Göcsej Múzeum és több külföldi gyűjtemény (British Museum, Ermitázs, Puskin Múzeum) őrzi műveit.

Kisfaludi Strobl Zsigmond 1927-ben került kapcsolatba a Herendi Manufaktúrával: ekkor kérte fel Gulden Gyula ügyvezető igazgató egy olyan, magyaros jellegű figura elkészítésére, amely porcelán-kivitelezésre is alkalmas. Így született meg 1928-ban a 38,5 cm magas Pengéjét vizsgáló huszár, illeszkedve ahhoz az 1920-30-as években követett művészeti irányzathoz, amely témáját a magyar nép életéből, illetve a keresztény vallásból merítette.

A két világháború közötti időben a Manufaktúra művészeti vezetőinek (Telcs Ede, Richter Aladár és Hubay Andor) választása alapján számos ismert magyar iparművész kapott megbízást magyaros porcelánfigurák tervezésére, akik a kor ízlését követő darabjaikkal - a gazdasági világválság ellenére - biztosították a Manufaktúra sikeres működését. Ehhez a sikerhez nagyban hozzájárult Kisfaludi huszárfigurája is, amely - az 1933-ban elkészült 23,5 cm-es kicsinyített másával együtt - évről évre népszerűbb lett olyannyira, hogy mára a Manufaktúra egyik fénykorának - a 20-as, 30-as éveknek - szimbólumai közé nőtte ki magát.