Hallgatom szavaid, simogatnak, álmaim mögé
bújnak, érzem rezgéseid… és szinte észrevétlen ébred testünk… az esőtől ruhánk
ránk tapad, gőzölög bőrünk melegétől minden perc… halkan súgod fülembe vágyad,
hogy kívánsz, itt és most akarsz… szád izzó vasként fonódik feltárulkozó
nyakamra… láthatatlan bélyegével pecsételve. szavaid már elvarázsoltak,
megsimogattak, életre hívták szunnyadó vágyam…, s most ajkaid érintése
felszította a bennem nyugvó parazsat. lassan lángolni kezd mindenem… kezem
arcodhoz érintem, simogatom, lágyan cirógatom. arcom hajad borzolja, ujjaimmal
táncolnak a szálak. szád finoman mozdul, siklik pontról, pontra… új és egyre
újabb meglepetést okozva bőrömnek. nyelved segíti kalandozását, vállaimon
csúszik érzékiséged. halkan nyögöm a semmibe, kívánlak… míg csókolsz kezed
tétován útnak indul… kutatva hajlataim, lágyan furakszik átnedvesedett blúzom
alá. az esőtől tapad minden, selymes ujjaid sziluettje kitekint az anyagon át…
bőröd melege felitatja nedvességem, siklik minden mozdulat.
Megérzem
akaratod, mindkét karom nyakad köré fonom, tarkódnál simogat reszkető kezem… a
tiéd vagyok. ajkaid érintése körülfon, karjaid szorítása bilincs, erős és
akaratos… kezeid törekednek megkeményedő melleim felé… s akár vadász a gyenge
vadra, úgy csap le tíz ujjad. prédáját nem engedve… űzi vágyát, hallgatva
lüktetve hívó szavát. ahogy megérzem első érintésed nyögve szakad fel bennem a
gát… bőrömbe ég minden mozdulatod… tenyered elfedi összehúzódó bimbóim, melegük
felolvasztja őket. lágyan simulnak hozzád. ujjaid lassú, körkörös mozgása feszül
rajtam… egyre határozottabban markolsz, és én lehunyt szemmel élvezem… hátam
mellkasodhoz simul, karjaid szorítanak egyre…, érzem ahogyan szenvedélyed
lángol, tőlem, értem, nekem, velem… s már én sem akarok mást csak téged…
átölelni, csókolni, magamba fogadni, tested minden vágyát megérinteni, érezni,
beteljesíteni… szenvedélyed lángjai közt elhamvadni…
Csendesen köszön
ránk az alkony, együtt talál a virágzó fák alatt, egymás karjaiban szerelmezőn…
halk suttogásunk, érzéseink hangjai belekapnak a szitáló esőbe… ahogy nap
narancs vére átitatja a földet, úgy itat át minket közös akaratunk… kezed
kibújik rejteke alól, vállamra siklik, és magadhoz fordítasz… tenyerem ingedhez
simul, térdem combodba kapaszkodik. egyik karod átölel, szorosan húz magához,
míg másik tovább simogat, mellem vonalát nyaldossa ujjbegyed… aztán lágyan
arcomhoz érsz… megérintve felhevült bőröm… ujjad szám húsán tétovázik, mohó
csókjaimmal köszöntöm minden mozdulatát… lassan nyakam köré fonódik nedves
kezed, és húz magához… végre ajkad csókkal köszönti ajkam… szétárad bennem ízed,
rezegve átitat illatod…
Akár a kiéhezett farkasok, úgy esünk egymás
csókjainak, élvezettel motozunk keveredő nedveinkben… nyelved nyaldossa hörgő
vágyam, karod pedig ölel, szorít, és már semmi nem számit, elmosódnak a percek,
a pillanatok önálló életet élnek… testünk ismerkedik, felfedezi a másik titkait,
féltett kincseit, mozdulatait… ajkad újra nyakamat köszönti, sóhajod fülembe
bújik, átitatja vérem…
Itt lüktetsz bennem… kívánom minden mozdulatod, s
te űzött vadként zihálsz karjaimban… kezem ruhádon matat, feloldva inged
szövetét, a félhomályban elősejlik mellkasod… s én bőröd szirén énekét
hallgatom… elcsuklik a pillantás, látványod megbabonáz… fejem hajtom, szám
alázattal kulcsolom testedre… akár a víz tükrén bukdácsoló kavics… így
fodrozódik mellkasod ajkaim, nyelvem táncától. harapásom ecsetvonalát halk
nyögésed jelzi, kezed hajamba túrod, így őrzöd csókjaim. a fény bújik a fák
leveli alá, lassan nyugovóra tér a napvilág… huncut cinkos az éj, ránk borítja
fátylát… hagyod, hogy tovább csókoljalak, simogassam reszkető tested, fejed
lassan hátra hajtod, feltárulkozik nyakad, ívén csúszik nyelvem, sóhajom
kapaszkodik beléd… bőröd sós íze elárasztja szám, így fürdök ízeidben…ajkam
lassan ajkadhoz ér, apró csókod át… s szemembe nézel, izzik a vágy meleg lángoló
fénnyel…, szempilláid simogatnak, miközben felemelkedsz, húzva
magaddal…
Állunk egymás felé fordulva perceken át összekapaszkodva,
karjaink ölelésre kulcsolódnak…, az eső lassan táncol a percek tenyerén…, fejem
mellkasodra hajtom, lehunyt szemmel fohászkodom, ne legyen vége… csendesen
suttogsz fülembe, szenvedélyed követelőzve éled, akarja a jussát… engem… lassan
államhoz érsz, ujjaid megemelik fejem, s nézel rám, szemeid némán beszélnek
hozzám… a szívem vad ritmusba kezd, mellkasod üteme felgyorsul… érzéseid
kinyúlnak, elragadnak, elveszed, ami neked jár… a pillanatok pernyeként hullanak
ránk, reszket minden cseresznyevirág… csókra nyílik érzéki szád…, s viszonzásra
talál… ajkaim fogságából nem menekülhetsz, fogaim lágy nyomokat hagynak rajta,
harapásaim cirógatnak…
Kezed közben átkarol, útnak indul, felfedezni
vonalaim… tíz ujjad kutakodva zizeg bőröm sejtjeit tapintva… hullámokban árad
megfeszülő erőd, magával ragad elsodor… tudom, téged akarlak… akarlak ízlelni,
beszívni illatod, hallani gyönyöröd, látni reszkető tested, felkorbácsolni,
veled átélni a beteljesedés pillanatait… már a tiéd vagyok… hagyom, tégy velem,
amit akarsz… élvezem minden mozdulatod… erős akaratod. karjaimmal nyakadba
kapaszkodom, átölellek és testemmel simogatlak… ujjaim hajad túrják, velünk mozdul a csend…
![[OFFICIAL VIDEO] Hallelujah - Pentatonix](https://m.blog.hu/sh/shilouette/image/.external/.thumbs/5480b1a9d57cef69df8b9adb9615fcc8_669ba6b3c379af695492e9efd7630b86.jpg)
