"Egy fáradt ásatási nap után… amikor lefelé jövet visszanéztem a hegyre… pillanatra óriás piramisként jelent meg a szemem előtt. Vízióm volt valósággal a fáradtságtól. Arra gondoltam, mivel az egyiptomi teológia már az óbirodalom idején azt tanította, hogy a királyok lelke haláluk után csillaggá lesz, ezért a piramisok bejáratait, illetve a lelke számára már kijáratait, mindig az északi oldalon helyezték el, hogy az Északi Sarkcsillag körüli úgynevezett cirkumpoláris, soha le nem nyugvó csillagcsoportra mutasson… S erre egy pillanat alatt jöttem rá, végre, három év után ez a 4000 éves templom feltárta az utolsó titkát. Rájöttem, merre lehet a királysír: pontosan északra kell lennie a templomtól, valahol a katlanban." (Jenik Péter: Templom Théba koronáján. Napi Magyarország. 1998. május 30.)
Mindez 1997 januárjában történik. Egészen pontosan január 6-án, Epifania, azaz Vízkereszt napján. A keresztény teológia erre az időpontra helyezi a Jézus elébe járuló csillagvezérelte háromkirályok imádását, tehát a "világ" hódolatát a "megváltás" előtt. A jelkép gyönyörű. De azért szükséges elmondani, hogy hol tart ekkor a teammunka. A vége felé. A Thot-hegyi középbirodalmi vályogtemplom járószintje meg van határozva (ami rutinmunka). A dedikációs feliratok meg vannak fejtve (ez valóban Vörös érdeme). A rengeteg kerámiamaradvány összegyűjtve és részben rekonstruálva (ez valójában Pudleiner feladata, aki még másfél évig fog rajtuk dolgozni). A középbirodalmi templom alatt eddig csak sejtett, de ezúttal pontosított archaikus kori kőtemplom tengelyvonala meg van határozva (ez a kőtemplom a maga nemében szenzáció, de csak a maga tudományos nemében). Valamint a templom közelében sejtett és csak nyomaiban föllelhető, úgynevezett Szed-fesztivál királyi palota alaprajza föl van skiccelve (az épület mibenlétét azóta is vitatják). Ahogy Vörös később fogalmazott, "gyakorlatilag minden meglett, mindaz előkerült, amit egy középbirodalmi templom romjai alatt sejthettünk".
Minden? (A kutatás valódi meritumáról szóló részletes beszámolót lásd: Liptay Éva-Mayer Andrea: Thot-ális káosz. Buksz, 1998. Tél.) És erre a "mindenre" kellene a további szponzorációt megszerezni egy ganzostól vagy egy komplexestől? Még egy amatőr régész hungarocomostól is nehéz lenne. Ez nem több, igaz, nem is kevesebb, mint ami elvárható a térségben folytatott ötödik és a sorban is ötödrendbéli szenzációt rejtő ásatástól. A tanulság talán még ennél is kevesebb. Tudvalévő: a gyér tárgyi leleteknek a kairói Egyiptomi Múzeumban lesz a helye, a nemzeti vagyont aligha fogják gazdagítani. Sejthető: a dolog spirituális hozadéka sem lesz könnyen kommunikálható. Mert, ugye, két istenség is játszik az ügyben. A "páviános" bölcsességisten, a Thot, és a "sólymos" napisten, a Hórusz, de ez így vagy sok, vagy kevés a nagyközönség számára. Sok, mert se az "egy az isten" monoteizmusa felé, se a "szentháromság" triadikussága felé nem hajlítható a mindenáron fogózkodókat kereső keresztény képzelet.
De ahol nagy a szükség, közel a segítség. Álljunk meg egy pillanatra mi is a hegyről leballagó Vörös Győzővel együtt, és adózzunk igazi elismeréssel és minden irónia nélkül az intuíció tiszta formája, a vitathatatlan tehetség megnyilvánulása előtt. Mert a fiatal egyiptológusban nem az az értékelendő, hogy megtalálta-e vagy nem találta meg a fáraó sírhelyét. (Nem találta meg.) Nem az a nagyszerű, hogy rálelt vagy nem lelt rá minden idők legkorábbi kopt freskójára. (Nem ő lelt rá először, és nem ez a legkorábbi.) Az a figyelemre méltó, hogy fölfedezte: az ő pillanatnyi közösségének, a tudományos társadalomnak a szabályait egy diszfunkcionálisan működő médiatársadalom abban a pillanatban hatálytalaníthatja, amint a tudomány nyelve bármely más nyelvvel összeütközésbe kerül. Ez a "bármely más" ugyanis egyszerűen "fölülüti" az ok-okozati racionális érvrendszert. Mint ász a királyt a pókerban.
Ennek megértéséhez erősebb transz, tisztább vízió kell, mint egy cirkumpolárisból következtetett faraonikus bejárat megsejtéséhez. Mert lehet, hogy Vörös egyiptológusnak szélhámos, de hogy amatőr szociológusnak zseni, az biztos. A vízió-ügy ettől fogva nem hagyja el. Ettől a perctől kezdve a mosolynak nem kell az arcáról lehervadnia. Ő tudja, amit tudnia kell az igazi érvényesüléshez egy modernitás utáni világban. Nem a fogyasztóiban, hanem a "posztmaterialista értékekre fogékony" irracionalitás gazdasági érdekektől jól aládúcolt körülményei között.