Letűnni csendben, mélyen elpihenni,
Kihúnyni halkan, mint a gyertyaláng
Törődést, bút-bajt, gondot elfeledni
Alászállni a a lelkek csarnokán;

Beh szép is volna örök lankadásod,
Az enyhet adó megnyugvás, Halál!
Hűs ölelésed, titkos suttogásod-
Csontkebleden a szív vigaszt talál.

De nem! Ne bűvölj! Mást rótt rám a végzet!
Bukjon, ki gyenge, én nem alkuszom!
Nem csalsz tőrbe, hű barát, enyészet:
Acél vagyok, és úr a sorsomon

S ha rút világom eltaszít magától,
Reménynek-harcnak mindnek vége van;
Ha Isten földre dől trónusáról;
Lesz még, akiben higgyek-önmagam!