Keresem a bölcsek kövét, hajt a kíváncsiság,
S naiv a gondolat, hogy enyém lehet minden tudás,
A kővel a zsebemben látnám a múltat, és látnám a jövőt,
Látnék sok ezer évet, látnék sok ezer esztendőt,
Látnék régvolt városokat, látnék embereket az úton,
Tudnám hová érkeznek, s merengenék a múlton,


Keresem az igazságot, hajt a szenvedély,
De naiv a gondolat, hogy feltárul egyszer a rejtély,
S az igazság birtokában nézném az élőket és holtakat,
Jutalmazni szeretném a jókat, s büntetni a rosszakat,
S látnám a történelmet, mint igazságtalanságok halmazait,
Ahogy az ember önző érdekében semmibe vette embertársait,


S keresem a boldogságot, hajt a vágy, a remény,
Bár naiv a gondolat, hogy boldog lehetek valaha én,
És a boldogságot osztogatnám boldognak, boldogtalannak,
Koldusnak, éhezőnek, ki örül minden falatnak,
S látnám az embereket, kiket a boldogság megérint,
Amint megváltozik minden, s a világ rózsaszín kékben fürdik.

(TIM)