2006-05-09
Időnként elismerjük, hogy hülyék vagyunk, hogy a másik ember is az, mégis kézen fogjuk egymást.
Egy asztal, egy szék és egy ruhafogas. Ennyiből állt a Petőfi Színházban vasárnap késő délután a díszlet. A külcsín most nem számított, sőt: a szolid színpadi élmény leg-alább nem korlátozta a közönség figyelmét abban, hogy saját belső élményeikre összpontosítsanak.
Müller Péter ugyanis - önmagához hűen erős spiritualitással nyakon öntve - az emberi lét általános kérdéseit feszegette, illetve adott rá választ a maga módján. Így az elhangzottakra adott lelki reakciókkal mindenki aktív részese lehetett az előadásnak. A halálközeli élménye után serény útkeresővé vált író rávilágított arra, hogy mennyire hajlamosak az emberek a saját igazságukat egyetemes valóságként elkönyvelni. Minden ember egy különálló univerzum, amit egy másik ember soha nem ismerhet meg teljesen, de még ő maga sem. A beszélgetéseink jelentős része pedig felületes: óvatoskodás, félelem, dac és sértődöttség miatt nem adjuk ki magunkat egykönnyen. Müller Péter szerint jó, ha úgy tíz-tizenöt igazán mély beszélgetés zajlik le egy házasságban, mikor „a lélek a lélekhez ér“, egyébként mindenki benne él a saját „varázslatában“. Az író kijelentésére a materialista és az úgynevezett „spirituális igazságok“ összevetésével világított rá.
A materialista felfogás szerint teljes mértékben a körülmények határozzák meg életünket, míg a spirituális igazság szerint mi magunk formáljuk, varázsoljuk élethely- zeteinket hitünk és gondolataink által, tehát egy ember önmagát alakította olyanná, amilyen. Bizonyos keretek vannak, de a varázserőnk sokkal nagyobb, mint ahogyan azt bárki is képzeli. Ha elfogadjuk ezt, utólag fel lehet ismerni, hogy a buktatókat saját magunknak hoztuk lét-re, és lehet tudatosan változtatni rajta.
Müller Péter okfejtése egyrészt nyomasztóan hat, hiszen iszonyú felelősséget tesz az emberre, másrészt a szkeptikusabbak számára elsőre emészthetetlennek tűnhet. Érdemes talán kicsit köznapibb formában is átgondolni. Teljesen logikus, hogy az életben arra figyelünk fel, ami foglalkoztat bennünket, így arra is reagálunk. Mondjuk egy utazásról hazatérve úgy tűnik, mintha csak az adott országról szóló hírek szólnának mindenhonnan. Ez valószínűleg nem így van, csak akkor épp azt vesszük észre, mert az érdekel bennünket. Az író a szellemvilágot és a halált pe-dzegető gondolatai már kissé „erősebbek“, mondjuk bizonyára könnyebb úgy élni, ha a halált laza tudatállapot-változásként kezeli valaki.
Az előadás után a közönség kérdéseire válaszolt Müller Péter. Egyik szemfüles néző felfigyelt arra, hogy a közönség soraiban jóval több a hölgy, mint a férfi. Az író erre az észrevételre azt felelte, hogy ő a szeretetről beszél, azt pedig jobban megértik a nők. Szeretetcentrikus világban élünk, viszont pont ezt az egyet nem tudjuk igazán elérni, és ebből adódik minden nehézségünk. Szerinte nem az az igazi probléma, hogy férfiuralom van, hanem az, hogy a „hülye férfiak“ uralma. A „gyárilag, tisztán előállított“ férfi szerinte nem materialista, hanem idealista, aki hisz a hitben, hűséges és önfeláldozó. A további kérdések az istenkeresés, betegségek, emberi kapcsolatok témakörét érintették.
