Mily tévedés hinni,
hogy bosszú sara sodorhat,
hogy emléked vinni,
éveken át elnyomhat.
Mily tévedés hinni,
hogy alantas érzések
Urrá lehetnek rajtam,
s hogy ne tudnék kilépni
rám vetett gyűlölködő árnyékodból,
hogy bosszúdra bosszúval vágyjak.
Mit ér a büszkeség,ha hiúságból fakad?
Mit ér,ha tartás benne nem akad?
Ha csak üres vagdalkozást, sértett magad
látom benne,kit súlyként a harag elragad?
Szép üzenet", mint tó vize tükrözi vissza
elhazudott szavaid!
Önző,önimádó üzenet,
alázni akarnál engemet?
Magadat lejáratod,
mint anno a forrásod!
Méltatlan minden sorod,
Hisz elhazudod a bánatod!
De legyen hát! TE hiú Isten
Kihez én fel sem érhetek!
Legyek én a kicsiny porszem,
S légy Te a nagy Remek!
Hiszed-e,hogy minden erényem
te fedezted fel bennem?
Hiszed-e,hogy mindez tévedés?
Ha igaz ez, más fejében is a tévelygés?
Önnön nagyságom nem kell igazolnom,
tudom hogy kell élnem, s hogy meghalnom!
Zavaros világod vajon te ismered?
Nem tévedsz-e,ha magad piedesztára emeled?
Gyűlöleted nekem levegőt adott,
Felszabadított, magasba ragadott!
Innen nézlek szeretve.Magadtól óvnálak,
emelkedj felül haragon,vess véget gőgöd sodrának!

Bennem béke van.
Nekem nem fáj semmi.
Ki menni akar,
útjára kell engedni!
Hát menj Te is,mert engem elbocsájtanod
nem lehet!
Megkaphattál mindent,mégsem lett semmi
a tied!Hát mit bocsájtasz el?
A gőgöd, gyűlöleted és haragod?!

Bennem béke van.
Nekem nem fáj semmi.
Szeretlek most is,
S tudlak méltósággal elengedni!

(Az én szép üzenetem)