2008, július 26
Gesztely, szombat reggel 8.30: csattognak a bakancsok
a falu határában. Fekete nadrágos, Árpád-sávos kendőt viselő férfiak és nők
várakoznak a Hernád hídjánál. Buszokkal hozzák a gárdistákat és a jobbikosokat.
Folyamatosan érkeznek Borsodból, Szabolcsból, Zala megyéből, Békésből, Hevesből.
Nagy dolog készül.
Néhány száz méterrel távolabb cigányok gyülekeznek. Arcuk
elszánt, tekintetük kemény. Valami jelre várnak.
A gesztelyi polgármester,
Hompoth Imre feszülten telefonálgat, fényképezőgépek villannak. A helybeliek
házaikba húzódnak vissza.
Aztán a rendezett sorokban álló gárdisták, mintegy
100-an, parancsot kapnak: indulás!
Erre a cigányok vezetője is int, gyerünk!
Övéi seprűt, lapátot ragadnak, s megindulnak a piros-fehér kendősök felé.
A
két csoport lassan összeér. Az izgalmat harapni lehet. Gárdisták és cigányok
bizonytalanul méregetik egymást. A háttérben szél fodrozza a Hernádot.
9
óra: lendülnek a lapátok, feszülnek az izmok. Cigány fiú tartja a vízhatlan
zsákot, gárdista tölti. A feszültség oldódik, de még kevés szó hallatszik. Fólia
kerül a töltésre, egyre magasabb a homokzsák-kupac. A Hernád centiméterenként
oson kifelé medréből.
12 óra: a Nap egyre forróbban tűz. Egyre
fáradtabbak a karok, egyre nehezebb a lapát, de egyre oldottabb a hangulat
magyarok és cigányok között. Rutinmozdulatokkal dobálják a megrakott zsákokat a
traktorra, a gátépítő "lánc" vegyes összetételű. Előkerül a szendvics, a tea.
Mindenkinek jut.
- Ezt filmezzék le, ahogy a cigány cigarettát ad a
magyarnak. Hadd lássa mindenki! - szólít meg bennünket a cigányok vezetője.
Várjanak, felveszem a zöld mellényt, hogy lássák, én vagyok a főnök. - teszi
hozzá nevetve.
16 óra: Gesztelyen a töltés megerősítése lassan
befejeződik. Egy szőke kisfiú Árpád-sávos és jobbikos zászlókat lobogtat a
munkások között. Egy szurtos képű cigány fiúcska vágyakozva nézi. Ők nem
barátkoznak. Mintha tartanának egymástól.
Közben megérkezik Vona Gábor, a
Jobbik és a Gárda elnöke. Adjon az Isten! köszöntésére egyik oldalról dörren a
Szebb jövőt!, a másik oldalról a Munkát, kenyeret!
A folyó már egy méterrel
szélesebb, mint kora reggel.
17 óra: visszatér a polgármester. Megköszöni
a segítséget a Gárdának, a Jobbiknak és a helyi cigányságnak. Rögtönzött fórum
szerveződik a töltésen. Magyarok és cigányok odasereglenek Vona Gábor és Hompoth
Imre köré. Mindenkinek van kérdése. Egy gárdista megkérdezi a zöld mellényes
cigány vezetőtől, miért nincs itt Kolompár Orbán. Hisz lenne munka bőven, a
Hernád pedig nem válogat: viszi a fehér és viszi a cigány házát is. A zöld
mellényes zavartan tekintget a polgármesterre, de a végén csak kiböki:
- Elég
baj az nekünk, hogy ilyen a helyzet. Mi itten egyformán rettegünk. Itt vannak az
uzsorások, kizsákmányolják a cigányságot. Odaállnak a hivatal elé, azt' elszedik
a pénzt attól, aki segélyből él. Mi tisztességesen dolgozunk, de sok a
szegény.
- Tudja, melyik párt kezdeményezett népszavazást az uzsora
visszaszorítása érdekében? - ragadja meg az alkalmat Vona Gábor. A Jobbik.
Azért, hogy véget vessünk a tarthatatlan állapotoknak.
- Tudjuk, hallottunk
róla. - bólogat egy cigány férfi.
Közben megjelenik két egyenruhás rendőr.
Mindenki ismerősként köszönti őket.
- Ugye, értitek, hogy cigánybűnözés alatt
nem minden cigány bűnösségét értjük? - veszi át a szót egy idősebb
gárdista.
- Persze, mi nem vagyunk bűnözők. De vannak sokan, akik azok. -
mondja a zöld mellényes.
- Vannak bizony. - helyesel a polgármester úr. A
minap egy falubeli cigány srác a biciklijén egy hatalmas zsákot tolt. Szóltam a
Zolinak - mutat az egyik rendőr felé, nézze már meg, mit cipel. A zsák tele volt
keresztekkel, feszületekkel. Kifosztotta a temetőt, s az átvevőhely felé
igyekezett éppen. Az ilyen ember egy elvetemült senkiházi. Nincs rá jobb szó. -
ítél Hompoth Imre.
- Én épp' a másik temetőben voltam. - sóhajt egy
cigányember. Én vagyok a gondnok. Az a gazember még a saját nagybátyjának a
sírját is meggyalázta. De majd elrendezzük. - mondja
sejtelmesen.
Kerestük a tévékamerákat, újságírók hadát. Hisz napok óta
másról sem hallani, mint a rendkívüli árvízveszélyről. Kérdésünkre, miért nincs
itt a média, Hompoth Imre legyint:
- Tegnap voltak. Az összes tévé, rádió itt
nyüzsgött. Mondtam nekik, hogy holnap jöjjenek, akkor lesz mit filmezni. Jönnek
a gárdisták segíteni, mert a Hernád szombat este tetőzik.
Erre úgy eltűntek,
mint a kámfor. Ma egyetlen rádió keresett, senki más. - sóhajt.
Ha a Gárda
nem lenne itt, nagy bajban lettünk volna. A négy helybélivel meg a cigánysággal
soha nem értünk volna a munka végére. - jelentette ki a polgármester.
-
Az nem hír, hogy itt vagyunk, és segítünk. - tör ki indulatosan egy gárdista. De
mi nem is azért csináljuk, hogy benne legyünk a tévében. Segíteni akarunk, mert
erre esküdtünk. Inkább nem jönnek ki kamerával, nehogy a tévénéző meglásson egy
gárdistát, amint dolgozik? Csak a szikszói rendezvény a hír? S az is elferdítve.
Azt egy médium sem teszi hozzá, hogy azért jelentünk meg a főtéren, mert nem
adtak termet a bemutatkozásunkhoz. Ez ellen tiltakoztunk, nem masíroztunk. Ej,
mindegy. Nem kell nekünk magyarázkodni. Számoljon el az magával, aki hazudik! -
zárja mondandóját.
18.30: még egy utolsó csoportkép készül a
magyar-cigány összefogásról, majd a gárdisták felállítják a hátvédsort, akik itt
maradnak éjszakára ügyeletben a gesztelyi töltésen. A messziről érkezettek
hazaindulnak, hisz útban van a friss erő Budapestről, Pest és Fejér megyékből. A
Borsodiak és a Szabolcsiak pedig elindulnak a szomszédos Ócsanálosra, hogy ott
is besegítsenek a helyieknek.
19 óra: hatalmas földhegy magasodik az
ócsanálosi töltés mellett. Amerre a szem ellát, fehér homokzsák-sor világít a
szürkületben. A Hernád még békés, éjfél körül várják a tetőzést. A gárdisták
körülfogják az óriási földkupacot, s itt is megindul a munka.
19.30:
megérkezik Dósa István, a Gárda főkapitánya és a budapesti különítmény. Dósa
István egyeztet a katasztrófavédelem három, helyszínen lévő munkatársával.
Pillanatok alatt megszervezik, ki hova menjen, hol van még erősítésre
szükség.
A homokhegy látványosan apad. Egy helybéli hölgy megjegyzi, ilyen
hamar és szervezetten még egyetlen évben sem végeztek az előkészületekkel. Kéri
a munkásokat, most már pihenjenek, menjenek vacsorázni az iskolába, mert éjfélig
úgysem történik semmi lényeges.
20.15: az ócsanálosi iskolából
szállingózó illatok jelzik az éhes gyomroknak az estebéd kezdetét. Kolbászos
paprikás krumpli a menü puha kenyérrel és csalamádéval. Kávé, víz és sör is jut
a vacsora mellé.
Az ongai iskola tornaterméből ideiglenes szálláshelyet
alakított ki a helyi önkormányzat, hogy legyen hol megpihenniük a segítőknek az
éjszakai műszak előtt.
21.30: a néhai földhegy helyén csak néhány béka
kuruttyol. A Hernád partján fáklyák világítanak, a hídról fáradt tekintetek
pásztázzák a vizet. Az ég alja szürkés narancssárga, hangtalan villámok
cikáznak, jelezve, hogy a távolban vihar tombol. A folyó még csendes, semmi sem
utal arra, hogy néhány óra múlva akár dühönghet is.
22.00: megérkeznek a
Pest és Fejér megyei gárdisták. Elfoglalják helyüket a gáton.
Kicsit sajgó
szívvel indulunk vissza Budapestre. A panelrengetegben ismeretlen természet
nyers ereje mágnesként vonz minket, de tudjuk, hogy a Hernád környékiek nagyon
jó kezekben vannak.
Hazafelé megállunk Miskolcon tankolni. A benzinkútnál
iszogató fiatalok érdeklődnek, mi is bulizni készülünk-e. Sáros cipőnket és
nadrágunkat mutatva felvilágosítjuk őket, hogy árvízvédelmi munkálatokat
végeztünk, mára nekünk épp elég volt a pörgésből.
- Tényleg? Jé, hol van
árvíz? - kérdezi egyikük.
Miskolc és Gesztely 12 km-re fekszenek
egymástól. Mit mondhatnánk erre?
Kedves Magyarország, fel kéne
ébredni!
--------------------------------
Kirekesztő hangulat a magyar
gátakon
Az idei, a szokásosnál csapadékosabb nyári időjárás beköszöntével az évek óta
megszokott kérdéssel szembesülhettek ismét a hátrányos helyzetű falvak
polgármesterei. Az oly rég óta ígért árvízvédelmi gátak felújításnak -
elsősorban forráshiány miatti - elmaradása után lesz-e aki erejét és idejét nem
sajnálva, önként részt vesz az értékek és emberi életek védelmében., és
hétvégéjét a gátak megerősítésével tölti.
A Kárpátokban lehullott nagy
mennyiségű csapadéknak köszönhetően megáradt Hernád, a Bodrog, árhullám vonul le
a Tiszán és Dunán, valamint számos kisebb patak is elhagyta medrét.
Kijelenthetjük, hogy országszerte az árvízvédelmi készültséggel foglalkoznak a
dolgos önkéntesek.
A Magyar Gárda Mozgalom a legveszélyeztetettebb
települések polgármesteri meghívására országos mozgósítást rendelt el, így
szombaton már mintegy 150 Gárdista és közel 60 Borsod-megyei Jobbik szimpatizáns
dolgozott Gesztely és Ócsanálos települések gátrendszerén. A falvak felkérésére
a Gárdisták kitartóan és rendkívül nagy lelkesedéssel, becsülettel állták a
kihívást, azonban az országos médiák figyelmüket tüntetőleg megvonták az
eseménytől.
A Gárda mozgósításának köszönhetően a gesztelyi árvízvédelmi
töltés megerősítése rekord idő alatt elkészült, azonban sajtónyilvánosságot az
ügy nem kaphatott. Mivel egyetlen magát országosnak tekintő televízió és
jóformán egyetlen újság sem képviseltette magát ezen folyószakaszokon, ezért
sajnos a lakosság nem kaphatott objektív képet.
A sajtó távolmaradásának
köszönhetően nem volt aki beszámoljon arról sem, ahogy a Magyar Gárdisták a
helyi közmunkaprogramban résztvevő roma származású lakosokkal közösen dolgoznak
a zsákok pakolásán, a homok lapátolásán, egy közös cél érdekében.
Mindkét fél
célja a Hernád kirekesztése volt. Az oly sokat hangoztatott, és valójában
alaptalan kirekesztő magatartásmód, fasizmus és hasonló rágalmak helyett
egyértelműen együttműködő hangulat uralta a gátakat.
Az ország
előrejutása az együttműködésen múlik. Nem valótlan ideológiák, gerjesztett
nézeteltérések erősítésével kellene foglalkoznia az államnak, hanem példamutató
magatartásával ösztönözni kellene a lakosságot, a közös boldogulás
megteremtésére.
A Borsod-megyei árvízvédelemben nagy erőkkel részt vett a
Magyar Gárda számos alakulata (Borsod, Zala, Szabolcs, Hajdú, Heves, Békés,
Fejér, Pest és Győr-Moson megye), valamint a Jobbik helyi szervezetei, továbbá
jelenlétével buzdította a gátakon dolgozókat a Fidesz helyi parlamenti
képviselő-jelöltje is. A délutáni órákban a helyszínre érkezett Vona Gábor a
Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke, és Dósa István a Magyar Gárda országos főkapitánya is, akik a védekezési
munkákban késő éjszakáig személyesen is részt vettek.
Sajnos az állam
elmulasztotta a segítségnyújtást. Sem az MSZP, sem az SZDSZ nem vállalta a
szolidaritást az önkéntesekkel, és talán mára
már azon sem lepődik meg senki Hazánkban, hogy a Honvédség, felsőbb utasítás
hiányában nem vehetett részt a védekezésben.
Az árvíz nem válogat,
csak jön levonul és pusztít, és ami az országnak nem fáj, mert csak néhány
családot érint, az valójában súlyos károkat okoz a teljes lakosságnak. Minden
egyes az árvíz miatt nehéz, és gyakran kilátástalan helyzetbe került család
számára az állam évről évre bizonyítja, hogy nem számíthatnak senki másra, csak
saját magukra és az önkéntesekre. Szükségünk lenne már végre egy szolidárisabb,
egymásra odafigyelőbb gondolkodásmódra, mint ahogy az országnak is szüksége
lenne már egy újabb Wesselényi Miklósra.
Az árvíz jön, és elvonul, de
amíg lesz legény és Gárdista a gátakon, addig a pusztításra kirekesztő
magatartásunkkal válaszolunk.
Kiszorítjuk a vizet, valamennyi veszélyeztetett
településről, és mindig helytállunk.
Adjon az Isten,
Szebb
jövőt!
Fehér Péter
A Magyar Gárda Bors Vezér századának
kapitány-helyettese.
Na hol volt a Gárda??
