Veni

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron)

cemetery II

2008. november 02. 21:17 - veni75

3900

************************************3901**************************

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://shilouette.blog.hu/api/trackback/id/tr735856977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Veni

Sajnos, sok fotó nem költözött át a freeblogról, de igyekszem majd pótolni, bár lesz olyan, amit nem lehet.. :(

Keresés

Hozzászólások

Usulkjt001: Pont a legfontosabb maradt ki! AZ ÍJ MINT MEDITÁCIÓS ESZKÖZ. Egyértelmű jelei vannak mind a barlan... (2019.10.15. 10:42) Íjászat
Csehné Erzsike: Csodálatos vers. Nagy hatást gyakorol mindazokra akik olvassák. Köszönöm. (2018.05.29. 08:57) Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek
veni75: @quodlibet: Köszönöm a hozzászólásod:) Sajnos egyre kevesebb időm van blogolni, de azért majd igye... (2018.02.04. 12:00) [OFFICIAL VIDEO] Hallelujah - Pentatonix
veni75: @OKINA: örülök, hogy tetszik :) (2016.12.18. 19:06) Kányádi Sándor: Ősz volna még
40120: Tegnap volt a blogon egy látogatóm, aki egy zenét szeretett volna meghallgatni, de sajnos nem műkö... (2012.11.06. 17:32) Egy kellemes kis zene:)

Szabó Lőrinc: Versek a havasról II. (Ébredés)

Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
épp fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Könyvtár

Irodalom

Régi magyar szövegemlékek

Klasszikus világirodalom

Érdekes oldalak

Reményik Sándor: Lefelé menet

"Elváltozék..." Köntöse mint a hó.
Olyan szép, hogy már-már félelmetes, -
Mégis: a hegyen lakni Vele jó.
Maradni: örök fészket rakni volna jó.
De nem lehet. Már sápad a csoda,
Az út megint a völgybe lehalad,
Jézus a völgyben is Jézus marad,
De jaj nekünk!
Akik a völgybe Vele lemegyünk,
Megszabadított szemű hegy-lakók
Csak egy-egy csoda-percig lehetünk.
Elfelejtjük az elsápadt csodát,
És lenn, a gomolygó völgyi borúban,
Az emberben, a szürke-szomorúban,
Nem látjuk többé az Isten fiát.

Testvérem, társam, embernek fia,
Igaz: a hegyen nem maradhatunk,
Igaz: a völgyben más az alakunk,
Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk.
Botránkozásul vagyok neked én,
És botránkozásul vagy te nekem,
Mégis: legyen nekünk vigasztalás,
Legyen nekünk elég a kegyelem:
Hogy láttuk egymás fényes arculatját,
Hogy láttuk egymást Vele - a Hegyen.

József Attila: Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. május

Címkék

18 éves lány (1) 2006 III31 (1) 2006 IV 2 830 (1) 56 forradalom (1) a (3) ábécé (1) afrikai törzs (1) agyfélteke (1) akác (1) Alaszka (1) Alfold (1) államról (1) antarktisz (1) Antonius nyughely (1) arab (1) Áron Ábel (1) árpád hajó (1) Aurél Biczó (1) autó sűrített (1) avatás emlékhely (1) az (2) A legfigyelmesebb (1) becsapódások (1) betűírás (2) bezárása (1) boszorkányság (1) Budapest (1) Caravan (1) chile (1) címkék (1) Cohen (1) corvin-köz (1) csics gyula (1) csillag (1) csonkig (1) cunami (1) dalai (1) de (1) Digger (1) Dumak (1) ecetsav elhízás (1) égnek A (1) egyiptom elátkozott (1) Eletrajz (1) és (2) Északi sarkvidék (1) Észak Magyarország (1) félelem (1) felmelegedés (1) földközeli (1) földrengés (2) Föltámadott (1) folyékony (1) föníciai (1) forteplan (1) frusztráció (1) Fúj a szél (1) Furcsan zavarodott szomoru lelkiallapot (1) Gabriella (1) gamburcsev (1) gleccser (1) globális (1) Gondolkozz hogy boldog lehess (1) gránittábla (1) Gyaco (1) gyertyák (1) György Palilia (1) gyűlölet (1) hagytunk (1) hajnal (1) Halleluja (1) harag (1) hazáról (1) héber (1) hegylánc (1) héttorony Yedikule (1) hó (2) holttest (1) I (1) írás (1) jakuza (1) Japán (1) jégolvadás (1) jégpáncél (1) jézus (1) jóság (1) Karacsony fele (1) katasztrófavédelem (1) keblek (1) kérdések (1) kert (1) kialakulása labirintus (1) kína (1) királyfi (1) kisbolygók (1) kisfiú (1) kittens (1) Kleopátra képmás Marcus (1) könnyek augusztus (1) kora (1) krém (1) krétai (1) labirintus barlang (1) láma (1) Leonard (1) lepel (1) levegő kereskedelem (1) lila (1) Lirycs (1) Lone (1) lőrinc (1) Magadra (1) Magyarország (1) májfa (1) májusfa (1) Márai (1) marcius 13 reggel 34 10 kor (1) mátyás halála (1) mérgezés (1) mese (1) meteorraj hullócsillag (1) meteor hullocsillag szerda (1) mezőgazdasági (1) Mihaly (1) módszer (1) műhold (1) nagyvárd székesegyház rehabilitáció (1) nap (1) napfogyatkozás (1) napló (1) Ndébélé (1) nők görögök egyiptom fedetlen (1) ókorrómadunakeszierőd (1) örökség Budai (1) oroszok (1) orvos (1) ősember kannibalizmus (1) Palace (1) Pentatonix (1) Petőfi (1) Pierrot (2) Pirosszemu (1) plasmastudió (1) praktika (1) protosínai (1) puskas (1) rajzolás kreativitás jobb (1) rengetegben (1) rezkori (1) Sangre (1) sárkánygyíkok (1) song (1) Sting eletrajz (1) szépség (1) szuletik (1) Tamási (1) tankok (1) tégedet (1) telepulesei (1) település feltárás (1) tenger (1) titanic túlélők lengyel (1) tivadar (1) torinói (1) történelem (1) tovabb (1) trák (1) UFO k (1) ugariti (1) űrkutatás (1) Vaci (1) válaszok Mátyás király Corvin oroszlánok (1) vásár (1) vér (1) virág (1) Sándor türelem a (1) szent (1) Címkefelhő

Veni

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" (Tamási Áron)

cemetery II

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek: