Nézz reám, mit látsz, csak árnyék,
csak por, mit fúj a szél
nézz reám, s a múltba tévedsz, sok mű, sok áltatás
nézz reám, kiszáradt fára, mit húz sodró folyó,
látom már, mint sok virágot, elért a hervadás.
Könnyű még, amíg az élet, csak játék semmi más,
könnyű még, úgy tanulni, hogy szeress, ne tétovázz
nincs miért gyűlölni egymást, ha a szívben nincs háború,
meddig várjuk, talán halálig?
Míg egy szóra rátalálsz.
Eljön majd, végtelen éjjel, az út előtted áll,
válassz hát, válassz egy jobbat, mit én éltem át
Emlék már, hogy volt egy nagy tér
Fehér és hullt a hó
Jött egy új, tiszta napfény, kinyíltam én, mint szál virág
Lehet még, szeretni másképp, hogy érezd, a szenvedélyt
és bátran, kimondva mindent, mi végig elkísér
Nincs más, csak hogy élünk, szeress úgy, ahogyan én
A szó, mit régen vártál, majd csendben szívedhez ér.
csak por, mit fúj a szél
nézz reám, s a múltba tévedsz, sok mű, sok áltatás
nézz reám, kiszáradt fára, mit húz sodró folyó,
látom már, mint sok virágot, elért a hervadás.
Könnyű még, amíg az élet, csak játék semmi más,
könnyű még, úgy tanulni, hogy szeress, ne tétovázz
nincs miért gyűlölni egymást, ha a szívben nincs háború,
meddig várjuk, talán halálig?
Míg egy szóra rátalálsz.
Eljön majd, végtelen éjjel, az út előtted áll,
válassz hát, válassz egy jobbat, mit én éltem át
Emlék már, hogy volt egy nagy tér
Fehér és hullt a hó
Jött egy új, tiszta napfény, kinyíltam én, mint szál virág
Lehet még, szeretni másképp, hogy érezd, a szenvedélyt
és bátran, kimondva mindent, mi végig elkísér
Nincs más, csak hogy élünk, szeress úgy, ahogyan én
A szó, mit régen vártál, majd csendben szívedhez ér.
