Nevess jó harsogót, s dalolj, dalodra vár a világ,

s hogy öklöd valamely gonosz fogára odavág.

Nevess, mert röpül az idő, s holnapra elsodor.

Nevess büszkén: a vén s dicső emberfalkába tartozol.

Nevess jó harsogót: Föld s az Ég az idők kezdetén

olyan öröm volt Istennek, akár egy költemény.

Töltötte víg kedve erős borával teli;

fenn csillagok fénylő öröme, s lenn a föld örömei.

Nevess hát és hörpints az ég kupolájából nagyot,

és kövesd a sok rohanó, ujjongó nagy csillagot,

nevess, harcolj, sürögj, s igyál - borod kitöltetett

a drága földre, abban adott az Úr öröme jelet.

Nevessünk együtt harsogót, testvérként nyújtva kezünk,

kik víg fogadókban egy ideig itt vendégeskedtünk,

boldogan, míg a muzsika zeng és míg a tánc forog,

játékunk míg véget nem ér, legyünk mind boldogok.