Veni

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron)

Neoton Família

2008. március 20. 12:11 - veni75

Most, mikor sóhajt az éjjel,
Most, mikor senki sem kérdez,
Most, így a sötétség peremén,
Most szűkségem lenne rád!

Fúj a szél, fúj a szél,
Kifakultak az álmok.
Nincs menedék, üres ágyam csupa emlék.
Ma már velem sírnak a fák.

Fúj a szél, fúj a szél,
Hova tűntek az álmok.
Nincs menedék csak a párnád és az emlék:
Ma már velem sírnak a fák.

Most újra látom az arcod,
Most újra hallom a hangod,
Most újra itt vagy, ha akarom
S átölel egy látomás:

Fúj a szél, fúj a szél,
Kifakultak az álmok.
Nincs menedék, üres ágyam csupa emlék.
Ma már velem sírnak a fák.

Fúj a szél, fúj a szél,
Hova tűntek az álmok.
Nincs menedék csak a párnád és az emlék:
Ma már velem sírnak a fák.

 

 

Akinek megvan ez a dal, az legyen jó hozzám, és küldje el ide: venus75@freemail.hu

Köszönöm:) 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://shilouette.blog.hu/api/trackback/id/tr85856818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása