A Cassini-űrszonda műszerei egyedi, más bolygóknál eddig nem tapasztalt megjelenésű, hatalmas kiterjedésű sarkifény-jelenséget örökítettek meg a Szaturnuszon.
Fantáziarajz a bolygó körül keringő Cassini-szondáról (NASA, JPL, UA)
Az infoSMS szolgáltatást T-Mobile ügyfelek veheti igénybe. Havidíja (illetve Domino ügyfelek esetén 30 napos időszaki díja) 399 Ft. A 777-re küldött SMS díja 72 Ft.
A mágneses térrel és légkörrel bíró égitesteknél gyakran láthatók sarki fények a poláris térségekben. A Föld esetében viszonylag jól ismert a folyamat, amelynek keretében a napszélből érkező részecskék bolygónk mágneses erővonalai mentén befogódnak. Útjukat a légkörben végzik, ahol látványos fénylésre gerjesztik az atomokat és molekulákat.
A Jupiternél is figyeltek meg már sarki fényt. Itt nem a napszél adja a jelenséget kiváltó részecskék többségét, hanem a vulknaikusan aktív Ióról jut sok anyag a bolygó magnetoszférájába, amelynek egy része a mágneses erővonalak mentén a Jupiter légkörében végzi útját. A kérdéses terület helyzete a hold keringésével párhuzamosan vándorol a légkörben, így folyamatosan követhető az Io "lábnyoma" a bolygón.
A Szaturnuszon a Hubble-űrteleszkóp figyelt meg sarki fényt az ultraibolya tartományban évekkel ezelőtt, ám a poláris területekre nagyon lapos szögben látunk rá a Föld körüli pályáról. Ezért jártak új felismerésekkel a Cassini észlelései, amelyeket akkor hajtott végre, amikor a bolygó egyenlítői síkjából - ahol a gyűrűk, valamint a holdak is találhatók - kiemelkedett, és a "magasból" figyelhette meg a sarkvidékeket. Korábban sikerült is azonosítania egy furcsa hatszögletű alakzatot, amelynek létezésére bizonytalan jelek már korábban is utaltak.
A most közölt eredmények szerint az infravörös felvételeken is szokatlan jelenség mutatkozott: egy meglepően kiterjedt és változékony sarki fényt érzékeltek a műszerek. A jelenség alkalmanként a 82. szélességi körnél magasabban fekvő területeket teljesen elborította az északi féltekén.
Az alakzat arányában sokkal nagyobb területen jelent meg, mint azt a többi bolygónál korábban megfigyelték. A méret és elhelyezkedés nem is illeszkedik a bolygó magnetoszférájáról és a vele kapcsolatos sarkifény-jelenségről jelenleg kialakult modellekbe. Emellett igen változékonynak mutatkozott, volt amikor 45 perc alatt teljesen eltűnt. Egyelőre nem sikerült kapcsolatot kimutatni a napszél jellemzői és a jelenség fényessége között.
A Szaturnusz északi poláris területe és az ott megfigyelt sarki fény 2006. november 10-én, közel egymillió kilométer távolságból fotózva a Cassini infravörös felvételén. A kép nagyméretű változatának letöltése (NASA, JPL, UA)
A mellékelt felvétel az infravörös tartomány két eltérő hullámhosszán készült. Az 5 mikorméteren rögzített sugárzás sötétvörös színnel a bolygó poláris légkörét mutatja, míg a 4 mikrométeren felvett emissziót világoskék szín jelzi, ez a most bemutatott sarki fény. Utóbbi nem csak a megszokott gyűrű alakban mutatkozik, hanem azon belül több eltérő méretű foltot is alkot. A kiterjedt gyűrű érdekes módon a korábban említett légköri hatszög alakzat közelében húzódik.
){kind=link}