Heti Válasz, 2001.november 05.
Vörös Győző
egyiptológus legújabb kutatásai
Alighogy szeptember elején a Budapesti
Műszaki Egyetemen bemutatták a fiatal magyar egyiptológus, Vörös Győző új
könyvét, a kiadott példányok nagy részét már el is kapkodták a legtöbb
könyvesboltból. A könyv Vörös Taposiris Magna-i ásatásainak első háromévi
eredményeiről számol be. Néhány hónappal korábban szintén a műegyetem
építészettörténeti és műemléki tanszékére adta be a szerző azt a doktori
disszertációt, amely a most megjelenő Taposiris Magna - Isis kikötője alapjául
szolgált. A könyvhöz Gaballah Ali Gaballah, az egyiptomi kulturális minisztérium
régészeti legfelsőbb tanácsának államtitkára írt - a kutatócsoport munkájának
eredményeit méltató - előszót.
Az ásatás során megtalált,
Isis istennőt ábrázoló fekete gránit kultuszszobor feje
Vörös Győző három
évvel ezelőtt, 1998-ban megjelent, Templom Théba koronáján című könyve igen
nagy, olykor személyeskedésektől sem mentes vitát váltott ki a hazai szakmai
berkekben. Miközben külföldön elfogadták, Magyarországon sokan kétségbe vonták,
hogy a Théba melletti Thot-hegyen valóban Egyiptom legkorábbi kőtemplomát tárták
fel, s hogy Montuhotep Szankharé középbirodalmi fáraóé a megtalált sír - amint a
könyv állította. A hazai elismerés hiánya nem kedvetlenítette el az ifjú
egyiptológust: 1998-ban, az egyiptomi kulturális minisztérium régészeti tanácsa
által kijelölt új kutatóhelyen még nagyobb elszántsággal vetette bele magát a
munkába.
A rendíthetetlen kutatókedvnek meg is lett az eredménye: a
Taposiris Magna-i ásatásokat bemutató művet valószínűleg nem fogadják majd a
korábbihoz hasonló ellenszenvvel bírálói. Ezt nemcsak a disszertáció kiváló
minősítése bizonyítja, hanem Mezős Tamásnak, a Budapesti Műszaki Egyetem
dékánhelyettesének bemutató szavai is alátámasztják, aki szerint Vörös Győző
igen alapos kutatással jelentős tudományos és kultúrtörténeti eredményeket ért
el. A nemzetközi elismerés jeleként pedig Vörös Győző lehetőséget kapott arra,
hogy 2002 tavaszán, az alexandriai könyvtár ünnepélyes megnyitóján mutassa be
könyve angol nyelvű kiadását.
A napjainkban Abu Sir nevet viselő,
Alexandriától negyvenöt kilométernyire nyugatra található Taposiris Magna az
ókorban kikötőül szolgált. A régészeti lelőhelyet ma két fő műemlék uralja: egy
húsz méter magas kőtorony és egy ókori akropolisz romjai. A kisebb-nagyobb
megszakításokkal kétszáz éve folyó kutatások alapján a szakmabeliek körében
határozott álláspont alakult ki a taposirisi emlékekről. A kikötőben fennmaradt
templomromokról nagy bizonyossággal állították, hogy befejezetlen templom
maradványai, amelyet Osiris istennek építettek volna a Ptolemaiosok korában. A
kőtoronyról pedig mind ez idáig azt vallották, hogy az alexandriai Pharosnak, az
ókori világ hetedik csodájának kicsinyített mása.
A kőtorony napjainkban a
feltárások helyszínén
Vörös Győző lapunknak elmondta: amikor 1998-ban a
taposirisi területet kérte következő ásatása helyszínéül, a régészeti hivatal
illetékese meglepődött választásán. Nemcsak azért, mert túl fiatalnak találta a
kiemelt koncessziós terület elnyeréséhez, hanem azért is, mert úgy vélte:
Taposiris Magna befejezetlen templomának romjai semmiféle meglepetést nem
rejthetnek. Vörös Győző érvei mégis meggyőzték őt: igaz, hogy fiatal, de így
legalább egész életét erre a kutatásra áldozhatja - mondta. Ami pedig a
templomot illeti: Sztrabónnál, az ókori geográfusnál talált egy mondatot, amely
szerint Taposiris Magnán "nagy népünnepeket szoktak tartani". Ha pedig ez igaz -
márpedig inkább hihetünk a tudós sok kiadást megélt korabeli munkájának, mint az
utókor eredményeinek -, akkor a templomot befejezték. Ez azonban még
bizonyításra szorult.
Másfél évi szakadatlan munka után ez is sikerült.
Az ásatások során előkerült korinthoszi féloszlopok egyikén ugyanis egy kicsi,
vékony, vörösre festett vakolattöredékre bukkantak, majd számtalan továbbira,
amelyek csak befejezett épületről származhatnak.
Ennél is megdöbbentőbb
volt, ahogy Vörös Győző rájött: Isisnek, nem pedig Osirisnek szentelték a
templomot. Amerikai útja során ugyanis kezébe került egy kiadvány, egy
nagyszabású, az Isis-kultusz emlékeiből rendezett kiállítás katalógusa. Isis
istennő Fiesoléből származó (Olaszország), fél életnagyságú, fehér márvány
szobrának képét nézegetve megakadt a szeme a talapzaton lévő feliraton: "Dominae
Isidi Taposiri", azaz a taposirisi Isis úrnőnek. Taposiris Magnán tehát nem
Osirist, hanem Isis istennőt tisztelték! A kairói Egyiptomi Múzeumban Vörös
Győző rábukkant a szobor kisplasztikai megfelelőjére. Ráadásul mindjárt két
példányban! Ez pedig csak úgy lehetséges, ahogy napjainkban Lourdes-ban vagy
Fatimában: a hellén világ zarándokhelyein is kaphatók voltak a kultusszobrok
másolatai.
A palestrinai mozaik
részlete
A kutatás talán legkiemelkedőbb eredménye az olaszországi
Palestrinában őrzött "Nílus-mozaik" titkának megfejtése volt. A világhírű
műalkotást Démétriosz, a Krisztus előtti második században élt topográfus
készítette. Erről a csodálatos, körülbelül húsz négyzetméteres mozaikról sok
száz évig elfogadott vélemény volt az egyiptológusok és a művészettörténészek
körében, hogy együttesen ábrázolja a Nílus partján fekvő Egyiptomot és Etiópiát.
Ezt vallotta a kérdés elismert szakértője, a holland Meyboom is. Ezzel szemben
Vörös Győző arra a következtetésre jutott, hogy az Alexandriából származó
Démétriosz műve Taposiris Magnát ábrázolja.
Maróth Miklós akadémikus, a
Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a felfedezés korszakos jelentőségére
hívja fel a figyelmet a könyvhöz írott előszavában:
"A bizonyítás
legérdekesebb része az, amikor Taposiris Magna topográfiájának ismeretében
szembesíti a mozaikon látható épületeket, azok elhelyezkedését a területen
található romokkal, és kimutatja, mégpedig minden kétséget kizáróan, hogy a
mozaikon Taposiris Magna képe látható. Ezzel nemcsak egy eddig sokat vitatott
kép értelmezését sikerült megoldania, hanem egyszersmind váratlan segítséget
kapott további ásatásai folytatásához is: nem saját fantáziája és az építészet
szakmai törvényei állnak rendelkezésére az egykori állapotok rekonstruálásához,
hanem egy, az eredeti állapotot mutató kép is. Ezzel a könyv nemcsak az
építészettörténetnek, hanem a művészettörténetnek is nagy szolgálatot
tett."
Miután a palestrinai mozaikot egyértelműen sikerült azonosítani
Isis kikötőjével, a műemléki helyreállítás páratlan lehetőségei nyíltak meg a
magyar kutatók előtt. Bár sokak szerint a műemlék legfőbb hivatása, hogy
tanúként jelenjék meg a későbbi korok számára, a taposirisi templom esete
rendkívüli. Mivel ugyanis mikroarcheológiai módszerekkel a szentély pontos
helyét is azonosították, oszlopait újra fel lehetne állítani. Az eredeti antik
ábrázolás - "fénykép" (!) - pedig a tetőszerkezeti elemek visszahelyezésében
tudna segítséget nyújtani. Az egykori szentély alapjainak és az épület megmaradt
részeinek ismeretében tehát egy minden eddiginél jelentősebb, részleges
anasztilószisz (helyreállítás eredeti helyszínen, eredeti kövek
felhasználásával) tervei körvonalazódnak. Az egyiptomi kulturális minisztérium
régészeti tanácsa is elismeri, hogy Vörös Győző kutatásainak köszönhetően a
magyar ásatások helyszíne az ókori Egyiptom legjobban rekonstruálható
lelőhelye.
Vörös Győző kifogástalanul szerkesztett, gyönyörű könyve
nemcsak azért érdekes, mert pontról pontra, minden kétséget kizáróan bizonyítja
merőben új állításait, hanem azért is, mert mindezt olvasmányosan, hozzá nem
értők számára is érthetően, sőt élvezhetően teszi. S ami ennél is több: aki e
könyvet kezébe veszi - Vörös Győző szavaival élve - valóban maga élheti át a
fájdalmasan kihalt, romos és elfeledett antik kikötő feltámadásának katartikus
élményét.
Thaisz Miklós - Kvassay Krisztina
Heti Válasz
2001.nov.05. http://www.hetivalasz.hu