"Hétévesen, a székesegyházban, ministrálás közben világosodott meg bennem, mi is akarok lenni. Az olvasmány az Exodusnak azon részéről szólt, amikor Mózes és Áron megjelennek a fáraó előtt… Ettől kezdve csak Egyiptommal kapcsolatos könyveket kezdtem olvasni…" Az isteni rendelés tudomásunk szerint e pillanattól szegődik mellé, de módunk van nagy vonalakban e rendelés állomásait szakaszról szakaszra követni.
"Egy gyónás végeztével, amikor penitenciát vártam, így szólt Bíró László püspöki titkár: Mondd, fiam, mi akarsz lenni? Egyiptológus, válaszoltam, mire behívott magához, a könyvespolchoz lépett, és leemelte a Fény és káosz című Kákosy-munkát, majd odaadta. Nézd ezt az embert, mutatott Kákosy fotójára, most fölmész hozzá Pestre, bemutatkozol, és elmondod, mi akarsz lenni. Ez a penitenciád." (B. Cs. [azaz Bartal Csaba, Vörös televíziós szerepléseinek rendszeres társalkotója]: A magyar Champollion. Napi Magyarország, 1998. március 27.)
"Nekem az a hivatásom, hogy Egyiptommal foglalkozzak. Azért vagyok a világban, hogy valakiért teljesítsem ezt. Hangsúlyozom, nem valamiért, hanem valakiért. Egészen pontosan: Isten dicsőségére." (Hovanyecz László: Eltűnt évezredek bizalmasa. Népszabadság, 1998. május. 30.)
De talán nem is helyénvaló a hivatás szó, az őt támogató sajtó föllépésének korai időszakától kezdve szívesebben is fogalmazza másként a vele kapcsolatos különös motivációt. "A koránál is fiatalabbnak látszó ifjú régész (!) Pécsett végezte iskoláit… Hétéves korától tudatosan készül az egyiptológusi pályára, amelyet nem hivatásnak, de küldetésnek tart." (Havasi János: Szent küldetés a Thot-hegyen. Magyar Nemzet, 1996. október 3.)
A küldetéstudat valódi természetéről a meglátogatott és mentorának megnyert Kákosy László nyilván nem sokat sejt. Ő lát egy tizenhat éves, angolul elég jól tudó, az alapkönyveket már elsajátító, kedves és meggyőző beszédű fiatalembert. Ő úgy tudja, hogy karrierbabér az általa művelt szakmában nehezen terem. Ritkán indul a szak. Tizenkettőből tíz az abszolutórium előtt kimarad. Pénz nincs, hírnév még annyira se. Mi a kockázat, ha gimnazistaként vág bele az egyetemi tanulmányokba? Legföljebb abbahagyja… (Mint ahogy később, a Pázmány Péteren fölvett teológia szakot abba is hagyja.) Ma már nem így látná, és másképpen is irányítaná tudományos utánpótlásának ügyét, de ez még sok keserű lecke előtt, még 1988ban történik.
Nehezebben rekonstruálható az a képességcsomag, amellyel Vörös intellektuálisan valóban rendelkezik. Hogy a hitbéli gazdagság dolgában jól áll, arról sokat tudni - leginkább a sajtóban sűrűn fölfakadó vallomásainak köszönhetően. De a nem hitbéli dolgok forrásai - a későbbi események kombattáns légköre miatt - végletesen ellentmondóak. A kollégák közül van, aki úgy fogalmaz, hogy "az »ifjú Champollion« tárgyi tudásának hiányosságairól, zavaros gondolkodásáról, melléfogásairól már egyetemi tanulmányai során legendák keringtek évfolyamtársai és tanárai között" (Pécsi Ágnes: A király meztelen. Szikomor internetújság, 1998. november 18.)
Tanárai sem a zsenire emlékeznek - gyűjt róla hasonló információkat egy újságíró - "esetenként a félév elvégzése is nehezére esett. Egyiptológiai szakdolgozattal nem rendelkezik. Saját tudományos teljesítménye jóval elmarad korosztályának legjobbjaitól." (Makkay János: Az egyiptomi expedíció kérdőjelei. Kis Újság, 1998. június 30.) De hát ők perben-haragban állnak, jóindulatra meg nincs okuk. Szoros közelítésben a Jézus és Egyiptom című dolgozat ugyanis már "túlkoros". Végül is Egyiptom Kleopátrával halt Krisztus előtt 30-ban.
A másik oldal véleményezéseiből persze más kép kerekedik, de hát az ő elfogulatlanságukhoz is férhet kétség. Kákosy László, a tanár, mentor, sokáig az egyetlen igazi fölöttes, Maróth Miklós, a katolikus egyetem rektora, jelenlegi munkahelyének főnöke, valamint a kitartó szponzorok, Fitos Zoltánnal, a Ganz Gépgyár Holding vezérigazgatójával az élen: ugyan mit mondjanak védencükről saját becsületük sérelme nélkül? (Más kérdés, hogy Kákosynak egy ponton túl ki kellett hirdetnie saját megszenvedett fölismerését, de erről később.)
Maradna a nyelvtudás bizonyítása, de mintha a nyelvvizsgapapírok tárgyi bizonyítékaival e kormányzati ciklus közéletének nem volna szerencséje. Mindenesetre elgondolkoztató egyik korai interjújának az a passzusa, mely szerint "óegyiptomi hieroglifikus nyelvből felsőfokú nyelvvizsgám van, akárcsak koptból. Utóbbit tolmácsszinten beszélem. Amikor itt járt Pannonhalmán az alexandriai pátriárka, én fordítottam." (Kozma Ferenc: Thot-hegyi rajt-cél győzelem. Baranyanet, 1997. május 17.) Merthogy "ilyen nyelvvizsga egyszerűen nem létezik - írják erről. (Pécsi Á., uo.) - A kopt nyelvet még a kolostorokban élő szerzetesek sem beszélik! Kopt nyelven nem kommunikálnak." Semmi baj. Lesz még nagyobb eltérés is a Vörös-féle kommunikáció és a Vöröst cáfoló argumentáció között.