Egy magányosan átvirrasztott éjszaka után
magam mögött hagytam mindent, egy új nap hajnalán
nem néztem én, hogy merre visz az út,
de éreztem, hogy a végtelenbe fut.
Akkor utolért egy ismeretlen, furcsa hangulat,
addig sosem volt az életemben ilyen tiszta pillanat,
a város szélén lassan felkelt a Nap,
s bennem megszólalt egy gondolat
Akkor rádöbbentem, szorongásom káprázat csupán
És rájöttem, a szabadság még most is vár reám.
Ha sorsom álmából felébredek
megújíthatnám az életemet.
De míg a tényektől nem látom a valóságot,
addig sosem fogom meglelni az igazságot.
Nem értem, miért csapom be önmagam
nem értem, miért vagyok céltalan.
magam mögött hagytam mindent, egy új nap hajnalán
nem néztem én, hogy merre visz az út,
de éreztem, hogy a végtelenbe fut.
Akkor utolért egy ismeretlen, furcsa hangulat,
addig sosem volt az életemben ilyen tiszta pillanat,
a város szélén lassan felkelt a Nap,
s bennem megszólalt egy gondolat
Akkor rádöbbentem, szorongásom káprázat csupán
És rájöttem, a szabadság még most is vár reám.
Ha sorsom álmából felébredek
megújíthatnám az életemet.
De míg a tényektől nem látom a valóságot,
addig sosem fogom meglelni az igazságot.
Nem értem, miért csapom be önmagam
nem értem, miért vagyok céltalan.
