A fővárosi közgyűlés 1894. III. 21-én indítványozta a budapesti szobor felállítását - és emellett az országos temetést, síremlék felállítását, a Hatvani utca átkeresztelését Kossuth Lajos utcává. Ezt el is fogadták és 1894. március 30-án az utcatáblákat már ki is szegezték, és a gyűjtésre megalakult az országos szoborbizottság is. A pályázatot 1903-ban írták ki a szoborra, melyre 12 pályamű érkezett be, a legsikerültebb Margó, Róna, Kallós és Horvay terve volt, de el nem fogadták. 1906-ban újabb pályázatot írtak ki, amit Horvay János nyert meg. Szobra 1914-re már elkészült volna, de kitört az első világháború, így a munka 1927-ig elhúzódott. Horvay alkotásán széles mészkő talapzaton állt Kossuth Lajos (akit magvetőként ábrázolt) és az első felelős minisztérium 8 tagjának szobra. A carrarai márványból készült szobrok körülbelül 3 méter magasak voltak. A nyolc miniszter a következő volt: Batthyány Lajos gróf miniszterelnök és Szemere Bertalan belügyminiszter, Deák Ferenc igazságügy- és Mészáros Lázár honvédelmi miniszter, Széchenyi István gróf közmunka- és kereskedelmi miniszter, Eötvös József báró nevelésügyi miniszter, Klauzál Gábor ipar- és földművelésügyi és Eszterházy Pál herceg a király személye körüli és külügyminiszter. A mögöttük húzódó magas kőfal túloldalán népmozgalmi dombormű volt: búcsú a feleségtől és gyermektől, egy kitörő lelkesedésű férfi és egy ifjú dobos, harci lobogót hordozó öreg, felnőtt fiával harcra kész és már egy vérrel áldozó sebesült katona. Ezt az emlékművet 1952-ben lebontották, és először a Mező Imre úti temetőbe, majd Dombóvárra került, ahol sokáig hevert széjjelszedett állapotban, majd 1972-ben egy-két alakos egységekre széjjelbontva, és a domborművet is külön felállítva a Béke parkban helyezték el. |
|
| A lebontott Horvay-féle Kossuth-szobor helyett
1951-ben új emlékmű felállítását határozták el, ami 1952-ben meg is történt.
Kossuth alakját Kisfaludi Strobl Zsigmond a mellékalakokat Kocsis András és
Ungvári Lajos mintázták. A balatonalmádi vöröskőből készült talapzat mintegy 15 méter hosszú. Kossuth Lajos álló bronzalakja mintegy 5 méter magas, és a mellékalakok (parasztasszony gyerekkel, levett süvegű paraszt, katona, munkás fegyverrel, diák karddal, csikós bő gatyában fegyverrel) bronzszobra is közel 4 méteres. |
| Kossuth Lajos (Monok, 1802. szept. 19. - Torino, 1894. március 20.) államférfi Kossuth László és Wéber Karolina gyermekeként protestáns, függetlenségi hagyományokat őrző köznemesi-értelmiségi családba született, szülőháza ma emlékmúzeum. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és a sárospataki főiskolán végezte, 1823-ban ügyvédi vizsgát tett Pesten, némi gyakorlat után Sátoraljaújhely városi ügyvésszé fogadta. 1832-től 36-ig szerkesztette a kéziratos Országgyűlési Tudósításokat. Tevékenysége miatt 1837. május 5-én letartóztatták, 1840-ben az országgyűlés nyomására nyerte vissza szabadságát. Ezután jelentette meg a Pesti Hírlapot, amelyben fellépett a feudális kiváltságok ellen, és polgári szabadságjogokat, az ország alkotmányos függetlenségét követelte. Nem vette azonban figyelembe a nemzetiségek követeléseit; ezért összeütközésbe került Széchenyi Istvánnal. 1844 derekán a kormányzat eltávolította a Pesti Hírlaptól. Ő szervezte meg az első hazai Iparműkiállítást, kezdeményezője lett a Magyar Kereskedelmi Társaság, majd a Gyáralapító Társaság megalakításának és a vámkedvezménnyel az országra zúdított osztrák iparcikkek ellen bojkottot hirdető Védegyletnek. Az Ellenzéki Párt hivatalos programjául fogadta el az általa szerkesztett Ellenzéki Nyilatkozatot. Az utolsó rendi országgyűlésen (1847) Pest megye követévé választották. 1848-ban döntő szerepe volt az áprilisi törvények megfogalmazásában és megszavaztatásában. Kossuth volt az első felelős magyar minisztérium pénzügyminisztere. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A Magyarország különállását és területi egységét semmibevevő alkotmányra válaszul 1849. április 14-én javasolta a Habsburg-ház trónfosztását, amit az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kossuthot kormányzó elnökké választották.  |
|
|
| 1848-ban döntő szerepe volt az áprilisi törvények
megfogalmazásában és megszavaztatásában. Kossuth volt az első felelős magyar
minisztérium pénzügyminisztere. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó
hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta
elnökévé. A Magyarország különállását és területi egységét semmibevevő
alkotmányra válaszul 1849. április 14-én javasolta a Habsburg-ház trónfosztását,
amit az országgyűlés egyhangúlag elfogadott. Kossuthot kormányzó elnökké
választották. A világosi fegyverletétel után emigrált, Angliában és Amerikában népszerűsítette a független polgári Magyarország ügyét, majd halálig turini (Torino) remeteségben élt. Ott dolgozta ki a Duna-konföderációjára vonatkozó terveit is. Hazaküldött leveleiben intett a nemzeti érdekek következetesebb védelmére, a demokratikus törekvések támogatására. 1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami felháborodást váltott ki; a városok és községek hosszú sora díszpolgárrá választotta. Budapesti temetése a megrendült nemzet gyászünnepe volt, síremléke a Kerepesi temetőben áll. |
|
|
| Kossuth Lajos mauzóleumát Gerster Kálmán építette
eklektikus stílusban 1903-1909 között. A szobrokat - az oroszlánt legyőző
géniuszt, a koronás nőalakot, a bejárat melletti oroszlánokat - Stróbl Alajos
mintázta. A kupolás belső tér közepén áll Kossuth Lajos díszes szarkofágja, kétoldalt a falfülkékben családtagjai nyugszanak, köztük két politikus fia. A kupolát borító mozaikot Róth Miksa készítette Kölber Dezső kartonja alapján. Az 1848/49-es szabadságharcosok sírkertje veszi körül a mauzóleumot, amelyet Kossuth Lajos földi maradványainak hazahozatalát követően építettek. Építésze a mauzóleum mögött nyugszik a 39. parcellában. |
| Kossuth Lajos Emlékmúzeum,
Monok A ház északi udvari szobájában született Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én. A múzeum az életpályájából az indulást és az emigrációban eltöltött éveket részletezi. A bemutatón számos Kossuth-relikvia látható. Kossuth monoki szülőházában 1949-ben nyílt először kiállítás a szabadságharc bukásának 100., Kossuth halálának 55. évfordulóján. Az emlékmúzeumot 1963-ban nyilvánították a Magyar Nemzeti Múzeum intézményévé, akkortól a hazai Kossuth-kultusz ápolásának egyik központja. A ma látható kiállítás 1994-ben, Kossuth Lajos halálának 100. évfordulóján nyílt meg.  Az épület hat termén végighaladva Kossuth Lajos életútjával ismerkedhet meg a látogató. A kiállítás rendezői hangsúlyozottan jelenítették meg az életpálya zempléni vonatkozásait. Az újhelyi, az eperjesi és a sárospataki tanulóévek bemutatása után Kossuth közéleti szereplésére irányult a figyelem. Az 1830-as évekre Kossuth Zemplén politikai mozgalmában meghatározó személyiséggé vált. Innen egyenes út vezetett az országos politikai élet színpadára, melynek fő momentumai jól ismertek. Kevésbé ismertek viszont Kossuth emigrációs évei. A törökországi Sumen, majd a kisázsiai Kütahya után az Egyesült Államok volt a következő állomás. E látogatás - a magyar függetlenségi mozgalom propagálásán túl - az emigráció gazdasági alapjának megteremtését is szolgálta. Ekkor születtek - a numizmatikusok körében oly nagy becsben tartott - Kossuth-dollárok. 1852-től Anglia, majd az 1860-as évektől Olaszország adott otthont Kossuthnak, aki reménykedett az európai politikai helyzet kedvezőre fordulásában, a magyar függetlenség kivívásában. Kossuth a kiegyezés után - miközben éberen figyelte a magyarországi eseményeket - emlékiratainak megírásába kezdett és természettudományi kutatásokat is folytatott. 1894. március 20-án hunyt el Turinban. |
|
| Arcvonásait gipszből készült halotti maszkja őrzi
a kiállításon. Az igényesen installált, s imponáló tudományos alapossággal készült kiállítás bővelkedik Kossuthhoz kötődő tárgyakban - a családi bútordaraboktól a kormányzóelnöki díszkardig. A kiállítás befejező szakaszában megjelennek a Kossuth-kultuszt reprezentáló népművészeti, iparművészeti alkotások; poharak, tányérok, dísztárgyak. Ezeken egy nemzet szeretete, élő emlékezete és nosztalgiája tükröződik. A Kossuth Lajos Emlékmúzeum oldalszárnyában, Monok XX. század eleji paraszti lakáskultúráját bemutató kiállítás látható, az épület pincéjében pedig egy hegyaljai szőlősgazda pincéjének rekonstrukciója. |
Kerepesi temető
A Kerepesi, hivatalosan Fiumei úti
sírkert Budapest legrégebbi ma is használatban lévő keresztény temetője - egyben
Európa egyik legnagyobb nemzeti panteonja. 1847-ben létesítették.
A
Kerepesi temető neves magyar személyiségek nyughelyéül szolgál. Számos
történelmi család és személyiség meuzóleumát is láthatjuk itt. Többek között itt
nyugszik Batthyány Lajos, Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, de az
itt nyugvó kiemelkedő személyek - tudósok, művészek, államférfiak - névsora és a
művészi kivitelű síremlékek száma szinte beláthatatlan.
A Kerepesi temetőben
temették el többek között Ady Endrét, József Attilát, Mikszáth Kálmánt, Móricz
Zsigmondot, Blaha Lujzát, számos szobrászművészt, festőművészt, zeneszerzőt és
kiváló építészt, például Stróbl Alajost, Lechner Ödönt, Hauszmann Alajost.
Külön parcellában temették el az 1949-ben koncepciós perekben halálra
ítélt magyar kommunistákat, így például Rajk Lászlót.
Az 1950-es években a
temetőt zárttá nyilvánították és főleg baloldali politikusokat temettek el
állami pompával. 1993-ban ide temették Antall Józsefet, a kommunizmus utáni első
demokratikusan választott kormány miniszterelnökét is.
A sírkertben
működik a temetési kultúra Európában egyedülálló Kegyeleti Múzeuma.
