Egy kese lány-csak mese tán'-,
oly' szomorún élt,
mint egy idegen, 'kit szerelem még el nem ért.

De az a szép, hogy ad az Ég:
kövér Hold volt-,
s egy vándor Anitszirknek egy dalt dúdolt:

Te vagy az én kincsem-rád találtam-,
ragyogsz, mint az élet a gyertyalángban.
Nem adom a kincsem, szép virágom-,
nem vehet el senki az égvilágon!

Az repülés, szárnyalás,
csillagtánc volt-,
egy ölelés, egy elvarázsolt, örök csók...

De útra kél, 'kit hív a szél,
az elfogyó Hold-,
a vándor szép dalából hazug szó szólt...