Tisztavizű hegyi forrás, patak ered belőle,

Ha még ez a vers sem tetszik, sokkot kapok én tőle,

Sutba vágom kopott hegyű cerkámat,

S örülhet, ha ezek után nem öl meg a búbánat,

Verejtékkel, kínlódással írtam sok-sok versemet,

Értetlenség, részvétlenség lesz mi végül eltemet,

Késő bánat, eb gondolat, bölcs nép mondása így szól,

Nem vigasztal, hogy megért majd a hálatelt utókor.

Jobb szeretném, ha mindenki, még maga is értene,

Szivem ettől felpezsdülne és kevésbé vérzene,

Nem lennék bús és szomorú, magányos,

Főleg, hogy a hallgatása még részben sem méltányos,

Ömlengést és áradozást nem várhatok magától,

Szörnyet halna, ha egy jó szót kipréselne magából,

Ráadásul azzal etet, nem látott még felhőket,

Ezek után azt mondja meg, minek olvas verseket ?

(Tim)