A KI ELÁRULJA, HOGY SZIVE VAN.

Semmit sem rejteget a civilisált ember annyira, mint a szivét. Még a bűnét sem.

A kiről megtudják, hogy szive van, azt kigúnyolják, kifosztják, megcsalják. Az ember rajta tartja a kezét a szivén, mint a pénzes tárczáján, mikor ezt a feliratot megpillantja: "Gare aux voleurs". Az egész világ tele van szívtolvajokkal. Aztán szivet lopni épen úgy nem bűn, mint macskát lopni. Szívtelennek lenni olyan jó, mint beojtva lenni a himlő ellen. "Aes triplex circa pectus" (hármas pánczél a mellen). Egész tudomány ez.

A szívtelenség tanának a legfelső iskolája a világhirű játékbarlang.

Az egész világból rajzanak ide. Öregek és fiatalok. Még jó, hogy tizenkét éven aluli gyermekeknek tilos a belépés a játékterembe. Ott jönnek össze a tisztességes úrhölgyek és a kokottok. A szivét mindenki otthon hagyja. Szívről csak a fürdőorvos előtt szoktak beszélni, aki aztán megállapítja a szívtágulást, szívelhájasodást, szellentyűbillenést, s praescribál gyüszüvirágot, farkasalmát. A szív igazán alkalmatlan orgánuma a testnek. Momus következetesen róhatta volna meg szokása szerint Jupitert, az emberalkotót, hogy miért adott annak ilyen gyarló életszabályozót: nem tudott a helyett egy remontoárt helyezni az erei és idegei góczába?

Azt pedig egyáltalán le kell tagadni, hogy a lélek a szívben lakik. Hogy a lélek halhatatlan, azt a vallás dogmái miatt el kell hinnünk: igen is van lelkünk, mihelyt meghalunk. Akkor annak feladata a spiritista üléseken megjelenni s kérdésekre feleleteket adni. Ez az előkelő világ meggyőződése. De a míg élünk, mi az ördögöt akar velünk a lélek? Teszszük azt, a mit a testünk kiván. A mig élünk, addig csak testünk van: azontúl aztán ám lássa a lélek, hogyan él tovább - ha kedve van hozzá.


http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/jokai/sirko/html/index.htm