Képzeletben még
jók vagyunk, mint rég
álmainkban még
minden, minden
szép
bárcsak tudnám,
hová s mért tűnt el annyi érzés
fáj, hogy így
történt,
a szó is nehéz.
Bántottál, szavad szíven talál
tudom, nem
számít, mégis fáj.
Bántottál, és most úgy nézel rám,
tőlem ezer mérföldnél
is
messzebb vagy talán.
Visszafordulnék
egy bíztató szóért.
Ha
úgy volnánk, mint rég,
el sem indulnék.
Bárcsak azt
érezném,
semmiség, ami történt
nem temetném el
a kettőnk
szerelmét.
Bántottál, szavad szíven talál
ne félj, nem sírok, mégis
fáj.
Bántottál, néha úgy nézel rám,
távolabb vagy minden nappal már
nem
hagyod, hogy elmondhassam,
rossz vagy hozzám.
Bántottál, túl vagy
minden csodán,
mi csak ránk várt sok év során
bántottál
s végre látnom
kell már,
neked, amit én adhattam
ennyit ér csupán.